A keresztség szentségét olyan gyermekeknek kell adni, akikért a szülők vagy törvényes gondviselőik ezt kérik, ha kijelentik, hogy hívők, és elkötelezik magukat a gyermekek felnevelése iránt abban a hitben, amelyben meg kell keresztelni őket.
A szülők kötelesek gondoskodni gyermekeik megkeresztelkedéséről az élet első heteiben. A születés után a lehető leghamarabb, még előtte, a lelkészhez kell fordulniuk, hogy szentséget kérjenek a gyermek számára, és megfelelően felkészüljenek arra. (CCC, 867. kan.)
A gyermek megkeresztelkedéséhez a következőkre van szükség:
1. szülői beleegyezés, közülük legalább egy, vagy törvényes képviselő;
2. hogy megalapozza azt a reményt, hogy nevelkedni fog a katolikus vallásban; ha ez a remény teljesen hiányzik, a keresztséget el kell halasztani az adott törvény előírásai szerint, miközben az okot elmagyarázzák a szülőknek (CCC, 868. kan. 1. bek.).
Ha a polgári szakszervezetben vagy ágyasban élő szülők gyermekkeresztségért folyamodnak, és a szentségi házasság megkötésének nincsenek kanonikus akadályai, a szülőknek írásban igazolniuk kell, hogy vállalják, hogy katolikus hitben nevelik a gyermeket; hasonló írásos igazolás szükséges a keresztszülőktől is, hogy vállalják, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gyermeket katolikusnak neveljék. Ha azonban egyértelműen nincs remény a gyermek katolikus nevelésére, a keresztséget el kell halasztani (adott norma).
A megkeresztelendő gyermek szüleit, valamint azokat, akik vállalják a keresztszülők szerepét, megfelelően tájékoztatni kell e szentség jelentőségéről és a vele kapcsolatos kötelezettségekről; a lelkésznek gondoskodnia kell a szülők megfelelő felkészültségéről (CCC, 851. kan.).
A szülőknek, keresztszülőknek és a lelkésznek ügyelnie kell arra, hogy ne adjon a gyermeknek keresztény gondolattól idegen nevet (855. kan.).
A keresztséget általában vasárnap kell megünnepelni (856. kan.).
A gyermeket a szülők kanonikus lakhelyének plébániatemplomában kell megkeresztelni; főszabály szerint abban a plébániában van, ahol a szülők valóban élnek (vö. 857. kan. 2. bek.).
Isten szülei
A szülői segítség fontos a keresztségi kegyelem kialakulásához. Ez a keresztapa vagy keresztanya szerepe is, aki meggyőződéses hívőknek kell lenniük, képesek és hajlandók segíteni az újonnan megkeresztelteket, gyermek vagy felnőtt, a keresztény élet felé vezető útján. Szerepük az igazi egyházi szolgálat (KKC, 1255).
Ha lehetséges, a keresztelőnek keresztszülőt kell adnia, amelynek feladata, hogy a gyermeket a szülőkkel megkeresztelésre és törekedjen arra, hogy a megkereszteltek vezessék a keresztény életet, megfelelő keresztség, és hűen teljesíteni kötelességeit, amelyek kapcsolódnak ehhez a szentséghez (CCC, 872. kan.).
Csak egy keresztapa lehet, vagy csak egy keresztanya, vagy egy keresztapa és egy keresztanya (KKP, 873. kan.).
Annak érdekében, hogy valaki felvegye a keresztszülő szerepét, meg kell:
- hogy maga a keresztelő vagy szülei nevezzék ki, és képes legyen és szándékában álljon ellátni ezt a feladatot;
- teljesíteni a 16. életévét;
- lenni katolikus, megerősített és ami már megkapta a legszentebb Eucharisztiát, a a hitével és a szerepével arányos életet élt;
- ne büntessék kanonikus büntetéssel;
- hogy ne legyen a keresztelő apja vagy anyja.
A megkeresztelt nem katolikus csak egy katolikus keresztelő szülőnél lehet keresztelő, és csak a keresztség tanújaként (CCC, 874. kan.).
Különösen a gyermek szülei hitének és vallási gyakorlatának hiányosságai esetén ügyelni kell arra, hogy a keresztszülők élő hitű emberek legyenek. Ha a keresztszülők nem teljesítik ezt a feltételt, és a szülők nem akarják őket pótolni, akkor a keresztséget el kell halasztani, vagy a gyermeket a keresztszülők nélkül kell megkeresztelni (adott norma).
Ha nem lehet megfelelő keresztszülőket találni, akik megfelelnek a törvényben meghatározott feltételeknek, a keresztség keresztszülők nélkül is megadható.
Keresztszülők nem lehetnek:
- kereszteletlen; keresztelt nem katolikus;
- aki nem kapta meg a Megerősítés szentségét;
- ágyasban élő egyedülálló vagy özvegy (társával közös háztartásban él, társ és társ);
- csak a katolikus egyháztól eltérő egyházban házasodtak vagy házasodtak (elengedés nélkül);
- nem él a házastársával (búcsú, elvált, hacsak nem engedik neki, hogy hozzáférjen a szentségekhez);
- aki életmódjában ellentmond az egyház tanításainak, sértődöttséget ad stb.
A hittel és az elfogadandó feladattal arányos életvitel követelményének teljesítése magában foglalja a vasárnapi és ünnepi misén való részvétel parancsának hű teljesítését, valamint az évente legalább egy alkalommal történő gyónás parancsát is.
(KKC = A Katolikus Egyház Katekizmusa; KKP = A Kanonjogi Kódex)