A PVNP megértése, tárgya, megosztása

fogyatékosság

Hazánkban vagy külföldön a PVNP témája nincs egyértelműen meghatározva, ami a gyógypedagógia különböző megértéseiből, valamint a VNP oktatásának és gondozásának kérdéséből fakad. PVNP tantárgy: olyan személyek oktatása, akiknek kognitív, motoros, kommunikációs vagy pszichoszociális szférájának hiányosságai olyan nagyságrendűek, hogy fokozott speciális ellátást igényelnek, azaz egyéni megközelítés, speciális módszerek és az oktatás módosított tartalma, akár egyetlen fogyatékossággal vagy zavarral küzdő tanulókhoz képest A PVNP célja a lehető legmagasabb szintű szocializáció elérése az oktatási rehabilitáció révén. Szűkebb fókusz szempontból bevonjuk a PVNP-t a gyógypedagógiai tudományok rendszerébe.

  • a PVNP általános alapjai
  • történetírás PVNP
  • PVNP módszertan
  • gyógypedagógia filozófiája VNP
  • a VNP kommunikáció elmélete
  • a VNP oktatási rehabilitációja
  • az iskolák és a GNP létesítményeinek tudománya
  • összehasonlító PVNP
  • speciális pedeutológia, amelynek középpontjában a VNP tanárai állnak

Egyének kor szerinti bontása:

  • a VNP óvodás korának pedagógiája
  • a VNP iskoláskorának és serdülőkorának pedagógiája
  • a VNP pedagógiája - felnőttek (speciális andragógia) és idősek (speciális gerontológia)

Határtudományok PVNP:

- leíró tudományok (leírják a VNP jelenségét) - orvosi, antropológiai, genetikai, szociopatológiai tudományágak - normatív tudományok (segítenek a VNP oktatásának céljainak meghatározásában) - etika, logika, esztétika

A VNP meghatározása és a VNP kategorizálása (2 különböző szerző szerint választhat) Márkusová, E .: A halmozott fogyatékosság csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor két vagy több fő tünet (fogyatékosság) van, amelyek egyszerre keletkeztek károk miatt, és nem voltak fejlett másodlagos vagy felsőfokú.

Vašek, Š.: A többszörös fogyatékosság „multifaktoriális, multikauzális és multisimptomatológiai jelenségként jellemezhető, amely a résztvevő fogyatékosságok vagy zavarok kölcsönhatásának következménye. Interakciójuk és átfedésük létrehozza az ún szinergetikus hatás, i. a fogyatékosság új minősége - eltér a fogyatékosságok és a zavarok egyszerű összegétől. ”Ezt a jelenséget az egyén kompenzációs mechanizmusai befolyásolják. Ez lebontja a GNP-t:

a) szellemi fogyatékosság szenzoros vagy fizikai fogyatékossággal kombinálva

b) viselkedési rendellenességek más fogyatékossággal vagy zavarokkal együtt

A további kategorizálás a fogyatékosság megnyilvánulásain és azok következményein alapszik az egyének személyiségének fejlődésére és szocializációjukra:

a) enyhe, többszörös fogyatékosság - a cél a személyiség olyan fejlettségének elérése, hogy képesek legyenek viszonylag független és önálló életet élni, és képesek legyenek minimális támogatás mellett megfelelő mértékben alkalmazkodni vagy beilleszkedni a társadalomba. A gyógypedagógia a rendes iskola körülményei között is megvalósulhat. Kompenzációs, reedukációs és stimuláló eljárásokkal támogathatjuk a személyiség fejlődésének folyamatát.

b) súlyos, többszörös fogyatékosság - ezeket az egyéneket olyan eljárások uralják, mint a rehabilitáció, stimuláció, kompenzáció. Az oktatás speciális iskolákban és létesítményekben folyik, és csak általános elemekre korlátozódik. A cél a személyiség olyan mértékű fejlődésének elérése, hogy az egyéneknek legalább esélyük nyílna önállóan működni bizonyos elemi és gyakorlati helyzetekben.

