A vitaminok az emberi táplálkozás elengedhetetlen részei. Bár naponta csak kis mennyiségre van szükségünk belőlük, a pótolhatatlan tápanyagok közé tartoznak.

segítenek

2012. augusztus 9., 0:00 Minárik Peter - Gasztroenterológiai Osztály, Onkológiai Intézet St. Alžbety, p. r. o., Pozsony, ONLIFE - Tanácsadás elhízás esetén

A vitaminok pótolhatatlanságuk és egyben elegendő kis mennyiségük miatt, amelyek szükségesek az egészséges anyagcseréhez és a szervezet működéséhez, az ún. nélkülözhetetlen mikrotápanyagok. Funkcionális szempontból többnyire egyes koenzimek részei, amelyek a fehérjemolekulával együtt komplex enzimeket alkotnak a legtöbb alapvető anyagcsere folyamatban. A vitaminokat két alapvető csoportra osztják - vízben oldódó vitaminokra és zsírban oldódó vitaminokra.

B1-vitamin - tiamin

A B- vagy B-vitamin komplexet együttesen vízoldható B-vitaminoknak nevezik, amelyek elengedhetetlenek az emberi test megfelelő működéséhez. A B1-vitamin - tiamin felfedezésének története a 19. század második felére és a 20. század első felére nyúlik vissza. A tiamin volt az első pontosan leírt vitamin a vízoldható B-vitaminok csoportjából. A súlyos, gyakran halálos kimenetelű neurológiai betegség, az úgynevezett beriberi, főként katonáktól szenvedett - matrózoktól, ha egyoldalú étellel töltöttek hosszú tengeren.

A katonai orvosok voltak az elsők, akik kapcsolatot találtak a beriberi betegség és az étel jellege között. Kanehiro Takaki japán tengerészeti orvos már 1884-ben feltételezte, hogy a matrózokban a beriberi egyoldalú és alultápláltság eredménye. Amikor húst, tejet, kenyeret és zöldségeket adtak a hántolt rizshez, a tengerészeknél a beriberi-betegség még egy hosszú, 9 hónapos utazás során sem fordult elő. Később kiderült, hogy a korpát tartalmazó hántolatlan teljes kiőrlésű rizs (valamint a teljes kiőrlésű gabonafélék) fogyasztása megakadályozhatja a beriberi betegség kialakulását.

Előfordulás élelmiszerekben, táplálék-kiegészítőkben és gyógyszerekben

A tiaminban gazdag ételek közé tartoznak a teljes kiőrlésű gabonafélék, hús és húskészítmények, zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, tojás és tejtermékek. A tiaminvegyületek többkomponensű multivitamin-gyógyszerekben vannak jelen, és tiaminhiányban alkalmazzák megelőzésre napi 1-5 mg dózisban és kezelésre napi 10-35 mg dózisban. Kizárólag tiamintartalmú és néha legfeljebb 300 mg-os készítmények is kaphatók.

Hiánytünetek

A tiaminhiány neurológiai és kardiológiai tünetekkel járó beriberi betegséghez vezethet. Fejfájás, fáradtság és izomvesztés nyilvánul meg. A rendszeres bevitel 0,2 mg/1000 kcal alatti csökkenése tiaminhiány és végül beriberi betegség klinikai tüneteit eredményezi. A tiaminhiány a központi idegrendszer (CNS) rendellenességét eredményezheti, az ún Wernicke encephalopathiája. A fő tünetek a zavartság, az ataxia és a tudatzavar (kóma). Néha az ún Korsakoff pszichózisa. Mindkét rendellenesség jellemző az alkoholizmusra.

A Beriberi olyan csecsemőknél is előfordul, akik B1-vitamin-hiányban szenvedő nőknél szoptatnak. Olyan felnőtteknél is előfordul, akik nagy mennyiségű szénhidrátot fogyasztanak, főleg őrölt rizsből (korpa nélkül). A fejlett országokban a tiaminhiány leginkább krónikus alkoholizmusban jelentkezik, ahol az étrendben csökken a B1-vitamin bevitele, valamint olyan cukorbetegeknél, akiknél a B1-vitaminhiány fokozott vesekiválasztást okoz.

Benfotiamin

A benfotiamin a B1-vitamin (tiamin) szintetikus, zsírban oldódó származéka. Így biológiailag jobban elérhető és fiziológiailag aktívabb, mint a klasszikus tiamin. Nagyobb dózisokban is jól felszívódik, ellentétben a vízoldható tiamin sóival, ahol nagyobb dózisok esetén csökken a felszívódás. B1-vitamin forrásként használják tabletták, kapszulák, rágótabletták, pezsgőporok vagy folyadékok formájában. Az ajánlott adagok hasonlóak a B1-vitaminhoz.

