2016. március 06., vasárnap
Antipszichotikumok
Tudom, hogy a gyógyszergyáraknak rengeteg pénzt kellett elkölteniük antipszichotikus kutatásokra, a vegyészek bizonyára több száz, esetleg több ezer vegyi anyagot szintetizáltak kísérleti úton laboratóriumokban, majd állatokon tesztelték (ami elég), később pedig emberre is. Határozottan a farmakológia nem annyira fejlett az orvostudomány minden területén, és nem fektettek bele annyi pénzt, mint az atipikus antipszichotikumokba. De az atipikus antipszichotikumok nem mindig rendelkeznek előnyökkel - sokféle receptorra hatnak, ami nem mindig jó, még a tipikus antipszichotikumoknak is megvannak az előnyei.
A probléma azonban inkább egyes gyógyszerek hiányában rejlik a szlovák piacon. Ez a ŠÚKL hibája, amelynek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy minél több gyógyszergyár regisztrálja gyógyszerét a Szlovák Köztársaságban. A ŠÚKL-nek részt kell vennie a világ gyógyszerészeti kiállításain, és meg kell próbálnia minél több céget vonzani Szlovákiába. (Ezenkívül az árverseny sok pénzt takarít meg az árverseny miatt).
És egy másik probléma, hogy a pszichiáterek nem értik önmagukat az általuk felírt gyógyszerekkel kapcsolatban, és mindenképpen meg kell érteniük őket.
Ésszerűtlennek tartom, ha egy betegnek két antipszichotikumot írnak fel. A gyógyszerek először blokkolják egyes receptorok egyes hatásait, amelyek a gyakorlatban kontraproduktívak lehetnek.
A mai napig a dopamin, a szerotonin és a hisztamin (hallható, hogy a hisztamin) és a muszkarin-acetilkolin receptorok felelősek a skizofréniaért. Ha hisztamin receptorokra hatnak, mindig antagonisták. A szerotonin receptorokon az antipszichotikumok agonistaként vagy antagonistaként hatnak.
Továbbá szerintem nagy hiba, ha az orvos követi a betegtájékoztatókat, ezért túl kevés az információ. A gyógyszer megválasztásának mindig receptorainkon kell alapulnia. Például. szerotonin receptorokkal ez a legbonyolultabb: a különböző típusú receptorok jelentősen eltérnek egymástól.