2005. március 27-én 00:00 órakor

korai

Žofiának van másfél éves lánya, Veronika. Eredetileg azt hitte, hogy Veronica három évéig vele lesz az óvodában. Ha azonban nem akarja elveszíteni munkáját abban a szakaszban, ahol dolgozott, akkor már szeptemberben, amikor lánya kétéves lesz, el kell kezdenie. Žofia ettől fél, azt hiszi, hogy a lánya még mindig ősi lesz. Nincs azonban olyan nagymamája, aki vigyázhatna Veronikára, amíg az a munkahelyén van. Úgy tűnik tehát, hogy óvodába vagy bölcsődébe kell mennie. Noha Veronka nagyon társaságkedvelő, szívesen jár gyerekek közé, néha unatkozik otthon, de mégis nagyon kötődik édesanyjához. Žofia ezért fél az óvoda szenvedéseitől. Emellett problémája van azzal is, hogy milyen óvodába vigye a lányát. Eleinte csak a magánházat vette figyelembe, mert feltételezte, hogy a pedagógusok jobban odafigyeltek a gyerekekre, mint az állami óvodában, de megdöbbentették őket a magas árak. Azt is fontolgatták, hogy találnak egy hölgyet egy hirdetéshez, hogy hazamehessenek velük, de félnek, hogy ismeretlenre bízzák a gyereket.

Szeretné tudni, hogy a kétéves gyerek elég érett-e ahhoz, hogy elkezdjen óvodába vagy bölcsődébe járni? Nem több ez, mint az anya trauma, és boldog lehet-e ott? És azt is, hogyan lehetne megkönnyíteni a gyermek számára az anyától az óvodába való költözést? Érdeklődne az olvasók tapasztalatai iránt a magán- és állami óvodákkal, bölcsődékkel, vagy a gyermek gondozásával kapcsolatban, amelyet oktató végez.