Azt mondják, hogy az árvíz rosszabb, mint a tűz: amíg elfutunk a tűz elől, lehetetlen elmenekülni a víz elől. A családi ház falába rejtett páratartalom nem tűnik annyira drámai, de sokkal alattomosabb. Ha nem szabadulunk meg időben, komoly károkat okozhat az épület szerkezetében.

Megfelelő mennyiségű víz vagy vízgőz az épület falain nem hiba, éppen ellenkezőleg. A probléma az, amikor a falak felületén láthatóan nedvesség kezd megjelenni, ami a falazat erózióját és az épület statikájának megsértését okozza. Ezen túlmenően a víz párolgása során nagy mennyiségű hőenergia kerül felhasználásra, ezért az épületszerkezet úgy tűnik, hogy elveszíti hőszigetelő tulajdonságait. A nedvesség táptalaja a veszélyes gombák szaporodásának is: az épület fokozatosan lakhatatlanná válik, ami csökkenti piaci értékét. Ezért szükséges a lehető leghamarabb eltávolítani a vizet az épületből, és megakadályozni a további behatolást.

Bárhová hatol a víz

A nedvesség különféle módon víz vagy vízgőz formájában jut be az épületbe.


épület

Az alapozó falazatot és a pincét veszélyezteti a talajvíz és a felszíni csapadékvíz behatolása. Különösen veszélyes a talajnedvesség is, amely az alapoktól az épület kerületi falaiig jut az építőanyagok kapilláris rendszerén keresztül. Ha a vízszintes szigetelés nem megfelelő, a nedvesség könnyen eléri a legmagasabb padlót.

A kerületfalak porózus repedésein és az ablaknyílások elégtelen tömítésén keresztül a víz behatol a föld feletti szintekbe, helytelenül megépített vagy sérült tetővel és helytelenül alkalmazott burkolattal jut be a padlásra. A belső tér fő nedvességforrása a levegőgőz kondenzációja a hideg falakon, rosszul szellőző helyiségekben, különösen a fürdőszobákban és a konyhákban. A víz a sérült víz- és szennyvízcsövekből, szivárgó fűtőelemekből vagy kondenzátum formájában is bejuthat a helyiségekbe a kéménytestből.

Megkezdődik az építkezés felmérése

A helyzet orvoslásának első lépése egy építéstechnikai felmérés. Célja a túlzott nedvesítés okainak felkutatása, a szerkezet károsodásának típusának és mértékének felmérése, valamint a helyreállítás módszerének megtervezése. A felmérés több szinten zajlik, a műszaki szabványban meghatározott eljárással. Először is meg kell deríteni, hogy az eredeti épületben mely bővítéseket, bővítéseket és egyéb beavatkozásokat hajtották végre a múltban, és ezek a változások hogyan befolyásolták a nedvesség behatolását. Ezt követi a szerkezet jelenlegi műszaki állapotának felmérése és a környező terep geológiai felmérése, ideértve a felszín alatti vizek kémiai elemzését is. Végül megmérik a belső tér és a falazat nedvességtartalmát. A túlzott nedvességtartalom a falazat 5,5 tömegszázalékot meghaladó nedvességtartalma. Ezután értékelik a vizsgálat eredményeit, és egy szakmai cég javasolja az alapvető javító intézkedéseket.

Amit a műsor alatt elárulunk

Az építésügyi műszaki felmérést csak a megfelelő tanúsítvánnyal rendelkező személy vagy cég végezheti, de a belső ellenőrzés során is észlelhetünk gyakori hibákat:

A fő okok



Az épületbe történő nedvesség behatolásának oka lehet a tetőfedés, a nem működő ereszcsatornák, a rossz esővízelvezetés; szivárgó ablakok, nem megfelelően szellőztetett konyha vagy fürdőszoba, szivárgó fűtés, víz- és szennyvízcsövek, sérült homlokzat vagy nem kielégítő kéménytest. A fő hiba azonban az alapok és a kerületi falak alkalmatlan, sérült vagy teljesen hiányos szigetelése az elégtelen fűtés és szellőzés miatt.

A hiányosságok gyakran az anyag öregedését és elégtelen karbantartását okozzák. Gyakran azonban e problémák hátterében tervezési hibák állnak, amelyek a tervezés során vagy az építkezés technológiai folyamatának be nem tartása során merültek fel. A kár oka lehet az építkezés és a parkosítás is, amely megváltoztatja a falazat vagy az altalaj hidrogeológiai viszonyait, vagy hirtelen megváltozik az épület felhasználása. Példa: az állandóan lakott ház csak szezonálisan használt nyaralóvá válik. A peremszerkezetek felületi hőmérsékletének csökkenése a harmatpont alatt víz kondenzációhoz vezet, amelyet a vakolat elnyel.



