Nemrég találkoztam egy olyan Asperger-szindrómás gyermek esetével, aki iskolába ment és integrálódni akart.

amikor

A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy asszisztenst neveztek ki a tanítás vezetésére. De nem értették egymást. Az asszisztens nem tudta, hogyan kell dolgozni egy ilyen rendellenességben szenvedő gyermekkel, és a gyermeket blokkolták. Úgy vette az asszisztenst, mint aki bántotta.

Az a tény, hogy a gyermek asszisztensét többször megváltoztatták, feljegyezte az egész nyomorúságot is. Vagy azért, mert elment, vagy röviden, mert a munkaügyi iroda egy asszisztenst szervezett a végzős szakmai gyakorlaton belül, és a lejárati ideje már lejárt.

Az Asperger-szindrómás gyermekeknek nagyon nehéz megbirkózniuk az ilyen változásokkal. Nem tartott sokáig, és rosszul végződött. A gyermek nem volt hajlandó iskolába járni, mentális problémák voltak, amelyek miatt a pszichiátrián kellett maradnia. Amikor a gyermek a legrosszabb helyzetből került ki, a szülők úgy döntöttek, hogy nem folytatják tanulmányaikat egy rendes szlovák iskolában, és megpróbálták otthon tanítani.

Egyes szakértők szerint ezzel végződik a legtöbb Asperger-szindrómás gyermek. Bár egyesek szerint speciális iskolában kell oktatni őket, az Asperger-szindrómás gyermekek normális vagy még magasabb IQ-val rendelkeznek. Támogatással tudom kezelni a rendes iskolát. Tehát az egyetlen lehetőségük az, hogy vagy iskolába járnak, vagy otthon tanulnak. De az állam hazánkban az ún az otthoni iskoláztatás szisztémásan káros dolognak tekinti, és semmilyen módon nem támogatja azokat a szülőket, akik ezt az utat választják.

Ez azt jelenti, hogy ha az egyik szülő otthon marad a gyermekkel, és ki akarja nevelni, nemcsak jövedelmét veszti el, hanem járulékokat is fizetnie kell. Tehát ez egy meglehetősen költséges ügy, amelyet senki sem engedhet meg magának a családi költségvetés károsítása nélkül. A képzett tanár asszisztens, aki a gyerekkel együtt dolgozna az osztályteremben, szó szerint megfizethetetlen ebben az esetben. De senki sem oktatja az asszisztenseket. Ha van köztük olyan, aki komolyan gondolja a szakmáját, általában maguk keresik a tanfolyamokat, és zsebből fizetnek érte. Külön szöveg írható arról, hogy ki tehet meg mindent asszisztensként, és mennyire befolyásolja a jelöltek minőségét.

Bár Szlovákiában úgy teszünk, mintha a speciális igényű gyermekeket szeretnénk integrálni, és ezáltal esélyt adnánk számukra a hátrányuk leküzdésére vagy enyhítésére, nem nevezhetjük integrációnak azt, ami hazánkban történik. Nemcsak nincs elég tanársegédünk, de az iskolákban dolgozók minősége is megkérdőjelezhető. Elméletileg meg kell teremteni a feltételeket minden gyermek oktatásához. Ez a gyakorlatban nem történik meg.

És ismét, a szokás szerint, nem kellene újat kitalálnunk, elég lenne látnunk, hogyan csinálják külföldön, például Finnországban. A tanárnak több sajátos nevelési igényű tanulója lehet az osztályban, és mindegyiküket külön-külön is megközelítheti az óra alatt (természetesen asszisztensek segítségével is). Emberek vagyunk, ezért esélyt kell adnunk azoknak, akik értünk szólnak, mint a legtöbb ember.

Ha további híreket szeretne kapni az oktatásról, kövessen a Facebookon: