folyamat
Mi történik egy emberrel, ha hosszú ideig stressznek van kitéve, ami pandémiát okoz?

A stressz természetes formájában védő tényezőként hat az emberekre. Enélkül nem tudnánk megfelelően reagálni a fenyegetésre és a veszélyre. A stresszválasz kezdetén a testben minden mozgósul, hogy küzdési vagy menekülési stratégiával segítsen nekünk megoldani a helyzetet, amellyel szembesülünk. Ezt a regenerációval járó egyensúlyi állapot visszatérése követi. Hosszú stressz idején azonban ez az egyensúly megbomlik. A testnek energiaadóssága van, és az emberek egyre jobban kimerülnek.

Mit jelent az emberek számára?

A COVID-19 megjelenésével és az új körülményekhez való gyors alkalmazkodással járó változások eredményeként úgynevezett pandémiás fáradtságot azonosítottak. Megjelenhet fizikai kimerültséggel, érzelmi zsibbadással, belső fáradtság, tehetetlenség vagy szomorúság érzésével. Megnyilvánulása lehet csalódottság, motivációvesztés, koncentrációs problémák, rosszabb alvás, fokozott sírás, de agresszió és robbanékonyság is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a járványos fáradtság az emberek akár 60 százalékát is érintheti.

Ugyanakkor az egyén fáradtságot tapasztalhat az állandó döntéshozatal miatt. Az agy szereti a rituálékat és a sztereotípiákat, például tudnia kell, mikor van ideje enni, pihenni, dolgozni, aludni. Normál körülmények között jól bevált energiahatékony képleteket használunk. Kidolgoztunk bizonyos rövid és hosszabb távú életstratégiákat, amelyek segítenek eligazodni időben és térben, és biztonságot és biztonságérzetet nyújtanak számunkra. Ez azonban az elmúlt hónapokban nem volt így. Az új körülményekhez való állandó alkalmazkodás, a megbékélés és a túlélés új stratégiáinak kialakítása fárasztó és frusztráló. A döntési fáradtság jelenlétére utaló jelek közé tartozik a halogatás, az impulzivitás a döntésekben, a határozatlanság. Hosszan tartó expozíció esetén kiégési szindróma kialakulásához vezethet.

Hogyan befolyásolja a járvány az embereket és a mentális egészségüket?

Amikor eljött a COVID-19 első hulláma, a pandémiák népességre gyakorolt ​​szociológiai-pszichológiai hatásainak tanulmányozására összpontosítottunk. Számos jellemző átfedésben van a világ különböző országaiban. Ilyenek voltak például az agresszió növekedése, a családon belüli erőszak növekedése, a magány, a szorongás és a depresszió érzése.

2020 egyikünk számára sem volt könnyű év. Hirtelen számos új helyzetbe kerültünk. Különböző változások rendkívül rövid idő alatt pszichológiai és érzelmi alkalmazkodást igényeltek az új körülményekhez, új „túlélési” stratégiák megalkotásával társítva. Annak érdekében, hogy minél jobb elképzelést kapjon, az alkalmazottak alkalmazkodási folyamata egy új munkában több hónapot vesz igénybe, és ez csak az élet egyik területe. A koronavírus megjelenésével az élet számos területén hasonló ciklust kellett átélnünk. Kihívó, kimerítő, stresszes, néha frusztráló volt.

Hogy vagyunk Szlovákiában?

Az első hullámban a nagyszombati COVID betegek önkormányzata szakmai csapatának tagjaként lehetőségem volt élő eseményeket nézni. Nagy félelemmel, kilátástalansággal, bénulással találkoztam.

Az elmúlt hónapokban Szlovákiában a szorongás, a stressz okozta rendellenességek, a depresszió jelentős növekedését láthattuk, és az öngyilkosságok száma is nőtt. Ebbe a veszélyeztetett csoportba azok az emberek is beletartoznak, akik pozitívan tesztelték a kovovát. A The Guardian című brit napilapban megjelent tanulmány szerint majdnem minden ötödik embernek, akinek pozitív a tesztje, három hónap alatt kialakult a szorongás, a depresszió vagy az álmatlanság pszichiátriai diagnózisa.

Hogyan előzhető meg ez a stressz? Vagy hogyan kell felszívni?