Mivel az épület nedvesítésének számos oka van, a kármentesítés során több módszer kombinációját kell alkalmazni. A műszaki szabvány a helyreállítási módszereket közvetlen és közvetettekre osztja. A közvetlen módszerek közé tartozik a szilárd szigetelések behelyezése, kémiai módszerek (injektálás) és az oldatok elektromágneses tulajdonságain alapuló módszerek. A közvetett módszerek közé tartoznak a légszigetelő rendszerek, a vízelvezetés, a vízelvezetés és a javító vakolat rendszerek.

Mielőtt nekilátnánk

Mechanikai szigetelés behelyezése

A víz elleni leghatékonyabb védelem a szilárd függőleges vagy vízszintes szigetelés. Másrészt viszonylag fáradságosak és jelentősen megzavarják az épület építését, így például az épületek műemlékvédelme szempontjából gyakran helytelennek minősülnek.



Új szigetelés behelyezése előtt a falazatot először le kell vágni vagy lebontani. A tégla falazatot láncfűrészekkel vágják, a kevert falazatokat speciális körfűrészekkel vagy kötélfűrésszel. A fólia vagy üvegszálas tábla formájában lévő szigetelést azonnal behelyezik a kapott szakaszba. A legújabb mechanikus módszer a rozsdamentes acél hullámlemezek lyukasztása. Ugyanakkor csak egyenes, vízszintes hézaggal ellátott hajtogatott falazatoknál használható, és a fal egyik oldalától legalább egy méteres távolságra van szükség a hozzáféréshez. Ha a falazatot nem lehet levágni, bontást alkalmaznak. Ez a módszer igényes és veszélyes. A nyílásoknak legfeljebb egy méter szélesnek és legfeljebb 30 cm magasnak kell lenniük. A feltárt falazatra cementbevonatot alkalmaznak, megkeményedése után szilárd szigetelést helyeznek el, és a nyílást melegen hengerelt téglákkal téglázzák. A következő lyukat csak az előző lyuk alapos megkeményedése után lehet eltávolítani.

Szigetelő kémiai sziták

A vízszintes szigetelés speciális kémiai anyagokkal és előre befúrt lyukakba történő befecskendezéssel is megvalósítható. A nyílásokat nyomás alatt, az anyag szabad megtöltésével a tartályból vagy fagyasztott és fokozatosan feloldódó tabletták behelyezésével töltjük be. A keverék fúrásokba történő felszívása vagy a fagyasztott tabletták behelyezése után a lyukakat habarccsal töltjük meg. Nyomásos infúzió esetén a folyékony anyag habosítással és térfogatának növelésével tölti ki a porózus szerkezetet. A hab zárt porozitású, ellenáll a nedvesség és a nyomás alatti víz emelkedésének. A nyomás nélküli injektálás során használt vegyszerek teljesen lezárhatják a falazatot, vagy csak hidrofobizálódhatnak (jobban ellenállnak a nedvesség behatolásának), vagy szilikon alapú anyagokkal impregnálnak.



Az említett szigetelési mód elkerülhető nagyobb építkezési beavatkozások nélkül, a hatékonyság is kielégítő, de csak téglával vagy kevert falazattal alkalmazható, körülbelül 10 tömeg% nedvességtartalommal. Ezenkívül megköveteli a szakmai megvalósítást, és nyolc-tíz év után meg kell ismételni. A műemlékek másként értékelik, de előnye, hogy az alkalmazott kémiai keverékek összetétele hasonló lehet az eredeti falazat és kötőanyag összetételéhez. A módszer a radonvédelem részeként is alkalmazható.

Elektromosság és mágnesesség

A falazatot elektromos (elektroozmózis) vagy mágneses tér (magnetokinezis) segítségével is meg lehet szárítani.



Az elektroozmózis elve azon a tényen alapul, hogy egy elektromos mezőben a vízmolekulák a pozitív pólusból a negatív pólusba kerülnek. Pozitív potenciál (anód) kapcsolódik a nedves falazathoz nedvességszinten, és negatív potenciál (katód) kerül az alapok alá. A vízmolekulákkal töltött pozitív töltések a katód felé mozognak, a nedvesség pedig eltolódik és visszaszorul az altalajba.

