Hallottál már sport- vagy szabadidős utalványokról? Ez a koncepció a világ számos országában működik, és sok fiatal tehetséges tehetséget is termel. Szlovákiának még sokat kell tanulnia ebben az irányban.
A gyermekek és fiatalok sportjának támogatásában elmaradunk az összehasonlítani kívánt országoktól. Nem gondolok a szülőkre, sokan megteszik, amit tudnak. A közvetlen pénzügyi támogatás főleg az államtól hiányzik. Jelenleg a 23 éves kor alatti sportokat támogatja az országos sportági szövetségek és klubok révén. A fiatal sportolóknak nincs közvetlen támogatásuk. És a gyakorlatban akkor úgy tűnik, hogy a fiatal sportolóknak és szüleiknek nincs befolyása az alapok felhasználására. Ezek klubok kezében vannak, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakran oda kerülnek, ahol nem kellene.
Érdekes összehasonlítani az egy főre eső sportra fordított állami kiadásokat. Szlovákiában ez az összeg csak körülbelül 40 euró, ami 9-szer kevesebb, mint Svájcban, amely fejenként 278 eurót szán. Franciaországban sportemberenként 275 euró jut az államkasszából, cseh szomszédainknál ez 69 euró fejenként, Szlovéniában kevesebb - 43 euró fejenként. Az összehasonlított tucatnyi európai ország közül csak Litvánia rosszabb Szlovákiánál, fejenként 25 euróval. Mindezeket a statisztikákat a KPMG SOŠV-tanulmánya ajánlotta fel.
A sport állami támogatása egyértelműen mögöttünk van más európai országokkal összehasonlítva. Ezért meg kell keresni a módját annak, hogy közvetlenül a gyermekek és a fiatalok finanszírozásához jussanak.
Megoldás lehet az említett szabadidős utalvány. A szülők az államtól kapnák minden gyermekért az általános iskola első osztályától a középiskola utolsó évéig. Az utalvány - az állami költségvetéssel szembeni magasabb igények nélkül - minden gyermek után évi 500 euró összegen alapul.
Hol lehet beszerezni? Átgondoltuk. Finanszírozás úgy szerezhető be, hogy társítják az állami kiadásokat a szabadidős tevékenységekre fordított jelenlegi kiadásokra. A sportegyesületeknek tehát motiválniuk kellene a fiatalokat, hogy tagokká váljanak, és így a klubok megkapják a pénzüket. Ennek különösen az lenne a hatása, hogy a legsikeresebb és legfejlettebb klubok jó háttérrel rendelkezzenek, és ennek alapján eredményeket kapjanak a kapott utalványok számának köszönhetően. Mivel sok gyermek jelentkezne, több minőségi sporttehetséget produkálna, ami a válogatottjainknak is kedvez. Másik hatás a természetes megújulás és új sportpályák építése lenne, mivel igény lenne a sportra. Az utalványokat a szülők felhasználhatják a gyermek egyéb tevékenységeinek kifizetésére is, például szabadidős központokban, folklóregyüttesekben vagy művészeti iskolában.
A szlovák jogszabályok Danek kapitánynak köszönhetően elismerik a sportutalványokat is. Ezeket az utalványokat azonban a munkáltató fizeti. Ezért egyértelmű, hogy nem fognak minden gyermeket elérni. Vannak olyan oktatási utalványok is, amelyeket az állam biztosít a hobbioktatáshoz, amelyek a hallgatók sporton és művészeten kívüli tevékenységeit is magukban foglalják. Ezek viszont iskolákhoz vannak kötve. Az iskolák és az iskolai létesítmények mellett azonban szabadidős tevékenységeket is szerveznek különböző érdekcsoportok és klubok, ahol ezeket az utalványokat nem lehet felhasználni. Ezenkívül az ezen utalványokon szereplő összeg gyermekenként csak 30 euró évente.
Ezeket az alapokat az egyéb nem rendszerszintű kiadásokkal, például a síutalványokkal és a különféle egyéb támogatásokkal együtt fel lehetne használni az átfogó szabadidős utalványok megvalósítására is, amelyeket hazánkban minden gyermek megkapna. Ha már kicsi kortól támogatjuk a sportolókat, egyszer ez visszatér hozzánk. Emlékezzünk csak a szlovák jégkorong aranykorára, a futballra, teniszezőink világeredményeire. Most képzelje el, hogy az ilyen ünnepeket az utalványoknak köszönhetően rendszeresen néhány év múlva megtarthatnánk. Úgy gondolom, hogy egy ilyen beruházás megtérül az állam számára.