(* 1371 - 1395. május 17.), Magyarország, Horvátország és Raška királynője az 1382 - 1395 években I. Nagy Lajos és második felesége, Erzsébet Kotromanicova négy lánya közül a harmadik.
Máriát apja, Magyarország és Lengyelország mindkét királyságának örökösnőjeként nevelték fel. Apja, Lajos király mindkét lánya, Mary és Hedwig házasságot kötött. Mária a luxemburgi Zsigmond felesége, IV. Károly cseh király és a Szent Római Birodalom császárának fia lesz. Az ünnepélyes eljegyzésre 1379-ben Nagyszombatban került sor. Zsigmond ekkor még nem volt 12 éves, Maria 8. Zsigmond pedig Magyarországon maradt, hogy megtanulja a nyelvet és a szokásokat. Louis nagyon szerette, de Erzsébet királynő nem. Ľudovít halála után inkább Ľudovít Orleánskýt, a francia király testvérét kereste. Zsigmond azonban 1385 augusztusában azzal az ürüggyel támadt Magyarországra, hogy védi a királynő jogait, elfoglalja Pozsony és Nyitra fővárosát, és házasságot kényszerít Maria-val.
1387-ben Zsigmondot Magyarország királyává koronázták, és hivatalosan Mária társuralkodója lett. De ezzel nem volt megelégedve, és egyre inkább háttérbe szorította Máriát. Szomorú sorsa a lovak tragikus zuhanásába torkollott egy vadászat során 1395. május 17-én. Mary ekkor a terhesség előrehaladott állapotában volt. A bukás után idő előtt szült és rejtélyes körülmények között a gyermekkel együtt meghalt. Ezzel megszűnt az Anjou-szabály Magyarországon. Mária Veľký Varadínban van eltemetve. Mária legközelebbi örökösnője húga, Hedviga Polska volt. 1399-ben megszülte első gyermekét, Elizabeth Bonifacit, de a gyermekkel egy hónapon belül meghalt a szülés utáni szövődmények miatt. Hedwig halála után Mária örököséből távoli unokatestvére, nápolyi Ladislav lett, aki kudarcot vallott a magyar trónért folyó harcban.