Jelenleg nem tudjuk jelentősen befolyásolni a külső körülményeket. Azt az időszakot, amelyben magunkra találunk, nagyobb nyomás és az ezzel járó kimerültség, fáradtság jellemzi. Nehéz időkben jobban kell vigyáznunk magunkra, hogy a lehető legjobban "túléljük" őket. Jobban kezelhetjük őket, ha jobban magunkra, önmagunkra koncentrálunk. Mert saját magunk teremtjük meg tapasztalatainkat és érzelmeinket.

Rendszeresen kényeztetnünk kell magunkat egy olyan térben, ahol jól vagyunk. Ne oldjon meg egy ideig semmit a nap folyamán, és képes legyen "újratölteni az akkumulátorokat". Bizonyos értelemben fel kell építenie a saját rutinját, egy sor olyan lépést, amely védő lehet.

Pontosan mit ajánl?

Elsősorban a minőségi alvásra koncentráljon. Ez egy olyan tér, ahol az erők minden szinten kimerültek. A minőségi alvás előnyei többek között a magasabb érzelmi és mentális stabilitás, az immunrendszer és az anyagcsere-rendszer magasabb funkcionalitása.

Rendszeres testmozgásra, sportra van szükség. Nagyobb dopamin-, szerotonin-, oxitocin-, endorfin-termelést eredményez. Ezek a boldogság és a jó hangulat úgynevezett hormonjai, amelyek hozzájárulnak a jólét, az eufória érzéséhez, a stressz és a szorongás csökkentéséhez. A testmozgásnak nem kell igényesnek lennie, elegendő a rendszeres 20-30 perc.

Azt javaslom, hogy maradjon a természetben. Ez a kategória nem csak az alpesi túrákat tartalmazza. Rendszeres séta a parkon, réten, a víztározók körül ideális, ideális nappali fényben. A nap hatására D-vitamin képződik, amely szintén befolyásolja a szerotonin szintjét a szervezetben. A környezet megfigyelése, amelyben találjuk magunkat, segít az elme bemutatásában. Kapcsoljon ki egy pillanatra, tartson egy kis szünetet attól, amivel általában szembesülünk.

Nagyon fontos, hogy kapcsolatba lépjünk közeli emberekkel. A jó kapcsolatok olyanok, mint egy bumeráng, amelyre támaszkodhatunk, amikor szükségünk van rá. Nem baj, ha most nem érzi magát teljesen kényelmesen. Senki nem várja el tőlünk, hogy csak erősek legyünk. Ne tartsd magadnál, mondd el valakinek, hogy vagy, még a lehetséges gondokról is. Az eredmény valószínűleg megkönnyebbülés, megértés, simogatás, ölelés lesz. A kielégítő szociális támogatás védő jellegű és pozitív hatással van az egyén mentális egészségére.

Gyakorlatomból tudom, hogy stresszhelyzetben az emberek azt mondják: "Nincs időm enni, stresszes vagyok, nem akarok enni". A legrosszabb esetben számos negatív szokást tapasztalnak, például megnövekedett koffein-, alkohol- és dohánytermékek-fogyasztást. Hosszú távú stressz esetén energiahiány van, nagyobb a vitamin- és ásványi anyagok fogyasztása. Minőségi étrend rendszeres időközönként mindkét hiányosságot jórészt ki tudjuk elégíteni.

Végül elmondom, hogy meg kell tanulni a „bontást”. Az agyunk hatalmas mennyiségű információt dolgoz fel. A jelentések, a fertőzések és halálozások számának túlzott figyelemmel kísérése növelheti a stressz szintjét, a frusztrációt és a szorongást. Egy felmérés során az oxfordi kutatók 185 millió munkaórára összpontosítottak, és megállapították, hogy az esti és hétvégi munkánk 23 százaléka. Paradox módon a munkaidő 21 százalékát szociális hálózatokon vagy e-maileken töltjük. Jelentős zavaró tényező a közösségi hálózatokban való tartózkodás lefekvés előtt.

Tavasszal azt hihettük, hogy vége a karácsonynak. Ma azt látjuk, hogy ez nem így van. Meg kell próbálnunk megteremteni azt a légkört, amelyet karácsonykor megszoktunk, vagy meg kell szoknunk és el kell fogadnunk, hogy a karácsony más lesz idén?

