évvel

Alois Alzheimer 1864. június 14-én született a bajorországi Marktbreitben. Az aschaffenburgi, a tübingeni, a berlini és a würzburgi egyetemen tanult.

Marktbreit/Pozsony, június 14. (TASR) - Alois Alzheimerről azt mondták, hogy vicces és toleráns ember. Orvosként a legnagyobb erőfeszítés a segítség volt. Tanára, az ismert német pszichiáter, Emil Kraepelin keresztelte utána a betegséget, amelyet a szakértők az emberiség néma járványának is neveznek. Június 14-én, szombaton 150 év telik el Alois Alzheimer német neuropatológus, pszichiáter és egyetemi tanár születése óta.

Az Alzheimer-kór az agy degeneratív betegsége, amely a kortikális funkciók maradandó károsodásához vezet. Feledékenységben, koncentrációhiányban, beszéd- és mozgászavarokban nyilvánul meg. A memóriazavar addig mélyül, amíg teljesen el nem veszik, a páciens végül apátiába esik, és egy társult betegségben 4-12 évig meghal, kivételesen a betegség kezdetétől számított 20 évig. 1994-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szeptember 21-ét Alzheimer-világnapnak nyilvánította. A WHO szerint ez a betegség a jövő egyik legnagyobb orvosi problémája lesz.

Élet és tanulmányok

Alois Alzheimer 1864. június 14-én született a bajorországi Marktbreitben. Az aschaffenburgi, a tübingeni, a berlini és a würzburgi egyetemen tanult. Orvosi oklevelét 1887-ben a Würzburgi Egyetemen szerezte. Azért kezdett dolgozni a Frankfurt am Main-i elmebetegek és epilepsziák kórházában, mert a mentális betegségek kezelése érdekelte. Gyorsan elismert hatóság lett e klinikán. Szakképzett laboratóriumi technikus is volt, aki jelentős pontosságot ért el a mikroszkopikus patológia leírása során. Boncolási archívumot alapított, amely nagyon hasznos volt a jövőbeli karrierje során.

A fiatal Alzheimer a gazdag zsidó Ceacilia Geiseinheimerrel (1894, együttesen három gyermekükkel) folytatott jövedelmező házasságnak köszönhetően tudta elkötelezni magát tudományos kutatásával. Ajánlatot kapott pszichiátria oktatására Wroclawban (Lengyelország). 1902-ben meghívást kapott a heidelbergi egyetemre, Emil Kraepelin professzorhoz, a modern klinikai pszichiátria megalapítójához. Később együtt mentek egy új müncheni klinikai és kutatóközpontba.

Jelentős hatással bíró kutatások

Kutatásának eredményei jelentősen meghúzták a tudás határait az emberi agy kóros változásainak területén. Társalapítója és kiadója volt a Zeitschrift für die gesamte Neurologie und Psychiatrie (Journal of General Neurology and Psychiatry) folyóiratnak. Soha nem írt könyvet, amelyet maga nevezne el. Legfontosabb felfedezését csak 1906-ban tette meg. Öt év szorgalmas kutatás után művet publikált "Az agykéreg egy speciális betegségéről", amelyben egy páciens esetét ismertette egy pszichiátriai klinikán. A demencia speciális formájától szenved (memóriazavarok, időben és térben való tájékozódás képtelensége, olvasási és írási problémák).

Fokozatosan elveszítette memóriáját, paranoid fantáziái voltak, hallási hallucinációi voltak, később teljes demenciában szenvedett. A boncolás furcsa plakkok és rostok jelenlétét mutatta az agyában. Leírta a leírt változásokat egy másik páciensnél is. Ez a két eset vált fontos mérföldkővé a demencia új, eddig ismeretlen formájának megértésében. 1910-ben Alzheimer-kór néven csatlakozott a Neurodegeneratív Betegségek Társaságához.

A demencia mellett az Alzheimer más idegrendszeri betegségekben is szerepet játszik. Kutatásainak nagy részét a szifilisz különböző szakaszainak tanulmányozására összpontosította, amely abban az időben nagyon elterjedt volt.

1912-ben Wilhelm király II. kinevezte Alois Alzheimert a Wroclawi Friedrich Wilhelm Egyetem pszichiátria professzorává. Az egyetem egyik útja során a vonaton streptococcus fertőzést kapott, amely reumás lázsá nőtte ki magát, amelyben veséje és szíve meghibásodott (negyedszázaddal később Penicillin mentette volna meg).

1915. december 19-én halt meg Wroclawban, 51 évesen. Temetik a németországi Frankfurt am Mainban.