A GNP okai és előfordulása

A VNP az anomális fejlődés következménye, amelyet heterogén tényezők befolyásolnak. A legsúlyosabb VNP-ket leginkább a prenatális fejlődés szakaszában fellépő okok okozzák: fertőzés vagy mérgezés, mentális jelleg, traumák vagy fizikai tényezők, fejlődési rendellenességek, anyagcsere- és táplálkozási tényezők, központi idegrendszeri és érzékszervi betegségek, okok kombinációi, terhességi rendellenességek, anyagi környezeti hatások, kromoszóma-rendellenességek, társadalmi környezeti hatások, genetikai hatások, mechanikai károsodások, ismeretlen prenatális, perinatális és postnatalis hatások. A VNP-k előfordulása és számának meghatározása összekapcsolódik annak meghatározásával, hogy egy jósnő ebbe a csoportba tartozik-e. A VNP diagnózisa a szakmai vizsgálatok (orvosi, pszichológiai) és különösen a gyógypedagógus szakmai vizsgálatának eredményein alapul. A GNP számát csak megközelítőleg a fenti kritériumok alapján határozzuk meg.

A VNP diagnosztikájának sajátosságai és különösen nehéz VNP

Az egyének VNP-jének speciális pedagógiai diagnosztikájának az egyének megnyilvánulásainak és teljesítményeinek azonosítására, elemzésére, nyomon követésére és értékelésére kell összpontosítania visszajelzéssel és az oktatási igények elemzésével a komplex személyiség-kommunikáció, motoros készségek, érzelmesség, viselkedés, érzékelők kulcsfontosságú területein, önkiszolgálás, kognitív folyamatok, szociális interakciók készségei, tájékozódás a környezetben, önszabályozás. A multidiszciplináris folyamatos fejlesztési diagnosztika része (orvosi diagnosztika, pszichológiai diagnosztika, szociális diagnosztika).

A VNP oktatásának céljai, feladatai és alapelvei VNP oktatás - oktatási és képzési tevékenységek a VNP tanulóinál annak érdekében, hogy elérje relatív nevelésének és oktatásának állapotát. Így a hallgató olyan mértékű tudással, készségekkel és szokásokkal való ellátása, hogy képes legyen részt venni a munka és a társadalmi életben, és ésszerű életminőséget élni anélkül, hogy nehézségeket okozna a környezetében.

  • optimálisan kielégíteni a VNP speciális oktatási igényeit
  • biztosítja az oktatás tartalmának elsajátítását
  • a kognitív folyamatok és a kommunikációs előfeltételek, képességek és készségek optimális fejlődésének támogatása - a motoros készségek és érzékelők optimális fejlődésének támogatása
  • az önkiszolgálás optimális fejlesztésének támogatása
  • az érzelmesség optimális fejlődésének támogatása
  • a kívánatos viselkedési formák elsajátításának ösztönzése
  • a lehető legmagasabb szintű autonómia és függetlenség kiépítésének támogatása

  • tiszteletben tartva a tanuló személyiségét
  • egyéni megközelítés
  • passzívból aktívvá
  • komplexitás (szinergiák a terápia, az oktatás és a szociális ellátás között)
  • egyértelműség (fogalmak konkretizálása tárgyak, képek által)
  • megfelelőség (életkor, fogyatékosságok, egyéni sajátosságok)
  • reflexivitás (minden reakció egy inger eredménye)
  • a gyermek elfogadása
  • céltudatosság (minden tevékenységnek célzottnak kell lennie)
  • kommunikálhatóság (a lehető leghamarabb és a lehető leghatékonyabban kommunikáljon)
  • tartósság (a feltételes reflexek kialszanak)
  • a hallgató egyéni sajátosságainak folyamatos ismerete (diagnosztika)

a) kompenzáció - az egyén kompenzációs mechanizmusainak használata

b) orto-funkcionalizáció - helyes funkciók kialakítása és megerősítése

c) hiperemocionalizáció - a tanuló érzelmi részvételének erősítése az oktatásban

d) visszatartás - a tanuló pszichológiai feszültségeinek oldása az oktatás során

e) helyettesítés - az elégtelen funkciók helyettesítése helyettesítőkkel

f) szinergetizáció - kölcsönös interakció, amely eléri az alkalmazott módszerek megerősödését

