Gyenge prognózis, valamint az incidencia és a mortalitás értékei közötti kismértékű különbség, valamint mindkét mutató trendjeinek párhuzamos lefolyása a betegek diagnosztizálásától számított 5 évet túlélő betegek viszonylag kis arányának felel meg. Ezen arányok nemzetközi összehasonlítása a kiválasztott európai országokban vagy régiókban 1990 és 1994 között diagnosztizált betegeknél azt mutatja, hogy Európában a férfiak 12% -a és a nők 11,2% -a élt 5 évig. A férfiak viszonylag alacsony túlélése Szlovákiában - 5,9% - nem meglepő, tekintettel az egyes országok vagy európai régiók közötti nagy különbségekre, a tiroli 20,8% -ról - amely az osztrák lakosság körülbelül 8% -át teszi ki - a kiválasztott svájci régiók 4,4% -ára, az ország lakosságának 12% -át képviseli. A nők túlélésében az egyes területek közötti különbségek lényegesen kisebbek. (8)
Az epehólyag rosszindulatú daganatai kialakulásának lehetséges etiológiai tényezőire összpontosító elemző epidemiológiai vizsgálatok viszonylag ritkák és kevés eseten alapulnak, de egyértelműen a kolelithiasist jelzik fő tényezőként. (1, 2, 3, 9, 10) A magas kolelithiasis előfordulási gyakoriságú területek átfedésben vannak az epehólyag rosszindulatú daganataiban gyakran előforduló területekkel. (7) Részletesebb tanulmányok a fejlett országokban kimutatták, hogy az epehólyag-betegség miatti tünetek játszják a legfontosabb szerepet az epehólyag rosszindulatú daganatai kialakulásában, és ezt a kapcsolatot olyan személyeknél is megtalálták, akiknek epe-tünetei 20 évvel az epe előtt voltak csatorna betegség, ennek a helynek a rosszindulatú daganatai. Az epehólyagban elhelyezkedő rosszindulatú daganatok kialakulásának további kockázati tényezői az elhízás, az élelmiszerek túlzott energiafogyasztása, valamint a magas szénhidrátfogyasztás, beleértve magát az étkezési cukrot is. Mindezek a betegségek a kolelithiasis kialakulásával is összefüggenek. (9, 10) Másrészt bizonyos vitaminok - C, E, piridoxin és növényi rostok (9) védőhatásait kimutatták, míg az alkohol és a dohányzás nem társíthatók ehhez a betegséghez. (9)
Még kevesebb tanulmány foglalkozott az epevezeték rosszindulatú daganatai kialakulásában szerepet játszó tényezőkkel. Számos értékelés kis esetek számát vonta maga után, nem határozta meg pontosan az egyes szublokalizációkat, mint például a papilla Vateri és az extrahepatikus epevezetékek vagy akár maga az epehólyag, vagy az epeutak egészére összpontosítottak. A vastagbél krónikus gyulladásos állapotait, a choledochalis cisztákat és az elsődleges szklerotizáló cholangitist az epevezeték-daganatok kockázati tényezőinek tekintik. A choledochalis daganatok és a fekélyes vastagbélgyulladás közötti összefüggést azonban nagyon egyértelműen bizonyították. Egy nemrégiben végzett nagyszabású nemzetközi tanulmány kimutatta, hogy a hosszú távú, egész életen át tartó dohányzás, a krónikus epebetegségek és az étrendben a magas kalóriabevitel szintén befolyásolja a koledokális rosszindulatú daganatok kialakulását. Másrészt az alkohol, a tea, az elhízás, a cukorbetegség, a gyomorfekély és az orális fogamzásgátlók kimutatták, hogy összefüggenek a koledokális daganatokkal. (9) Ismét bebizonyosodott egy rostban és E-vitaminban gazdag étrend védő hatása. Az eredményt, amely a kolecisztektómiát követően a koledochális daganatok magasabb előfordulását jelezte az embereknél, vitatták. (9, 10)
