A szlovákok, a csehek és a magyarok rossz életmódot folytatnak. Az eredmény a vastagbélrák magas előfordulási gyakorisága.
Cikk megosztása
Silvia Schmidtová a Szlovák Tudományos Akadémia Orvosbiológiai Központjának Kísérleti Onkológiai Intézetének doktorandusa. Tudóscsoporttal együtt a hererák újfajta kezelését kutatják. A kísérlet már elérte az Országos Rákintézetet, és az első betegeknél vizsgálják.
Az interjúban ezt olvasta:
Mi a hererák előfordulása
Mi okozza
Hogyan kerülhető el
Milyen kezelési lehetőségek állnak a betegek rendelkezésére
Hogyan néz ki a kísérleti kezelési kutatás?
Az egyik legelterjedtebb összeesküvés-elmélet azt állítja, hogy régóta gyógyírozunk a rák ellen, de a gazdaságok szándékosan titkolják, hogy profitálhassanak a kezelésből. Mit mondasz?
Gyakran találkozom ezzel a kérdéssel. A rák tág fogalom, és bár gyakran találkozunk vele, a valóságban több mint kétszáz olyan rák létezik, amelyek molekuláris jellegükben vagy prognosztikai és diagnosztikai markereikben különböznek egymástól. Ez ugyanaz, mintha a tüdőgyulladást, a torokfájást és a fülgyulladást egy gyógyszerrel akarná gyógyítani. A rák egyik gyógymódja irreális.
De sokak számára az a kérdés, hogy a rák kezelése nagyon régóta folyik. Tehát azért, mert olyan sok a rák?
Igen. Külön kutatásra van szükség a rák minden típusához vagy altípusához. Laboratóriumunkban öt tudományos csoport is működik, amelyek mindegyike más betegséggel foglalkozik. A bürokrácia is belép az egész folyamatba, lelassítva a kutatást. Az új gyógyszerek tesztelése vagy a klinikai vizsgálatok hosszadalmas folyamatok.
Meglátjuk azt a napot, amikor a rák kezelhető betegség lesz, mint bármely más gyakori betegség?
Vannak olyan ráktípusok, amelyeket ma jól kezelhetünk, és húsz évvel ezelőtt halálos kimenetelűek voltak. Azt hiszem, több drog után fogunk jönni. Talán nem minden típusú rák esetében, de minden bizonnyal további előrehaladást fogunk látni, és a rák "jobban kezelhető" lesz.
Tehát ez valószínűleg annak a bizonyítéka, hogy semmi nincs titkolva előttünk, éppen ellenkezőleg, haladunk előre, és a kutatások már konkrét eredményeket hoztak az emberek számára.
Igen. Némi rejtegetés elmélete véleményem szerint csak egy bizonyos embercsoport hite. A kutatás és minden, ami klinikai gyakorlatba kerül, sokkal jobb színvonalú, mint harminc évvel ezelőtt. Legyen szó magáról a diagnózisról, a megelőzésről, sokkal több olyan markerünk van, amely a vérből képes felismerni a betegséget. Úgy gondolom, hogy a korai diagnózis kulcsfontosságú lesz a további kutatásokban.
Elkötelezett a hererák kezelésében. Tudjuk, hány betegünk van Szlovákiában?
Hazánkban körülbelül kilenc-százezer emberről van szó.
Milyen kezelési lehetőségeik vannak?
Számos hererák létezik. Bármelyik sugárkezelést alkalmazzák, de felhagynak vele, és a kemoterápia a leggyakoribb. A betegek kemoterápiás ciklusokon mennek keresztül. Ez a fajta rák könnyen kezelhető. A betegeket általában három kemoterápiás ciklus után gyógyítják meg.
Tehát a kezelés sikere magas.
Igen. Szó szerint egy csodálatos betegség. Meg tudjuk gyógyítani a betegek 90 százalékát. Néhányuknak áttétje lehet, és mi jól kezelhetjük őket.
Milyen hatással van a megelőzés a hererákra?
