Koncentrált roma csoportokban dolgozó orvosok arról számolnak be, hogy e sajátos települések lakóinak egészségi állapota általában rosszabb, mint a nem roma betegeké. Ezt kifejezetten az egészségtelen életmódnak, valamint a nem kielégítő lakhatási körülményeknek tulajdonítják. A roma közösségek egyes tagjainak rossz életmódja, amely gyakran társul az egészségtelen étkezéshez, az alkoholizmushoz, az aránytalan dohányzáshoz, a túlzsúfoltsághoz, az alacsony higiéniai szokásokhoz és hasonlókhoz, jelentős hatással van egyesek, különösen a fertőző betegségek fokozott előfordulására (Krakkó és mtsai., 2007). A leggyakoribb betegségek, amelyek egyes roma közösségekben előfordultak és még mindig előfordulnak, a rüh, a fertőző légzőszervi megbetegedések, a tuberkulózis, a meningococcusos agyhártyagyulladás, az A és B típusú sárgaság, a dizentéria, a szalmonellózis, a fonálférgek, a bolhák, az ágy és a haj tetve vagy más parazita rovar.
A múltban az egészségtelen ételek és a szennyezett víz használata a roma közösségekben gyakori tífuszos betegségeket és egyéb járványos fertőzéseket eredményezett, amelyek jellemzőek a rossz életkörülményekre. A trachoma a romáknál is gyakran előfordult, de jelenleg ritka. Horváthová egy 1964-es kiadványában azt írja: Trachómnak, amely területünk nagy részén 10-15 évvel ezelőtt fertőzte meg a cigánytelepeket, sikerült gyakorlatilag felszámolni (Horváthová, 1964, 316. o.). Mivel a személyes higiénia néha elmarad, a roma koncentrált csoportokban bőrbetegségek, például rüh is előfordulnak. A nemi szexuális élet és a szexuális gátlástalanság a nemi úton terjedő betegségek gyors elterjedésének forrása lett a múltban és jelenleg is egyes szegregált roma közösségekben. Számos cigány nő prostitúciója és a nemi szexuális élet eredményeként a nemi úton terjedő betegségek is elterjedtek soraikban (Horváthová, 1964). Szlovákiában egyes koncentrált roma csoportokban előforduló súlyos nemi úton terjedő betegség a szifilisz, amely például többször előfordult Trebišov roma településén.
A roma közösségek egyik tartós egészségügyi problémája a magasabb újszülött- és csecsemőhalandóság. A roma anyák sokkal nagyobb eséllyel szülnek kicsi, koraszülött babákat (Bugár, 2007). A roma népesség csecsemőhalandósága meghaladja a Szlovák Köztársaságban mért érték kétszeresét (Vaňo, 2001b, 28. o.). A roma kisebbséget jellemzi az anyák alacsony születési kora az első születéskor és a családi élet korai kezdete, gyakran 18 éves kor előtt. A születések nagy számát főként a társadalmilag leggyengébb és legelmaradottabb családokban regisztrálják (Savková, 2000).
2008-ban a Szlovák Köztársaság Közegészségügyi Hivatala értékelő jelentést készített a hátrányos helyzetű roma közösség 2007-2008-as egészségfejlesztési programjának első szakaszának eredményeiről, amely azt mutatta, hogy a roma anyák csaknem fele (49%) adott először tizennyolc éves kiskorúak születése, 6% -kal a tizenötödik év küszöbértéke alatt (17. o.). A válaszadók mintájában a gyermekhalálozások nagy százalékát találták. A válaszadók csaknem egynegyede (20,3%) azt állította, hogy két gyermek meghalt. Egy gyermek meghalt a válaszadók 71,3% -ában. A roma női lakosság megfigyelt mintájának 4% -a ismerte el terhesség alatt az alkoholfogyasztást, a roma nők 33% -a pedig terhesség alatt dohányzott (17. o.).
A szegregált közösségekből származó roma gyermekeknél a fizikai és szellemi retardáció is gyakrabban fordul elő (Bugár, 2007). Gondolom, az egyik ok az magas beltenyésztés, különösen egyes szegregált roma közösségekben a gyermekeknél különféle hibák fordulnak elő, például a mentális retardáció enyhébb vagy súlyosabb formái vagy más genetikai betegségek. A letanovcei roma településen (amely most Spišský Štvrtek külvárosába költözött) végzett terepkutatás során a roma válaszadók azt állították nekem, hogy ebben a településen gyakorlatilag "mindenki mindenkivel" szorosabb kapcsolatban áll. A szegregált endogám roma településeken a családi rokonok utódainak magasabb előfordulását bizonyítja például Ferák és csapata (1987) kutatása. . Előtérbe kerül az incesztus problémája is, amely az elmaradott roma közösségekben gyakrabban fordul elő, mint a többségi lakosság körében.