Visszatérek arra a tényre, hogy megteremtjük az érzelmeinket és azt, hogy mi magunk hogyan éljük meg a helyzeteket. Valószínűleg a család szűkebb körében várjuk a karácsonyt, ahogy azt megszoktuk, az igazi látogatások valószínűleg nem lesznek lehetségesek. Az online térben vagy telefonon kedveskedhetünk egymásnak a kívánt kapcsolattartással. A hangulat nagyrészt a karácsonyi dekorációnak, a karácsonyfa díszítésének, az otthon takarításának köszönhető. Steve McKewn pszichoanalitikus szerint a dekorációk csak egy utat vezetnek az izgalom varázslatos érzéseihez, amelyet gyermekkorunkban egykor a közeledő karácsony előtt tapasztaltunk.
A karácsonyi boldogságérzetünket befolyásoló téma tanulmányozása során több olyan következtetésre is bukkantunk, amelyeket a járvány semmilyen módon nem érinthet. Megállapították, hogy a tapasztalati ajándékok boldogabbá tesznek minket, mint anyagilag, és hogy az önzetlen segítség azoknak, akiknek szüksége van rá, boldogabbá tesznek minket. A harmadik megállapítás az, hogy az emberek a kiadásoknál és a pénznél értékesebbnek tartják a minőségi időt egymással.

Van-e értelme azon gondolkodni, hogy tavasszal, nyáron vagy egy évben visszatérünk-e a régi utakra? Még azt is gondolhatjuk, hogy a világ olyan lesz, mint a világjárvány előtt?

Véleményem szerint nincs értelme, éppen ellenkezőleg. Mondok egy példát. Az első hullámban a legtöbben nagyon gyorsan megértettük az intézkedéseket, és követni kezdtük őket egy "normális" nyár beköszöntének számításában. Ez az elvárás teljesült. Van tapasztalat, ha kitartunk, fokozatos felszabadulás következik be. Az őszi fertőzöttek számának növekedésével az intézkedéseket újra bevezették. A nyári forgatókönyv tapasztalatai alapján az emberek reménykedhettek abban, hogy ha Dušičky-t gyászoljuk, a karácsony normális lesz. A kormány jelentős mértékben hozzájárult a remény táplálásához is: Ha kipróbálja magát, lazítjuk az intézkedéseket. Nem történt meg, az elvárások nem teljesültek. Ennek eredményeként még több csalódást, haragot, csalódást okozhat. A világon senki sem tudja megmondani, hogy milyen időkeretben kezelhetjük a járványt. Nem tudjuk, hány hullámunk lesz még, amikor vége lesz. Becslésekkel és valószínűségekkel dolgozunk. Ebből a szempontból a normális elvárás stratégiája, amiről tudjuk, jelentősen megterhelő és kimerítő. Véleményem szerint jobb, ha mindent új eseményként fogadok el, és fokozatosan hozzuk létre saját funkcionális túlélési stratégiáját a lehető legnagyobb kényelemben.

Mi a pozitív a koronaválságban?

Támogatom azt az elképzelést, hogy minden válság kreatív folyamat lehet. Fejlesztési szempontból hozok egy példát. Amikor a gyermek megtanul járni, sokszor elesik, megduzzad, kényelmetlenséget tapasztal, sír. De amikor mégis megteszi, a gyaloglás rutinszerű kérdéssé válik. Gondolkozol már valaha tudatosan, amikor felállsz a székről, milyen izmokat kell használnod ahhoz, hogy felkelj, milyen izmokat veszek igénybe az egyensúlyom megőrzéséhez vagy a járáshoz? A nehéz életfeladat az edzés révén rutinná vált. Hasonló tapasztalataim vannak sportolókkal, párproblémákkal küzdő kliensekkel, krónikusan stresszes emberekkel. Kezdetben ez egy igényes és fájdalmas folyamat, amely elszántsággal képes önmagára dolgozni, és bizonyos fegyelmezettséggel a korábbinál sokkal értékesebb életet hozhat magával. Ha úgy döntünk, hogy kiveszünk valamit a koronavírus időszakából, akkor sokat tanulhatunk. Használjon új megküzdési stratégiákat, jobban értékelje egészségét és ennek megfelelően közelítse meg, ne vegye magától értetődőnek a dolgokat. A területemen követem az emberek értékrendjének felülvizsgálatát is. Ami korábban az élet szerves része volt, szükségtelenné válik.