A magnetokinézis alapú módszerek alapelve, hogy a vízmolekulák és az építőanyagok közötti vonzó erőket mágneses mező befolyásolhatja. Egy vagy több eszköz telepítésével egy nedves tárgyban gyenge mágneses mező jön létre, ami azt jelenti, hogy a falba vizet beszívó molekuláris erők annyira meggyengültek, hogy maga a nedvesség is a gravitáció miatt visszautazik az alapok alá. Az eszközök ezért nemcsak a falazatot szárítják, hanem szárazon is tartják.



Az elektromágneses módszerek nem befolyásolják az objektum statikáját, és az alkalmazás során nem veszélyeztetik az épületet drasztikus beavatkozásokkal és épületmódosításokkal. A telepítés egyszerű, a berendezés bármilyen falazathoz használható. A szárítás közvetlenül a telepítés után kezdődik, lassú és kíméletes. Ezek a módszerek azonban csak akkor hatékonyak, ha a nedvesség emelkedik. Nem hatnak a nyomás alatt lévő, sűrített és diffúz vízre, ezért ezeket más módszerekkel kell kombinálni.

Veszélyes sók

A nedvesség oldható sókat hoz magával, amelyek vagy reagálnak a falazatban található anyagokkal, vagy kikristályosodnak, amikor a víz elpárolog (azaz virágzás jelenik meg). Ugyanakkor jelentősen megnövelik a térfogatot, így nemcsak a gyenge vakolat, hanem a szilárd betonszerkezet is szó szerint széteshet. Ezenkívül nagyon higroszkóposak. A felületi és mélységi sós falazat készségesen elnyeli a további nedvességet, és a ciklust folyamatosan megismétlik.

A repedéseket ellenőrizni kell

Száradás áramló levegővel

A falazat légi módszerekkel történő szárításakor a nedvességforrást üreg választja el az épület szerkezetétől, amely állandó levegőellátással és -leválasztással rendelkezik. Ezek a módszerek magukban foglalják különösen a szellőzést az alapozó falazat körül elhelyezett alagutak vagy lábazatok, szigetelő alapozók vagy csempék, angol udvarok és szellőztetett padlók segítségével. A nagyon nedves falazatok gyors szárításához (például árvizek után) a forró levegő ventilátorok elvén működő speciális eszközöket használnak. A legmegfelelőbb a házon kívüli levegőellátással és elszívással rendelkező légüreg, a szabadba. A talajszint alatt elhelyezkedő üregeken keresztül történő szellőzés is hatékony, de itt a levegőt a légkörbe kell vezetni, miközben a csatornák alját le kell engedni. Ebben az eljárásban ajánlott a légüregek és a lábazatok szerkezeti összekapcsolása.

Még a levegő módszerei sem képesek önmagában a falazat nedvességtartalmát három tömegszázaléknál nagyobb mértékben csökkenteni (ha az üreg szintje felett 40 cm-es magasságban mérik), és még boltozatos területeken sem magas talajvízszint.

A vizet le kell engedni



A vízelvezetés feladata az eső vagy a talajvíz elvezetése és egyúttal a falazat szellőztetése. A ház nem állhat vízhatlan altalaj mélyedésében, vagy ott, ahol tartósan magas a talajvízszint. A legegyszerűbb vízelvezetés egy lapát szélességű rugó, körülbelül 80 cm-re a ház alapjaitól. A mélység kisebb lehet, mint az alapok mélysége, de legalább 20 cm-rel a vízszintes szigetelés szintje alatt a földszinten. Töltse meg az edényt nagy kövekkel, és hajtsa be betoncsempékkel. Talajjal és fűvel borítjuk őket. Az alapozó falazat függőleges részeit elválasztjuk a környező talajtól, lehetőleg zúzott kővel vagy durva salakkal, miközben nem szabad megfeledkeznünk a függőleges szigetelőcsíkok behelyezéséről sem. Az építőanyag többi részét, salakot vagy kavicsot semmilyen körülmények között nem lehet visszatölteni, mivel gyakran tartalmaznak agyagot, amely eltömíti a rendszert. Az üzletben komplett vezetékes vízelvezető rendszereket is vásárolhat, amelyeket a mellékelt utasítások szerint készletként állítunk össze. A rendszer egyes részei összekapcsolódnak egymással, és szerves egészet alkotnak a házzal és a kerttel.