Gyenge prognózis, valamint az incidencia és a mortalitás értékei közötti kismértékű különbség, valamint mindkét mutató trendjeinek párhuzamos lefolyása a betegek diagnosztizálásától számított 5 évet túlélő betegek viszonylag kis arányának felel meg. Ezen arányok nemzetközi összehasonlítása a kiválasztott európai országokban vagy régiókban 1990 és 1994 között diagnosztizált betegeknél azt mutatja, hogy Európában a férfiak 12% -a és a nők 11,2% -a élt 5 évig. A férfiak viszonylag alacsony túlélése Szlovákiában - 5,9% - nem meglepő, tekintettel az egyes országok vagy európai régiók közötti nagy különbségekre, a tiroli 20,8% -ról - amely az osztrák lakosság körülbelül 8% -át teszi ki - a kiválasztott svájci régiók 4,4% -ára, az ország lakosságának 12% -át képviseli. A nők túlélésében az egyes területek közötti különbségek lényegesen kisebbek. (8)

epehólyag

Az epehólyag rosszindulatú daganatai kialakulásának lehetséges etiológiai tényezőire összpontosító elemző epidemiológiai vizsgálatok viszonylag ritkák és kevés eseten alapulnak, de egyértelműen a kolelithiasist jelzik fő tényezőként. (1, 2, 3, 9, 10) A magas kolelithiasis előfordulási gyakoriságú területek átfedésben vannak az epehólyag rosszindulatú daganataiban gyakran előforduló területekkel. (7) Részletesebb tanulmányok a fejlett országokban kimutatták, hogy az epehólyag-betegség miatti tünetek játszják a legfontosabb szerepet az epehólyag rosszindulatú daganatai kialakulásában, és ezt a kapcsolatot olyan személyeknél is megtalálták, akiknek epe-tünetei 20 évvel az epe előtt voltak csatorna betegség, ennek a helynek a rosszindulatú daganatai. Az epehólyagban elhelyezkedő rosszindulatú daganatok kialakulásának további kockázati tényezői az elhízás, az élelmiszerek túlzott energiafogyasztása, valamint a magas szénhidrátfogyasztás, beleértve magát az étkezési cukrot is. Mindezek a betegségek a kolelithiasis kialakulásával is összefüggenek. (9, 10) Másrészt bizonyos vitaminok - C, E, piridoxin és növényi rostok (9) védőhatásait kimutatták, míg az alkohol és a dohányzás nem társíthatók ehhez a betegséghez. (9)

Még kevesebb tanulmány foglalkozott az epevezeték rosszindulatú daganatai kialakulásában szerepet játszó tényezőkkel. Számos értékelés kis esetek számát vonta maga után, nem határozta meg pontosan az egyes szublokalizációkat, mint például a papilla Vateri és az extrahepatikus epevezetékek vagy akár maga az epehólyag, vagy az epeutak egészére összpontosítottak. A vastagbél krónikus gyulladásos állapotait, a choledochalis cisztákat és az elsődleges szklerotizáló cholangitist az epevezeték-daganatok kockázati tényezőinek tekintik. A choledochalis daganatok és a fekélyes vastagbélgyulladás közötti összefüggést azonban nagyon egyértelműen bizonyították. Egy nemrégiben végzett nagyszabású nemzetközi tanulmány kimutatta, hogy a hosszú távú, egész életen át tartó dohányzás, a krónikus epebetegségek és az étrendben a magas kalóriabevitel szintén befolyásolja a koledokális rosszindulatú daganatok kialakulását. Másrészt az alkohol, a tea, az elhízás, a cukorbetegség, a gyomorfekély és az orális fogamzásgátlók kimutatták, hogy összefüggenek a koledokális daganatokkal. (9) Ismét bebizonyosodott egy rostban és E-vitaminban gazdag étrend védő hatása. Az eredményt, amely a kolecisztektómiát követően a koledochális daganatok magasabb előfordulását jelezte az embereknél, vitatták. (9, 10)