g) kreativizálás - a gyermek kreativitásának elemeinek használata

Moore-elvek: a) először ismerje, majd oktassa

b) ne csak a fogyatékossággal élő személyt oktassa, hanem a környezetét is

c) nem a fogyatékosság ellen, hanem a fogyatékossággal élő személy javára

A VNP oktatásának folyamata - az oktatás módszereinek, formáinak és eszközeinek alkalmazásán alapul, tiszteletben tartva az oktatási elveket, figyelembe véve az oktatásban részt vevő személyek egyéni feltételezéseit, képességeit, lehetőségeit és adottságait, igényeit (beleértve az oktatót is). az oktatás a természettel és a társadalommal kapcsolatos ismeretek összefoglalása, azoknak a készségeknek, képességeknek és szokásoknak az összefoglalása, amelyeket az oktatás tárgyának el kell sajátítania és képesnek kell lennie a gyakorlati életben a lehető legnagyobb mértékű függetlenséggel és autonómiával. Az adott intézményekre vonatkozó pedagógiai normák és dokumentumok (tantervek, tantervek) határozzák meg, vagy az IVP kidolgozza. Vašek különleges módszereket mutat be a következőképpen: m. többszörös ismétlés m. az információk túlzott kiemelése m. több csatorna összekapcsolása m. optimális kódolás m. intenzív visszacsatolás m. az oktatási tartalom algoritmizálása

a) tartalmaznia kell a hallgató jelenlegi ismereteinek és készségeinek szintjét (gyógypedagógiai diagnózis)

b) meg kell határoznia a lehetséges célokat és az ebből eredő rövid távú célkitűzéseket

c) meg kell határozni a tanuló számára nyújtandó speciális oktatási szolgáltatásokat

d) tartalmaznia kell a projekt kezdetének dátumát, a várható időtartamot, az elért eredmények értékelésének objektív kritériumait, az értékelések gyakoriságát

Az egyéni oktatási program tartalmazza

  • alapvető információk a hallgatóról és a diagnózisának az oktatási folyamatra gyakorolt ​​hatásáról
  • az iskolai és tantermi környezet kiigazításának követelményei
  • az oktatás tartalmának módosítása
  • speciális oktatási eljárások alkalmazása
  • a szervezet sajátosságai és az oktatási formák
  • a kompenzációs segédeszközök és a speciális taneszközök biztosításának követelményei
  • szakmai szolgáltatások nyújtása - gyógypedagógus, pszichológus, logopédus

Az egyéni oktatási programot speciális pedagógus, vagy szükség szerint más szakemberekkel dolgozza ki. Készítsen egy rövid, a VNP-vel rendelkező egyén esetleírását a saját gyakorlatából Silvia (13 év) Neurológiai diagnózis: Down-kór, DMO - spasztikus diparesis Hallászavar: Hypacusis mixta bilat. középfokú végzettség. A gyermek nem tudta használni az ajánlott hallókészüléket. Silvia családi és társadalmi előzményei nem sokkal a születés után kerültek a DSS-be, mivel szülei súlyos fogyatékossága miatt nem tudták megfelelően ellátni őt. Két fiatalabb testvére van, akik egészségesek. A szülők rendszeres látogatások során érdeklődnek a gyermek iránt.

Silvia személyes és kórtörténete első fiziológiai terhességétől származik. A születés utáni második napon megműtötték az emésztőrendszerét. Szívműtéten is átesett. Egyéb diagnózisok közé tartozik a DMO közvetlenül a születés után - spasztikus diparesis és halláskárosodás. Kísérlet készült egy hallókészülékkel, amelyet továbbra is választott, és nagyon ideges volt. Mentális fogyatékossága miatt még a készülék megfelelő intenzitását sem lehetett beállítani. Csak az erős hangingerekre reagál. Pszichológiai vizsgálat Pszichológiai vizsgálat alapján Szilvia többnyire nyugodt gyermekként volt jellemezhető, aki elfogadja a társas és tapintható kapcsolatot, és megközelítéssel követeli. Általában gurulással mozog, békahelyzetbe kerül, egy ideig guggol. Vojta módszerével rehabilitálják. Érdekeli a környék. Céltudatosan ragadja meg a játékokat, jobb kézzel. Hátsó helyzetben mindkét kezét bekapcsolja a tevékenységbe, lefordítja a játékot. A játékok általában harapnak. Beszéd, ill. a hangkifejezés a halláskárosodás miatt gyengén fejlett. Kanálos, granulált étrendet táplálnak. A baba pelenkázott. A stimulációra pozitívan reagál.