Nagyon részletes kutatások azon a területen, ahol az epevezeték daganatai a legmagasabbak Japánban, magas élelmiszer-fogyasztást jeleztek az epehólyagrák legjelentősebb rizikófaktoraként, míg a magas fehérje-, alkohol-, hús-, tojás- és halfogyasztást alacsony rizikó faktor. A koledokális daganatok kialakulásának kockázati tényezőként a szegénységet és az elégtelen táplálékfogyasztást jelölték meg. Összességében azonban a japán eredmények megerősítik az epeúti betegségek fontos szerepét a személyes és a családtörténetben. Feltételezik, hogy a fehérjék és a magas zsírtartalmú ételek gyakori, de alacsony bevitele felgyorsítja az epe anyagcseréjét, és így megakadályozza a koncentrált epe stagnálását az epe traktusban. (11)
Mivel a biliáris rosszindulatú daganatok egyetlen egyértelműen bizonyított és fő kockázati tényezője a kolelithiasis, a lehetséges megelőzés szempontjai azok felderítésére és eliminálására összpontosítanak. A megelőző kolecisztektómia nem jöhet szóba a kolelithiasis magas előfordulása miatt, különösen az időseknél, valamint a rosszindulatú daganatok viszonylag alacsony előfordulási gyakorisága miatt ezen a helyen. A magas kolecisztektómiával rendelkező országok tapasztalatai azt mutatják, hogy 100 epehólyag-kivágást kell végrehajtani az epehólyagrák egy esetének megelőzésére. Ez az eljárás csak magas kockázatú, meszesedett epehólyagfalú személyeknél indokolt. (7) Az elsődleges megelőzés még nem lehetséges, mivel kevés ismeret áll rendelkezésre e daganatok etiológiájáról.
1. Tominaga, S., Kuroishi, T.: Biliáris traktus rák. Cancer Surveys 1994; 19/20: 125 - 137
2. Stuver, S., Trichopuolos, D.: Az epeutak rákja. In: Adami, H. O., Hunter, D., Trichopoulos, D. (szerk.): A rák epidemiológia tankönyve. Oxford, Oxford University Press, 2002, 225 - 232
3. Boyle, P., La Vecchia, C., Maisonneuve, P. et al.: Az epehólyag és az extrahepatikus epevezeték rákja. In: Peckham, M., Pinedo, H. M., Veronesi, U. (szerk.): Oxfordi onkológiai tankönyv. Oxford, Oxford University Press 1995: 216 - 217
4. Parkin, D. M., Whelan, S. L., Ferlay, J. és mtsai. (szerk.): A rák előfordulása öt kontinensen, 1. évf. VIII. IARC Tudományos Közlemények No. 155. Lyon, IARC 2002: 781
5. La Vecchia, C., Lucchini, Negri E. és mtsai: A rákos halálozás tendenciái Európában, 1955 - 1989: I. Emésztési helyek. Eur. J. Cancer 1992; 28: 132 - 235
6. Zatonski, W., Smans, M., Tyczynski, J. és mtsai. (szerk.): A rákhalandóság atlasza Közép-Európában. IARC Tudományos Közlemények No. 134. Lyon. IARC 1996: 175
7. Plesko, I., Somogyi, J., Dimitrova, E. et al.: Az epeúti rák előfordulásának epidemiológiai jellemzői Szlovákiában. Neoplasma 1985; 32: 125-134
8. Sant, M., Aareleid, T., Berrino, F. és mtsai: EUROCARE-3: A diagnosztizált rákos betegek túlélése 1990 - 94: eredmények és kommentárok. Ann. Oncol. 2003; 14, 3. kiegészítés: 61–117
9. Zatonski, W. A., Lowenfels, A. B., Boyle, P. et al.: Az epehólyagrák epidemiológiai vonatkozásai: a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség SEARCH programjának esettanulmány-vizsgálata. J Natl Cancer Inst 1997; 89: 1132 - 1138
10. Boyle, P., Maisonneuve, P., Audisio, R. A.: Az epehólyag és az extrahepatikus epevezeték rákja. In: McCullock, P., Kingsnorth, A. (szerk.): A gastrointestinalis rák kezelése. London, BMJ Publishing Group 1996: 1 - 36
11. Kato, K., Akai, S., Tomigana, S.: Az epeúti rák esetkontroll vizsgálata Niigata prefektúrában, Japán. Jap. J. Cancer Res., 1987; 80: 932 - 938.