Terápiás alkalmazás diabéteszes szövődmények esetén

A tiamin a glükóz metabolizmusában szerepet játszó három fontos enzim nélkülözhetetlen alkotóeleme. Ezek nagy jelentőséggel bírnak a glükóz lebontó anyagok szintjének csökkentésében, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak a hosszú távú hiperglikémia sejt- és szövetkárosodásában. Megfelelő tiaminellátás nélkül ezek a legfontosabb enzimek nem működnek. Hiperglikémia esetén a glükóz lebontásának alternatív metabolikus útjai aktiválódnak, és káros hatással vannak a sejtekre és a szervekre.

A krónikus és kezeletlen hiperglikémia és az azt követő emelkedett glükózszint a sejtekben szisztematikusan károsítja a testsejteket, szöveteket és szerveket. A károsodások elsősorban az erek falán nyilvánulnak meg, például az izmok elszaporodása az érfalban, hegesedés, az erek szűkülete. Ezenkívül a hiperglikémia elősegíti a vérrögképződést, valamint olyan anyagok képződését, amelyek a szövetek gyulladásához sejthalálhoz vezetnek.

Ennek eredménye az "erek megkeményedése", következésképpen az olyan létfontosságú szervek károsodása, mint a szív, a vesék, a központi idegrendszer, a perifériás idegek, az alsó végtagok, a retina. A tiamin elősegíti az értágulatot és hatékonyan megakadályozza a nagy és a kis erek károsodását a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél.

A benfotiamin zsíroldékonysága miatt lényegesen hatékonyabb, mint a vízben oldódó tiaminszármazékok. Blokkolja a cukorbetegségben a hiperglikémiás károsodás fő patofiziológiai mechanizmusait, tehát jótékony hatással van a cukorbetegség súlyos és viszonylag gyakori szövődményeire: neuropathia (perifériás idegzavar), retinopathia (retina károsodás), nephropathia (vesekárosodás). Ezenkívül erős antioxidáns.

A diabéteszes neuropathia az érzékenység és a fájdalom elvesztésével nyilvánul meg, különösen az alsó végtagokban. Ez diabéteszes láb szindrómához vezethet, amely az amputációk leggyakoribb oka. Kutatások kimutatták, hogy mindkét típusú cukorbetegnek átlagosan 75% -kal alacsonyabb a plazma tiaminszintje, mint egészséges egyéneknél. Nephropathiában fokozott kiválasztódása is hozzájárul ehhez. A B1-vitamin cukorbetegeknél történő alkalmazása ezért logikus és szükséges része a cukorbetegség szövődményeinek kezelésében és megelőzésében.

Klinikai vizsgálatok szerint a benfotiamin javítja a diabéteszes polyneuropathia különféle tüneteit napi 3-6 hétig tartó 150-600 mg/nap dózisban. A kezelés kezdetén adott nagyobb dózisok jótékony hatással lehetnek a hatás kezdetének felgyorsítására. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek hosszú távú hiperglikémiája károsítja a vese kis ereit, ami a korai szakaszban az albumin fehérje fokozott vizeletürítésével nyilvánul meg.

A legújabb klinikai vizsgálatok eredményei kimutatták, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknek adott tiamin, akik szintén nagy dózisú diabéteszes nephropathiában (napi 300 mg) szenvednek, hatékonyan elnyomják a vizelet fehérje kiválasztását, még a vesekárosodás korai szakaszában is. Ezért nagy dózisú tiamin (napi 300 mg) adagolása növeli a korai stádiumú vesekárosodás kezelésének hatékonyságát 2-es típusú cukorbetegségben.

Neuropathia, polyneuropathia

A krónikus alkoholisták körülbelül 20% -a szenved perifériás idegkárosodásban. Ugyanakkor egyértelmű B1-vitamin hiány mutatható ki. Ezért az absztinencia mellett a B1-vitamin hosszú távú adagolása az alapkezeléshez tartozik, amely befolyásolja az idegkárosodás okát (alkoholos polyneuropathia). A hatékony kezelés megköveteli a tiamin magas biohasznosulását. A felszívódás mértéke egészséges egyéneknél is alacsony (4-6%) terápiás dózisok (50-100 mg) beadása után.

Alkoholistáknál a bél felszívódása gyakran károsodott, ezért még alacsonyabb felszívódási fokra lehet számítani. A benfotiamin biohasznosulása azonban rendkívül magas, és kevésbé mérgező, mint a tiamin B1.

A benfotiaminnal végzett kezelés, a B6-vitamin és/vagy a B12-vitamin egyidejű beadása nélkül, rendkívül hatékonynak bizonyult alkoholos polineuropátia esetén és modulálja a perifériás idegműködést. Ezenkívül az így kezelt betegeket megszabadítja a fájdalomtól, és koordinációjuk javul. A benfotiamin magas hatékonyságát a perifériás idegek és izmok egyéb betegségei is igazolták, legyenek azok gyulladásos, toxikus vagy metabolikus eredetűek.