Alap stimuláció Az alapvető stimuláció az emberek támogatásának fogalma olyan krízishelyzetekben, ahol a csereprogramok és a szabályozási kompetenciák jelentősen csökkentek vagy tartósan korlátozottak. A holisztikus, a testtel kapcsolatos kommunikáció egyik formája jelentős korlátokkal rendelkező embereknél. Ez egy olyan pedagógiai-pszichológiai tevékenység, amelynek kínálnia kell a személyiség fejlődésének egyéni lehetőségeit. A bazális az elemi ingerek felajánlását jelenti a legegyszerűbb formájában. A stimulálás ingerek felajánlását jelenti, ahol az egyén súlyos fogyatékossága miatt nem képes megfelelő ingerellátást biztosítani. A bazális stimuláció alapkövetelménye az integritás. Ez azt jelenti, hogy az egyes területek egymással kölcsönhatásban vannak, és együtt egyetlen egységet alkotnak. Minden terület egyenlő, és egyiket sem lehet felülbírálni. Beavatkozás lenne az értékrendbe. Ezek a következő területek: észlelés, gondolkodás, érzések, mozgás, kommunikáció, fizikai és társadalmi tapasztalatok. A bazális stimuláció részeként az ingerkínálatok két szinten oszthatók el. Az első szint alapvető ingerekből áll (szomatikus, vestibularis és vibrációs). A második szint a kibővülő stimuláció, amely magában foglalja az ingereket: tapintható-haptikus, ízes, szagló, hallási és vizuális ingereket.

Szomatikus ingerek a csecsemő bőrére és izmaira hatnak. Az ingerlés érintéssel, nyomással, mozgással és a hőmérséklet érzékelésével történik. Az alapvető eszköz az az érintés, amellyel megpróbálunk pozitív fizikai élményt közvetíteni. Az intenzitáshoz különféle anyagok használhatók. A szomatikus ingerek tovább segítik saját testének megvalósítását, és olyan testrendszert hoznak létre, amely differenciálatlan a súlyos fogyatékossággal élő gyermekeknél.

Rezgési ingerek lehetővé teszik a gyermek számára, hogy megérezze saját tartószerkezetét (csontok, ízületek), mivel a súlyos fogyatékossággal élő gyermekek nem tudják megszerezni azt a tapasztalatot, amelyet általában mászáskor vagy járáskor szereznek. Segít a gyermeknek a rezgések vagy hangok észlelésében és az irány felismerésében, ahonnan jönnek. Az orr készüléket rezgő eszközökkel lehet stimulálni, amelyeket az egyes testrészekre alkalmaznak. A gyermek így legalább alapismeretre tesz szert saját testével és testrendszerével kapcsolatban. Az ingerlés a saroknál kezdődik és a mellkasnál végződik. Az ingerlés másik lehetősége a természetes rezgések érzékelése, a gyermek kezének a beszélő mellkasára helyezésével.

Vestibularis ingerek segítik a gyermeket a test térbeli helyzetének változásának észlelésében és megvalósításában. Az ingereket lassú ritmikus ringatás, ingadozás vagy különböző irányú forgatás formájában biztosítják. Hinták, nagy golyók vagy görgők használhatók. A vestibularis stimuláció javítja az izomtónust és a test stabilitását. Kellemes érzéseket és mosolyt vált ki a gyermekekben.

Tapintható-haptikus ingerek különösen aktiválniuk kell a kéz területét, és a tárgyak aktív megérintéséhez és megragadásához kell vezetniük. A könnyítésnek itt is helye van, amikor segítjük a gyermeket megismerni a tárgyat, annak méretét, alakját, felületét vagy súlyát. A gyermek megtanulja funkcionálisan használni a kezét a környezetének aktív megismerésére.

Orális és szagló ingerek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A száj területének stimulálására összpontosítunk, ami nagyon érzékeny. Arra törekszünk, hogy érzékenyítsük ezt a területet az ingerek fogadására szóbeli játékokkal vagy ízek felkínálásával. A szaglás stimulálása során tiszta illatokat biztosítunk, hogy a gyermek érzékelhesse őket és megtanuljon különbséget tenni. Olyan illatokat is használok, amelyek a gyerek számára ismerősek.

Hallási és vizuális ingerek már nem kötődnek a testhez, ezért a súlyos fogyatékossággal élő gyermekek számára nehéz feldolgozni ezeket az ingereket. Az ingerlés célja, hogy megtanítsa a gyerekeket figyelni és hallgatni. Kontrasztos hangokat (zaj-csend) és képeket (világos-sötét) kínálunk. Rávezetjük a gyerekeket, hogy közeli és távoli tárgyakat regisztráljanak, hangokat adjanak elő. Célszerű kombinálni a hangokat érintéssel, rezgéssel vagy mozgással.