Üzemanyag olyan kémiai elem, vegyi anyag vagy ezek keverékének általános jelentése, amely alkalmas kémiai égési reakció elindítására és fenntartására megfelelő körülmények között. Az égés során az üzemanyagban található kémiai energia felszabadul és főleg hőenergiává alakul, amelyet tovább felhasználhatunk.
Az üzemanyag kifejezést nukleáris üzemanyag kifejezésére is használják, olyan anyagra utalva, amely képes atomenergia felszabadítására. Az üzemanyagok tartalmazzák a robbanóanyagokat is.
Megfelelő üzemanyagok:
- gáznemű: hidrogén, földgáz, könnyű gáz, kokszoló kemence .
- folyadék: benzin, dízel, kerozin, benzol, alkoholok, fűtőolaj.
- szilárd: szén, koksz .
Ez egy fekete vagy barna-fekete (barnaszén - lignit) éghető kőzet. Felszíni vagy mély aknákból nyerik, és elsősorban üzemanyagként használják. Az ipari forradalom óta a szén nagyon fontos energia nyersanyag. A világ villamosenergia-termelésének nagy része szén (hő) erőművekben történik. A szén főleg szénből áll, de különböző összetevőket tartalmaz, beleértve a kénvegyületeket is. A szén a világ legfontosabb villamosenergia-termelési forrása (kb. 40%).
Széntípusok:
- barna-fekete: tulajdonságai a fekete és a barnaszén tulajdonságainak kombinációi, felhasználása megegyezik a barnaszénnel;
- feketekőszén: nagy sűrűséggel jellemezhető, színe általában barnásfeketétől feketeig terjed;
- antracit: a legjobb minőségű szén, amelyet fűtésre használnak.
A kőolaj gyúlékony folyadék, amelyet szénhidrogének, különösen alkánok, naftének és kevésbé arénák és poláros vegyületek (gyanták, aszfaltének és mások) keveréke képez. Fontos ásványi anyag és fontos gazdasági árucikk. A kőolajnak nincs sok gazdasági értéke, értéke kémiai kezelés után nő, amikor folyékony üzemanyagok, oldószerek és kenőanyagok előállítására használják. Valószínűleg az elhalt növények és állatok maradványainak lebontásával jött létre. A földkéreg felső rétegeiben helyezkedik el, ahol leginkább üledékes kőzetekhez kötődik, leggyakrabban a kontinentális talapzatok területén. Ez a petrolkémiai ipar alapanyaga. Az olajlerakódások (tározók) leggyakrabban vízhatlan rétegek alatt találhatók, legfeljebb 8 km mélységben a föld felszíne alatt. Földgázzal és vízzel együtt fordul elő.
A kőolajképző szénhidrogének a következőkre oszthatók:
- paraffinok és alkánok: egyszeres vagy többszörös kötésű telített szénhidrogének, ciklikus szerkezet nélkül;
- cikloparaffinok (naftének vagy aliciklusos szénhidrogének): ciklikus szerkezetű elemeket tartalmaznak;
- arénák (aromás szénhidrogének): aszfaltének, gyanták és más nagy molekulatömegű rezisztens anyagok, amelyek nehéz frakciót képeznek.
A földgáz természetes gyúlékony gáz, amelyet fő gáznemű fosszilis tüzelőanyagként használnak. Tágabb értelemben ez a kifejezés a földbe zárt vagy a földből távozó gáznemű szénhidrogének bármilyen keverékét jelenti. CO2, H2S, szénhidrogén gázok és mások. Szűkebb értelemben ez a kifejezés szénhidrogének keverékét jelenti, amelynek 50–98 térfogat% -a metán. A metán mellett propánt, butánt és egyéb anyagokat is tartalmaz. Könnyebb, mint a levegő, nem bosszantó, de nem lélegző és fojtogató. Színtelen és szagtalan, ezért a kezelés során tetrahidrotiofénnel szagolják annak azonosítására. A földgázt üzemanyagként használják fűtésre, sűrített földgáz (CNG) formájában, jármű-motorok üzemanyagaként, valamint hidrogénforrásként a nitrogén műtrágyák előállításakor is.