• Néhány másodperc múlva a szemkontaktus kellemetlenné válik?
  • És hogyan tudhatjuk meg a szem szempontjából, hogy az emberek szeretnek-e látni minket, és mikor találják ki?
  • Hazugként felfedik a tanulókat és a látás irányát?
  • A nonverbális kommunikáció pszichológusa, VLADIMÍR SVOBODA (48) elmagyarázza, hogy a kisgyermekeket hogyan lehet büntetni a szem segítségével, miért érti meg jobban a nő, és hova néz ki soha egy bántalmazott gyermek. És hogy szinte mindennek megvan a maga oka, akár több millió éves is.

Azt mondják, hogy a szem beszédünk azon emberek csapatmunkájából alakult ki, akiknek egy pillantásra sokat kellett mondaniuk, ellentétben például a medvékkel.
Igen, mert sokáig törzsi közösségekben éltünk, ahol a csoport túlélése is a nézettől függött, mivel az őskori vadászok vadászat közben nem tudták egymást felhívni, ezért másképp kellett kommunikálniuk. Sőt, az első millió évben őseink verbális beszéd nélkül kommunikáltak. Nem véletlen például, hogy a mai nők sokkal jobban "olvassák" véleményüket, mint a férfiak. Mivel a gyermek az élet első három évében nem beszél, a nőnek a csecsemő szemszögéből kell tudnia, hogy mikor éhes, és például mi fáj neki, mert a gyermek nem mindig fejezi ki magát sírással. A gyermek számára ez a legkönnyebb, de az anya és a gyermek közötti társadalmi kommunikáció 80 százaléka a szemen keresztül zajlik. Ez az egyik oka annak, hogy az emberi szem ilyen módon fejlődött, ezért nevezzük a nem verbális kommunikáció fő csatornájának.

elmagyarázza

Így a látás fontosabb a kommunikációban, mint például a gesztusok, a gesztusok vagy egyszerűen a "testbeszéd" többi része?
Már az ókorban azt mondták, hogy "vigyázzon valami olyasmit, mint egy szem a fejében", így a szem fontosságát akkor is intuitív módon megértették. Noha öt érzékszervünk van, az élet során megszerzett összes információ 80 százaléka átkerül a szemre. Körülbelül 5 százaléka marad érintésre, ízre, hallásra és szagra. A szem pedig nemcsak információt kap, hanem el is küld.

Ez a cikk csak előfizetőknek szól.
84% maradt olvasni.

Ne korlátozzon

Ez a cikk a Téma hetilap kizárólagos tartalmának része. Ha a végére akarja olvasni, iratkozzon fel a Digital csomagra, vagy a hetit küldje el közvetlenül a postaládájába.