rohanása

A gyermek sikere szempontjából az a legfontosabb, hogy a szülő meghallgassa őt, támogassa és fel tudja kelteni az érdeklődését a körülötte lévő világ iránt.

Helen Pearson a Nature tudományos folyóirat főszerkesztőjeként ismert, de a világ emberi kutatásának legszélesebb körű kutatásának eredményeit ismertető The life projekt szerzőjeként is.

Helen szintén anya, ezért megpróbálja kideríteni, hogy a vizsgálatok milyen következtetésekkel járnak a szülők és gyermekeik számára. Ezzel a témával foglalkozott TED-előadásában is.

Sok szülő nem biztos abban, hogy jó irányba tereli-e gyermekét. Maga Helen azt mondja, hogy néha fogalma sincs, mit csinál. Minden szülő megpróbálja gyermekét egészségessé és boldoggá tenni, de hogyan lehet ezt megtenni? A különböző források különböző, gyakran ellentmondó információkat kínálnak, így a szülőknek nincs sok választási lehetőségük, csak maguk találják ki, hogyan lehet jó szülő.

A gyerekeket és fejlődésüket még a brit tudósok sem hagyták elaltatni, és úgy döntöttek, hogy átfogó tanulmányt indítanak, amely 1946 óta folyik. A tanulmányban csaknem 14 000 gyermek vett részt egy hét alatt az Egyesült Királyságban. A kutatási kérdések azonban nemcsak a gyermekre, hanem a szüleire is összpontosítottak, például a terhesség alatti édesanyjára. Ennek a tanulmánynak köszönhetően a kutatók kiderítették, hogy a gyermekek miért élnek ilyen eltérő életben, vannak, akik sikeresek az életben, mások pedig nem. A tanulmányt később megismételték 1958-ban, 1970-ben, 1990-ben és az új évezred elején is. Ezekben a hosszú távú tanulmányokban több mint 70 000 ember vesz részt, akik néhány évente információkat adnak át a tanulmányok céljából, főleg felmérések útján. Ezek a tanulmányok sokat találtak, de Helen csak olyan megállapításokról beszél, amelyek megmondják, hogy a szülők hogyan tehetik a legjobbat gyermekükért.

Ha szegény családba született, kezdettől fogva hátrányos helyzetben van

Az ebben a vizsgálatban szereplő gyermekek közül sokan szegény családban születtek, és sokkal nagyobb volt a valószínűségük, hogy már kiskoruktól kezdve minden problémával küzd. Ezeknek a gyerekeknek rosszabb eredményei voltak az iskolában, rosszabb a munkájuk és később alacsonyabb a fizetésük. A gyermekek születésének környezete azonban nemcsak az életben elért szakmai sikereikben, hanem egészségi állapotukban is megmutatkozik. Ők nagyobb valószínűséggel szenvednek túlsúlytól, magasabb vérnyomástól, idősebb korukban pedig memóriavesztéssel is járnak, vagy hamarabb meghalnak. Egy tanulmány azt is kimutatta, hogy a szegény családban született gyermek legfeljebb három éves az oktatási teszteken, legfeljebb egy évvel lemaradva. Azt azonban senki sem választhatja meg, melyik családba születik. Azonban nem mindenki él rossz életet szegényebb családokban.

Ez a szülők által elvégzett apró dolgokon is múlik

A hosszú távú brit tanulmányok azonban optimista betekintést nyújtanak. Nem minden hátrányos helyzetben született gyermek élt rossz életet. Ha a gyermeknek volt olyan szülője, aki képes volt felkelteni iránta az érdeklődést, és a gyermeknek bizonyos ambíciói voltak, akkor megúszhatta a feltételezett gonosz életet. Amit a gyermek szülei tesznek korai éveiben, az a legfontosabb a gyermek számára. Egy 1970-es tanulmányban a kutatók arra keresték a választ, hogy a rossz életkezdésű gyermekek hogyan tudnak még mindig boldogulni az iskolában. Megtudták, hogy minden mögött van egy szülő, amit a gyerek kaphat. A szülőnek nem szükséges teljesítenie ezt a feltételt. Csak annyit kell tennie, hogy igazolja magát gyermek hallgatni, kedvesen reagálni rá, beszélgetni vele, betűket és számokat tanulni vele, együtt kirándulni és látogatni. A mindennapi élet is hasznosnak bizonyult olvasás egy gyereknek. Azok a gyermekek, akiket szüleik 5 éves korukban olvastak, 10 éves korukban jelentős érdeklődést mutattak az oktatás iránt. Sokkal kisebb volt a veszélye annak, hogy 30 évesen szegénységben éljenek.

A vizsgálatok közös hátránya a gének vagy más tényezők figyelmen kívül hagyása, de ezek a hosszú távú vizsgálatok mélyebbre nyúlnak. Megtudták például azt is azoknak a gyerekeknek, akik különböző időpontokban fekszenek le, és nem rendszeresen vannak több viselkedési problémájuk.

A tudósok is azt is megtudta, hogy az örömért olvasó gyerekek miben különböznek más gyerekektől. Azok a gyerekek, akik csak szórakozásból olvasnak, akár tízszer nagyobb eséllyel járnak sikerrel nemcsak az iskolában, hanem a későbbi, matematikára vagy írásra összpontosító teszteken és az életben is. Ez a kutatás más tényezőket is figyelembe vett, de az olvasás ennek ellenére az iskolai tesztek sikerének kulcsának bizonyult. A tanulmányok nem mondják, hogy a szegénység nem számít, ha a gyermeknek nagyszerű szülei vannak. Mindkét tényező továbbra is releváns. A nagyszerű szülők azonban akár a felére is felére csökkenthetik a szegény és gazdag gyerekek közötti oktatási szakadékot. A szegénység hosszú távon érintheti a gyermeket, ezért ha minden gyermek számára megteremtik a sikerhez szükséges feltételeket, fontos a szegénység felszámolása.

Helen azt állítja, hogy ezekből a tanulmányokból levont összes tanulság és tanulság felhasználható a gyermekek javára. Ha sikeres gyermeket szeretne otthon, fontos, hogy vigyázzon rá. Azonban nem elég csak beszélgetni vele, érdeklődni a jövője iránt, minden este ugyanabban az időben lefeküdni, és nem elég egy jó éjszakát elolvasni neki egy könyvet sem. A jó szülővé válás kérdésére adott válaszok nem ilyen egyszerűek. Bár hosszú távú vizsgálatok több mint 70 000 embert vizsgáltak meg, ez nem azt jelenti, hogy minden gyermekre lenne válaszuk, vagy hogy minden gyermek egyforma lenne. A gyerekek különböznek egymástól, így semmi sem fogja megmondani, hogy gyermeke mi biztosan fog dolgozni, és mire van szüksége. Minden gyermek a saját irányába fog haladni, amelyet öröklődő génjei, de élettapasztalatai és a környezettel való kölcsönhatásai is meghatároznak.

Anyaként Helen sajnálja a legjobban, hogy a könyv írása közben nem volt ideje a saját gyermekeivel beszélgetni. Otthon úgy döntöttek, hogy kitűznek egy időpontot a beszélgetésre, amikor átveszik az iskolában zajló eseményeket, a jövő ambícióit. Legfőképpen a gyerekeknek tudniuk kell, hogy szüleik érdeklődnek irántuk, hogy téged érdekel a jövőjük és mi történik az életükben. Nem elég csak a természettudományt hallgatni, a legfontosabb az, hogy a saját gyermekeit hallgassa meg.

Az eredeti Helen Pearson előadást ITT is megtekintheti: