absztrakt
A cél: Megvizsgálni az idősebb szolgáltatások törékeny népességének táplálkozási állapotát és annak ismeretekhez, kényelemhez, funkcionális képességekhez és energiafelvételhez való viszonyát.
Tervezés: Keresztmetszeti és perspektivikus vizsgálat.
Beállítás: A kommunális szolgáltatások két komplexusa.
Tárgyak: Összesen 80 lakos (85 éves középkorú, 5 (79–90) éves) vett részt rendszeres segítséggel az otthoni gondozásban. 1 év múlva egy 35 lakosú alcsoport vett részt az újravizsgálaton.
Mód: Mini táplálkozási értékelést (MNA), rövid hordozható mentális állapot kérdőívet, Barthel-indexet és egészségügyi indexet használtunk a táplálkozási, kognitív és ADL-funkciók és jólét értékeléséhez.
Az eredmények: Összességében a törékeny és krónikus betegek lakóinak 30% -át alultápláltnak, 59% -át pedig alultápláltság fenyegette. Az alultáplált embereknek rosszabb a kognitív állapota (P 2), globális értékelés, pl. akut betegség vagy pszichés stressz és mobilitás előfordulása, étrendi problémák, például a napi elfogyasztott teljes étkezések száma és szubjektív értékelés, azaz a táplálkozási és egészségi állapot megítélése. A maximális pontok száma 30. Kevesebb mint 17 pont számít alultápláltság mutatójának, 17–23, 5 pont jelzi az alultápláltság kockázatát, és ≥ 24 pont azt jelenti, hogy az ember jól táplálkozik.
A lakosokat könnyű belső cipővel, cipő nélkül, elektronikus hordozható mérleggel (Seca 882, Ergon Nordic AB, Svédország) vagy digitális elektronikus kerekesszékkel (Tamita BWB 660, Umedica AB, Svédország) mérlegelték. A magasságot akkor mértük, amikor a lakó felállt vagy hosszabb helyzetben feküdt az ágyban, ha a lakó ágyban volt, vagy kerekesszékhez szorult.
Energiafelvétel
Két módszert alkalmaztak az élelmiszerek nyilvántartására. Az első egy 24 órás kihívás volt az első látogatás alkalmával (Gibson, 1990). A lakosokat arra kérték, hogy emlékezzenek az előző napi és éjszakai fogyasztás alkalmával elfogyasztott összes étel és folyadék típusára és mennyiségére. A 24 órás fellebbezést ellenőrző listaként alkalmazták a második látogatás során készített étrendi nyilvántartások 1 napos becsléséhez. A vizsgáztatók (AÖO, AK) minden étkezés alkalmával rögzítették az élelmiszer- és folyadékfogyasztást egy nap alatt. Azok a lakosok, akik késő este maradtak, telefonáltak, hogy érdeklődjenek a további jövedelemről.
Ezenkívül az energiafogyasztást a 4 napos étrend nyilvántartásaiból becsülik 21 személy esetében. A variációs együtthatót (CV) napról napra egy 4 napos diéta rekord alapján számoltuk ki. Az energia- és tápanyagbevitelt a táplálkozási nyilvántartásokból számoltuk ki a "Dietist" számítógépes programmal (Kost- och näringsdata, Stockholm, Svédország).
Energiaigény
Az energiafogyasztást a megjósolt bazális anyagcsere (BMR) alkalmazásával számoltuk a 75 év feletti férfiak egyenlete szerint: 0,035 × test. súly + 3, 43 és nőknél:> 75 y 0, 0410 × testtömeg + 2, 61, amelyet a WHO ajánlott (FAO/WHO/UNU, 1985). Az energiaigény kiszámításához a becsült BMR-t megszoroztuk a becsült fizikai aktivitási szinttel (PAL). Az ágyban fekvő vagy kerekesszéket használók PAL 1, 2 tényezőjét alkalmazták. Járni képes alanyok esetében a PAL 1, 5 tényezőt alkalmazták (Északi Minisztertanács, 1996).
Kiszámolták az 1 napos étrend nyilvántartásából becsült energiafogyasztás (EI) és az előrejelzett BMR közötti arányt (Hambraeus, 1998). Az EI/BMR arányt használták az ételrekord megbízhatóságának értékelésére. Súlystabil körülmények között a számított EI/BMR aránynak meg kell felelnie a becsült PAL faktornak.
Kognitív funkció
A kognitív hiányt egy rövid hordozható mentálhigiénés kérdőív (SPMSQ) segítségével értékelték (Pfeiffer, 1975). 10 kérdésből áll; aktuális dátum, a hét azon napja, ahol a személy található, lakóhely címe, életkora, születési éve, a miniszterelnök neve, az előző miniszterelnök neve, az anya neve és a 3. kivonási feladat 20-ból és így tovább. A maximális pontszám 10. A 0-2 pontszám súlyos értelmi fogyatékosságot, míg 3-5 és 6-7 azt jelzi, hogy az alanynak enyhe vagy mérsékelt mentális károsodása van. A 8-10-es pontszám intakt működést jelez.
Az általános közérzetet az Egészségügyi Index (HI) segítségével értékelték (Nordström et al., 1992; Forsberg & Björvell, 1993). A HI arra utal, hogy az emberek hogyan érzik magukat, amikor a rosszullét különféle formáit tapasztalják. A HI megbízhatóságát és érvényességét tesztelték. A HI kilenc kérdésből áll, amelyek energiával, hangulattal, fáradtsággal, magányossággal, alvással, szédüléssel, bélműködéssel, fájdalommal és mozgékonysággal kapcsolatosak. Minden kérdésnek négy válaszcsoportja van; nagyon rossz, meglehetősen gyenge, inkább jó és nagyon jó. A kérdéseket 9-36 pontos indexben foglaljuk össze. Minél magasabb a pontszám, annál jobb az érzékelt általános egészségi állapot. Csak a viszonylag jó kognitív funkcióval rendelkező lakosokat, azaz az SPMSQ pontszámát hat vagy annál többre kérték, hogy értékeljék jólétüket.
Funkcionális képességek
A mindennapi élet (ADL) aktivitását a Barthel Index (BI) értékelte (Mahoney & Barthel, 1965; Colin és mtsai, 1988). A BI megfigyelt funkciókon alapul, és az eszközt a kezelés előtti és utáni funkcionalitás mérésére, valamint a szükséges ápolói ellátás mennyiségének jelzésére fejlesztették ki (Bowling, 1997). A BI pontrendszere súlyozott skálát tartalmaz, 0 és 100 pont között, 5 pontos lépésekben. A kérdőív hét területen méri az alapvető önkiszolgálás teljesítményét: etetés, fürdés, személyes WC, öltözködés, bél/hólyag szabályozás, WC be- és kikapcsolása és mozgás (mozgás az ágy és a szék között, mentő és lépcsőmászás). A 100-as pontszám azt jelenti, hogy a beteg fizikai funkciója független, és a legalacsonyabb pontszám, 0 teljesen függ az ágy korlátozásától.
Statisztika és etika
Nem paraméteres leíró statisztikákat és teszteket használtunk. Az adatokat mediánként, valamint 25. és 75. percentilisként mutatjuk be (P 25 – P 75). Az MNA csoportok közötti különbségeket Kruskal-Wallis teszttel teszteltük. A post hoc tesztekhez a Mann-Whitney U-tesztet használtuk. A korrelációs elemzésekhez Spearman-sorrend-korrelációt használtunk. Az aláírt rangú Wilcoxon-tesztet használták az 1 éves követés során bekövetkezett változások értékelésére.