Nagyon részletes kutatások azon a területen, ahol az epevezeték daganatai a legmagasabbak Japánban, magas élelmiszer-fogyasztást jeleztek az epehólyagrák legjelentősebb rizikófaktoraként, míg a magas fehérje-, alkohol-, hús-, tojás- és halfogyasztást alacsony rizikó faktor. A koledokális daganatok kialakulásának kockázati tényezőként a szegénységet és az elégtelen táplálékfogyasztást jelölték meg. Összességében azonban a japán eredmények megerősítik az epeúti betegségek fontos szerepét a személyes és a családtörténetben. Feltételezik, hogy a fehérjék és a magas zsírtartalmú ételek gyakori, de alacsony bevitele felgyorsítja az epe anyagcseréjét, és így megakadályozza a koncentrált epe stagnálását az epe traktusban. (11)

Mivel a biliáris rosszindulatú daganatok egyetlen egyértelműen bizonyított és fő kockázati tényezője a kolelithiasis, a lehetséges megelőzés szempontjai azok felderítésére és eliminálására összpontosítanak. A megelőző kolecisztektómia nem jöhet szóba a kolelithiasis magas előfordulása miatt, különösen az időseknél, valamint a rosszindulatú daganatok viszonylag alacsony előfordulási gyakorisága miatt ezen a helyen. A magas kolecisztektómiával rendelkező országok tapasztalatai azt mutatják, hogy 100 epehólyag-kivágást kell végrehajtani az epehólyagrák egy esetének megelőzésére. Ez az eljárás csak magas kockázatú, meszesedett epehólyagfalú személyeknél indokolt. (7) Az elsődleges megelőzés még nem lehetséges, mivel kevés ismeret áll rendelkezésre e daganatok etiológiájáról.

1. Tominaga, S., Kuroishi, T.: Biliáris traktus rák. Cancer Surveys 1994; 19/20: 125 - 137

2. Stuver, S., Trichopuolos, D.: Az epeutak rákja. In: Adami, H. O., Hunter, D., Trichopoulos, D. (szerk.): A rák epidemiológia tankönyve. Oxford, Oxford University Press, 2002, 225 - 232

3. Boyle, P., La Vecchia, C., Maisonneuve, P. et al.: Az epehólyag és az extrahepatikus epevezeték rákja. In: Peckham, M., Pinedo, H. M., Veronesi, U. (szerk.): Oxfordi onkológiai tankönyv. Oxford, Oxford University Press 1995: 216 - 217

4. Parkin, D. M., Whelan, S. L., Ferlay, J. és mtsai. (szerk.): A rák előfordulása öt kontinensen, 1. évf. VIII. IARC Tudományos Közlemények No. 155. Lyon, IARC 2002: 781

5. La Vecchia, C., Lucchini, Negri E. és mtsai: A rákos halálozás tendenciái Európában, 1955 - 1989: I. Emésztési helyek. Eur. J. Cancer 1992; 28: 132 - 235

6. Zatonski, W., Smans, M., Tyczynski, J. és mtsai. (szerk.): A rákhalandóság atlasza Közép-Európában. IARC Tudományos Közlemények No. 134. Lyon. IARC 1996: 175

7. Plesko, I., Somogyi, J., Dimitrova, E. et al.: Az epeúti rák előfordulásának epidemiológiai jellemzői Szlovákiában. Neoplasma 1985; 32: 125-134

8. Sant, M., Aareleid, T., Berrino, F. és mtsai: EUROCARE-3: A diagnosztizált rákos betegek túlélése 1990 - 94: eredmények és kommentárok. Ann. Oncol. 2003; 14, 3. kiegészítés: 61–117

9. Zatonski, W. A., Lowenfels, A. B., Boyle, P. et al.: Az epehólyagrák epidemiológiai vonatkozásai: a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség SEARCH programjának esettanulmány-vizsgálata. J Natl Cancer Inst 1997; 89: 1132 - 1138

10. Boyle, P., Maisonneuve, P., Audisio, R. A.: Az epehólyag és az extrahepatikus epevezeték rákja. In: McCullock, P., Kingsnorth, A. (szerk.): A gastrointestinalis rák kezelése. London, BMJ Publishing Group 1996: 1 - 36

11. Kato, K., Akai, S., Tomigana, S.: Az epeúti rák esetkontroll vizsgálata Niigata prefektúrában, Japán. Jap. J. Cancer Res., 1987; 80: 932 - 938.