Az osztrák származású amerikai pszichoanalitikus, Bruno Bettelheim nagyra értékelt munkája. Ebben a szerző azt állítja, hogy a gyerekeknek már korán meg kell találkozniuk a klasszikus mese világával.
A mesék lehetővé teszik a gyermekek tudattalan tartalmának materializálását tudatos fantáziákban, amelyek révén a gyermek megtanulja megbirkózni élete nehézségeivel, és fokozatosan talál értelmet benne. A hős, aki kezdetben hülyének vagy védtelennek tűnik, az éretlen önharcos énet szimbolizálja, míg az ellenfél, aki végül megérdemelt büntetést kap, a gonosz impulzusokat képviseli, amelyekkel a gyermek megtanul foglalkozni. Ezért rendben van, ha a klasszikus mesék néha kegyetlenek, de a gyermek számára előnyös történetnek is jól kell végződnie, reményt adva a gyermeknek. A könyv második része számos mese elemzését és értelmezését hozza, mint például Janko és Marienka, Snehulienka, Csipkerózsika, Hamupipőke, Piroska vagy Aranyfarkas és három medve. A szerző értekezésében klasszikus pszichoanalitikus terminológiát használ, szövege azonban könnyen érthető. Bruno Bettelheim (1903-1990) osztrák-amerikai pszichológus és pszichoanalitikus volt. Főleg a gyermekpszichológia kérdésével foglalkozott. A második világháború alatt zsidóként raboskodott a dachaui és a buchenwaldi koncentrációs táborban. A háború után az Egyesült Államokba költözött, és a chicagói egyetem pszichológia és pszichiátria professzora lett.