törés 1. o. szünet 2 2. o. bánt 1 3. o. törés 4. o. verte 2
ütés 1. kemény, ütés valamihez, ütés valamihez • ütés • verés • verés • ütés: ütés, ütés, ütés az asztalhoz; ütések, thrashek, kalapácsok kalapáccsal • rázás • sztrájk • font: rázás, ütés az ajtón • pl.: forgácsolás • nyikorgás • nyikorgás • nyikorgás: bottal repedés a falhoz; fogja meg a dugattyút; razsd meg a szárnyad a földön • pl.: aprítás • aprítás (általában vágófegyverekkel): aprítás, darabolás karddal, bot megragadása • kifej.: mosás • dübörgés: mennydörgés mossa, fákba dübörög • dob (üreges hangokat dobogtatva): dobok a hátán ütővel héj (finoman verni) • pl. dübörgés (Šikula)
2. sztrájkol és testi fájdalmat okoz, csatával büntetik • sztrájk • kifej.: szétverés • szétverés: a gyermek ütése, ütése, szétverése, szétverése fej-fej mellett • kifej.: forgácsolás • szippantás • vakarózás • vakarózás: repesztés, kiragadás, kaparás valaki keresztben • kifej.: összetörni • dörzsölni • összetörni • ásni • összetörni • törni • aprítani • vágni: könyörtelenül fiúkendő, lyukak, törések, vágások • pl.: fülsiketítő • varrás • festés • kenőcs • szappan • fésülés • fésülés • oltás: süket, kutya seprűvel történő varrása • ostorozás • fütyülés • ostorozás • pofozkodás • repedés. doboz (ököl) • ütés • hívás.: pofon • pofon • pl.: link • szorít • csapolj • csapolj • tapsolj • légy (verd meg a kezed az arcon): nyers agglegényfalatok, pofonok, kupakok, palackok • hívás.: ütés • font (ütés hátul) • kifej.: kiragad • csaj ki • suhog (nagyon, kemény verés) • mosás (általában amikor munkára ösztönzik): lemossa a lovakat • beszél. kifejez gép: gépelje a fiút öklével • pl. tasať (Tatarka) • pl.: tantušiť • tentušiť: földre döntötték és tantušili • zje mn. al. azt.: szopás • ostor: nem szabad kutyát szívni • kifej.: dadogás • pofon • fraz. vége. írj a hátadra
3. ütéskor sötét hangot ad ki • üt: az óra üt, üti • kopogtat • kopogtat • kopogtat • kopogtat • kopogtat • kopog (szív körül) • ugrik (hangosan dobog; a szív körül) • lüktet: ver • ver: erei erősen lüktetnek, a vér dobog; a szíve hevesen dobog
4. halált okoz • megöli • megöli: megveri, megöli a legyeket • kifejez.: süketek • sikló: süketek, sült patkányok • mészárlás (tömegverés)
-
fáj 1. fizikai fájdalmat okoz • fáj (kisebb mértékben al. szakaszosan): fáj, fáj a fejem • kifejez. pofon (gyerekekkel érintkezve) • pl. összetörik (nagyon, átható fájdalom): a fej, a térd összetörik • eltörik (erősen, mint egy gallérnál): az egész testemet összetöri • megég (fájdalmasan megsérül): a szem füsttől ég le verte: biblia nekem
2. lelki fájdalmat, nyugtalanságot okoz • bánat: a szülők bántanak, hálátlanul gyászolnak • szorongás • gyötrés • meghalnak • őrlődnek (fájdalmat okoznak, sajnos): bánat, meghal, őrli tudatát, hogy az emberek feleslegesen halnak meg • égnek • megfagynak: égetnek, megbánják kudarc
törés 1. erőszakos hajlítással al. felosztási nyomás • törés • törés: fa törése, csokoládé törése gyermekeknek • törés (az egész része): kenyérdarabok törése • összetörés • összetörés • morzsolás (apró darabokra): galambokkal való kenyér összetörése, morzsolása • pl. drúzgať (erővel): drúzgali jég kalapáccsal • zasta r. összetör: összetört ostya
2. irányváltozást okoznak • törnek: a prizma megtörik, megtörik a fényt
hajlítás éles mozdulatokkal tér el nyugodt helyzetből • rázás • rázás • rázás: a szél meghajlik, megrázza a fákat; megrázta, hogy felébressze; megrázta az ellenállás • söpörni • lengeni: a vihar hányt, hajón ringott; köhögését söpri • morzsolódik: borzongás morzsolja meg • kifejez.: összetörni • ropogni • guggolni • guggolni • törni: összetörni, ropogtatni, morogni fázni, láz; haragszünetek • kártolás • rángatózás • szakadás (többször vagy szabálytalanul): a kutya kardosodik, szakad, lánccal rángatódzik • pl.: pletyka • kuncogás: pletyka, a váll által kuncogott • nar. elmorzsol