Mindenképpen fontos, hogy időben megérkezzünk, és ez a buktató. Ez egy kényes testrész, és a betegek szégyellik magukat. Közülük sokan csak akkor jönnek, ha abnormálisan nagy a heréjük, vagy valami fáj. Nem vagyok orvos, de az orvosok azt mondják, hogy a betegek általában késnek, mert szégyellik őket. A Rákkutatási Alapítvány és intézetünk a megelőzést igyekszik előtérbe helyezni. Ez nem csak az ilyen típusú rák. Az emberek félnek bármit kitalálni, és ez még rosszabb az idősek körében.
Különbségeket lát a megelőzés megközelítésében a férfiak és a nők között?
A marketing is sokat fog tenni. Nagyon sok szó esik az emlőrákról, szalagok készülnek, ismert nők ezt kommentálják és támogatják a nőket a megelőzésben. Minden bizonnyal népszerűbb, mint a rák más típusai. Véleményem szerint a nők jobban vigyáznak magukra, és ezt a szégyent jobban le tudják bontani, mint a férfiak.
Az urológusnál végzett megelőző vizsgálatok túlfizetik a biztosítótársaságot, így a férfiaknak lehetőségük van odamenni. Van egy Movember projekt, amely a férfi rákra mutat. Szlovákiában még nem népszerűsítették. Nagy kampányt folytatnak Csehországban, mi nem. Tehát, ha a férfiak nem hajlandók orvoshoz fordulni, akkor legalább önvizsgálatot kell végezniük. Az interneten diagramokat is találhat arról, hogyan kell ezt megtenni, és mire kell figyelni.
Ebben az összefüggésben sokat beszélnek a vastagbélrákról, amely a szlovákok leggyakoribb halálozási oka. Nálunk magas a halálozási arány, mert az emberek félnek a megelőző szűréstől?
A vastagbélrák jelenség Szlovákiában. Hazánkban nem is a megelőzésről, hanem az életmódról szól. Ez a betegség elsősorban az étrenddel, a stresszel, az életmóddal függ össze. Talán a nők jobban figyelnek az étkezésre, a férfiak pedig több húst, szalonnát vagy kolbászt. Ezért vagyunk olyan országok, ahol magas a vastagbélrákos betegek száma. Magyarok és csehek is vezetnek minket, mert szeretjük a szalonnát és a sört.
Meg tudjuk mondani, hogy mi okozza pontosan a hererákot? Néhány okot elkerülhetünk?
Ez a tudósok számára is érdekes kérdés. Még mindig kérdéses, de tudjuk, hogy a genetika fontos szerepet játszik. Ha egy apának rákja van, nagy a valószínűsége annak, hogy a fia is megbetegedik benne. Az ikreknek van a legnagyobb kockázata. Ha valamelyik iker megvan, nagy az esély arra, hogy a testvér is megkapja. Az anya kockázatot is jelent, amikor terhesség alatt dohányzik. Ezután fertőzéseket vagy sérüléseket is leírnak. Ezeket a dolgokat befolyásolhatja az ember, de nem a genetikát.
A hererák kísérleti kezelését kutatja. Pontosan mit kutat?
Mint említettem, a betegek 90 százaléka kezelhető. A fennmaradó tíz százalékra összpontosítottunk. Ezek olyan betegek, akik néhány hónapon belül meghalnak, nem tudunk segíteni rajtuk. Csatlakoztunk a tudományos csoportok konzorciumához szerte a világon. Szimuláltuk a betegeket sejtvonalakon.
Ezek a sejtvonalak gyakori hererákokból származnak. És ezekből a vonalakból létrehoztunk olyan rezisztens vonalakat, amelyek a nem kezelhető betegek tíz százalékát szimulálják. Összehasonlítottuk az eredeti vonalakat ezekkel az ellenálló vonalakkal. Találtunk néhány markert, és ezek alapján kipróbálunk különböző drogokat. Vagy azokat, amelyeket már klinikailag tesztelnek, vagy azokat, amelyeket már használnak, de más betegségek esetén alkalmazzák.
Például az antibiotikumokról jelenleg sokat vitatnak. Úgy gondolják, hogy daganatellenes hatásúak. Ezt is tanulmányozzuk. Bizonyos gyógyszerek hatékonynak bizonyultak. Egyszerűen fogalmazva, megvizsgáljuk a kemorezisztens sejteket és azok rezisztenciájának okait.