Szóbeli és írásbeli tájékoztatást nyújtottak minden résztvevőnek vagy legközelebbi hozzátartozójuknak, és tájékozott beleegyezést kaptak. A tanulmányt a Huddinge Egyetemi Kórház helyi etikai bizottsága felülvizsgálta és jóváhagyta.
az eredmény
Táplálkozási állapot és energiafogyasztás
A kiinduláskor a lakosság 30% -át alultápláltnak találták, 59% -át az alultápláltság veszélye fenyegette, 11% -át pedig az MNA jól tápláltnak tekintette (1. táblázat). A medián MNA pontszám a teljes vizsgálati csoportnál 19, 5 (15, 5–22, 5).
Asztal teljes méretben
Az átlagos BMI minden lakosnál 23,6 (20, 3–27, 2) kg/m 2 volt. Összességében a lakosság 20% -ának volt a BMI 30 kg/m2. Az 1. táblázat a táplálkozási adatokat mutatja az MNA osztályozáshoz viszonyítva. A várakozásoknak megfelelően az alultápláltként értékelt alanyok BMI-je és testtömege szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az alultáplált és jól táplált alanyoké. Ez történt akkor is, amikor a csoportokat nemek szerint osztották fel (1. táblázat). Az MNA és a BMI szerint nem volt különbség a nők és a férfiak között.
Az összes lakos átlagos becsült energiafogyasztása 1546 (1243 - 1798) kcal/nap, a becsült energiafogyasztás pedig 1792 (1626 - 2035) kcal/nap volt. Az alultápláltnak vagy alultápláltságnak kitett egyének becsült energiaigénye alatt volt az energiafogyasztás, míg egy jól táplált csoport képes volt kielégíteni az energiaigényüket (1. táblázat). A 80 lakos közül csak 24 (30%) érte el becsült energiaigényét. Valamennyi lakos esetében az átlagos EI/BMR arány 1, 2, az átlagos becsült PAL tényező pedig 1, 5. Az EI/BMR arány 0, 5 és 2, 3 között mozgott. Egy negyedév (n = 19) azt mutatta, hogy EI/BMR BMR aránya 2.). A 4 napos felvételekkel rendelkező 21 alanynál az energiafogyasztás számított variációs együtthatója (CV) 17% volt. Az átlagos éjszakai böjtperiódus 14 (12, 5 - 15, 0) óra volt, 7 és 17 óra között változott. Nem volt összefüggés a gyors éjszakai időszak és az energia bevitel között.
Kognitív funkció, jólét, a mindennapi élet és gondozás tevékenységei
A 2. táblázat a kognitív funkciót (SPMSQ), a kényelmet (HI), a mindennapi élet tevékenységeit (BI) és az ellátás szintjét mutatja be a táplálkozási állapothoz viszonyítva. Az SPMSQ pontszám mediánja minden alany esetében 8,0 (7, 0-9,0) volt. Összességében a népesség 70% -ának ≥ 8 volt a mutatója, ami azt jelzi, hogy a kognitív funkció károsodott. Az alultáplált emberek kognitív állapota lényegesen rosszabb volt, mint más embereknél (2. táblázat).
Asztal teljes méretben
Az átlagos HI pontszám 24,0 (22, 0-29, 0) volt (17-31 tartomány). A HI az alultáplált egyéneknél szignifikánsan alacsonyabb volt, mint más egyéneknél. A lakosság kétharmada nagyon rossz/elég rossz energiát adott, és a megfelelő fáradtsági adatok 46% voltak. Az alultáplált egyének jobban szorultak napi segítségre és gondozásra (2. táblázat).
A Barthel-pontszám mediánja az egész csoportra 75,0 (55, 0-85,0) volt, és 30 és 100 között mozgott, jelezve, hogy a populációt ez nem érinti súlyos mértékben. A három lakó 100 pontszámot ért el, ami azt jelenti, hogy függetlenek voltak ADL funkcióikban. A BI szignifikánsan alacsonyabb volt az alultápláltsági csoportban a másik két csoporthoz képest (2. táblázat).
A férfiak jobb kognitív funkcióval rendelkeztek, mint a nők, azaz az SPMSQ 9, 0 (8, 0 - 10, 0) és 8, 0 (7, 0 - 9, 0), ill.