A roma népesség gyermekkomponensének rosszabb egészségi állapotát az is okozza, hogy a koncentrált roma csoportokban több olyan eset fordul elő, amikor a gyermek egészségi állapota a szülői gondozás elhanyagolásának eredménye (Poliaková, 1999). A nem integrált roma közösségekből származó gyermekeknél a rendszeres orvosi vizsgálatok és a kötelező oltások elmaradnak.
Komoly és nehezen megoldható probléma a nagyon alacsony higiéniai színvonalú családok, akik nem mutatnak érdeklődést a segítség iránt, és negatívan viszonyulnak az orvosok tanácsához. A romák gyakran fegyelmezetlen betegek, akik kerülik a rendszeres ellenőrzést, idő előtt elmenekülnek a kórházból, még akkor is, ha fertőző betegségük van, például sárgaság vagy tbc. A roma lakások szoros csoportban helyezkednek el egymás mellett, ami növeli a fertőző betegségek terjedésének lehetőségét. A lakosság sűrű koncentrációja egy adott településen a betegségek és fertőzések gyors terjedését okozza. Ezenkívül más roma települések lakóival való gyakori kapcsolat a potenciális fertőzések gyors terjedését okozza. Ugyanakkor e helységek lakói gyakran még a legalapvetőbb higiéniai követelményeket sem tartják be, a lakókörnyezetet gyakran szennyezik élelmiszer-maradványok, szemét vagy széklet.
Higiéniai szempontból a lakókörnyezetben felhalmozódott hulladék, amely vonzza a kóbor kutyákat vagy patkányokat, a koncentrált roma csoportokban is problémát jelent, ami tovább növeli a betegségek és járványok kockázatát. Például a jól ismert roma településen, a Luník IX-ben patkánytömegek másznak szó szerint éjszaka, míg a patkányok hordozzák a szalmonellát, a toxoplazmózist, a veszettséget és más betegségeket.
A romák gyengébb egészségi állapota szintén hozzájárulhat a romák rosszabb egészségi állapotához. Különösen azok számára, akik megengedhetik maguknak, a legnépszerűbb étel a hús, amelyet naponta többször fogyasztanak. Horváthová azt is írja, hogy a romák étrendje mindig rendszertelen és elégtelen volt, kivéve a fizetés utáni első napokat, amikor naponta több kilogramm húst és sok alkoholt fogyasztottak (Horváthová, 1964, 362. o.). Olašské Roma esetében az volt és igaz, hogy egy kövér ember gazdag, sőt az Olašské Roma gyermekei is a megfelelő étrend helyett a megfelelő étrend helyett gyakran kapják meg a kívánt édességet (Horváthová, E., 1964). A gyümölcs és a zöldség a roma háztartásra sem jellemző. A romák korábban szintén alig fogyasztottak tejet (Hajská - Poduška, 2008).
A dohányzásnak nagy hagyománya van a roma közösségben. A cigányok ősidők óta nagyon gyakoriak a dohányzás, mind a férfiak, mind a nők körében. Jelenleg a cigány közösségekben is sok a dohányos, néha még kisgyerek is. A roma közösségekben általában nem isznak alkoholt, de az alkoholt nagyobb mennyiségben fogyasztják, különösen a szociális ellátások után, több napig, egyszerre (Hajská - Poduška, 2008). Egy másik egészségügyi probléma a drogok, különösen a fiatalok körében, az illékony anyagok, például a ragasztó vagy a toluol széles körű belégzése, amely tartós agykárosodáshoz vezet. (Poliaková, 1999).
A "Hátrányos helyzetű roma közösség egészségének támogatására irányuló program" részeként a szegregált közösségekben az egészségügyi oktatás területén dolgozó terepi közösségi dolgozókat is képezték. A roma vidéki településeken kívül ezek a közösségi munkások Kassa, Eperjes, Poprád, Rimaszombat, Rozsnyó, Szepesszombat, Bardejov, Besztercebánya, Csillag alubovňa és Michalovce városokban is dolgoznak. A projekt főként az oltások lefedettségének növelésére és a betegségek megelőzésével kapcsolatos tudatosság növelésére összpontosít (Lajčáková - Hojsík, 2007). Néhány roma koncentrációs csoportban dolgozó orvos azonban azt feltételezi, hogy az egészségügyi és higiéniai problémák itt még a jövőben is növekedhetnek.
A környéken a roma lakások és szemét túlzsúfoltsága növeli a betegségek és járványok kockázatát. Podskalka település Humennében 
A cikk forrása: ŠUVADA, Martin. 2015. Romák a szlovák városokban. Pozsony: POMS, 2015. 168 p. ISBN 978-80-8061-828-5