Már van néhány eredménye?
Igen. Sok mechanizmust már leírtunk, de közülük kevesen kerültek be a klinikai vizsgálatba. Eddig sikerült olyan sejtet találnunk a sejtvonalon, amely képes megfordítani a sejtek kemorezisztenciáját. Egereken teszteket is végzünk, és sikerült meggyógyítanunk őket. Az Országos Rákintézet klinikusainak nagyon tetszett. Terveztek egy klinikai vizsgálatot. A kutatások laboratóriumból klinikai vizsgálatba vétele a legjobb dolog, ami egy tudóssal történhet.
És hogy néz ki a gyakorlatban? Az orvosok azt mondják a betegnek, hogy nem kapnak kemoterápiát, de kipróbálhatják a kísérleti kezelést, amely még nem bizonyított eredményt? A betegnek bele kell járulnia?
Igen. Ebben az esetben a betegnek önként részt kell vennie egy klinikai vizsgálatban, amelyet hivatalosan jóvá kell hagyni. Ha nem értenek egyet, nem adhatnak neki terápiát.
A gyógyszer klinikai vizsgálata ronthatja a beteg állapotát, és tisztában kell lennie ezzel a kockázattal?
Igen. Ezért kezdetben tíz betegnél kezdődik. A kezelésre adott reakciót, valamint a mellékhatásokat figyelemmel kísérjük. Vizsgálatunk két évig fog tartani, és a végén húsz betegnél kell lennünk.
Az orvosok hajlandók együttműködni a tudósokkal?
Nemcsak Szlovákiában, de külföldön is bonyolult. De néhány országban, különösen az Egyesült Államokban, az orvosokat a tudomány felé vezetik. Van néhány orvosunk, akikkel szorosan együttműködünk. Közös projektjeink vannak, ők biztosítják a betegmintákat, a betegek vérét. Van lelkes orvosunk is, de nem sok van belőlük. Megemlítem Michal Meg professzort a Nemzeti Onkológiai Intézettől. Támogatja a kutatást.
A szlovákiai tudományról és kutatásról általában olyan szavakat használnak, mint botrányok és korrupciós esetek. Mi a helyzet a szlovák tudományral egy tudós szempontjából?
Elsősorban a pénzről szól. Maga a tudomány alulfinanszírozott, nincs ebben semmi. De vannak olyan csapataink, amelyek nagyon szeretnének kutatni, és külföldi kihívásokkal is foglalkoznak. Szerencsére azon az osztályon vagyok, ahol ez jól működik, és részt veszünk európai projektekben. Üdvösségünk, mert nem támaszkodhatunk csak szlovák támogatásokra. Vagy megteheti úgy, hogy együttműködik külföldi kutatókkal, és csak elvégzi a kutatási időt, és ők elvégzik a kísérlet drágább részét. Így dolgozunk.
Nem frusztráló, hogy kutatásai pénzre juthatnak, és akkor megtudhatja, hogy az Oktatási Minisztérium pénzt adott kétes vállalatoknak.?
A szlovákiai tudomány finanszírozása enélkül is frusztráló. De már kiszűrjük. Tudjuk, mi folyik itt, de ha tudományt akarsz csinálni, akkor valamit szűrnöd kell és a munkára kell koncentrálnod. Szórakoztatniuk kell az embereket és értelmesnek kell lenniük, különben nem ezért a fizetésért tennék.
Szlovákiában több olyan eset is előfordult, amikor az orvos javasolta a beteg kezelését, amelyet a biztosító nem volt hajlandó megtéríteni. Meghatározhatjuk az emberi élet árát?
Természetesen nemcsak a biztosítótársaságoknak kellene dönteniük. Az orvosoknak ezt véleményezniük kellett volna, és ha nagy gyógyulási esélyt ajánlanak, akkor a beteget meg kell engedni. Vannak olyan kezelések, amelyeket általában a világon alkalmaznak, és nem nálunk. Mit kell tennie egy ilyen betegnek? Arra kell törekednünk, hogy a külföldön gyakori terápiák nálunk is általánosak legyenek. De nem tudom pontosan megmondani, hova van kötve.