Áttekintés Az átmenet természetesen nem betegség egy nőnél. De szisztematikus okokból, és mivel a fogyatékossággal élő nők gyakran kezelést igényelnek, úgy döntöttünk, hogy ebben a részben is foglalkozunk ezzel a kérdéssel. 50 éves kor körül fordul elő

nemi szervek

2004. február 2., 10:50, Primar.sme.sk

Áttekintés

Természetesen a menopauza nem betegség. De szisztematikus okokból, és mivel a fogyatékossággal élő nők gyakran kezelést igényelnek, úgy döntöttünk, hogy ebben a részben is foglalkozunk ezzel a kérdéssel.

50 éves kor körül a petefészekben a hormontermelés lassan visszafejlődik. Ez a folyamat több évig tart, és különböző szakaszokra oszlik. Kezdetben a menstruációs vérzés szabálytalanságai és vegetatív tünetei vannak, például tipikus hőhullámok, szívdobogás, hangulatváltozások és fokozott idegesség. Ezután következik a vérzés végleges leállítása és az ösztrogén hiánya miatt a szerves változások, amelyek elsősorban a nemi szervek nyálkahártyáját érintik. A hormonális változás egyéb következményei elsősorban az oszteoporózis és a vérnyomás emelkedése.

A nők 2/3-a panaszkodik az átmenet nehézségeiről, a nők egyharmadának hormonterápiára van szüksége. Ösztrogén készítményeket adnak a vegetatív tünetek javítására. A megfelelő készítmény kiválasztása döntő fontosságú. Azt is megvitatják, hogy az ösztrogének alkalmasak-e a csontritkulás megelőzésére. Az új gyógyszerek (biszfoszfonátok) jobban tolerálhatók.

Általános információ

A menopauza a teljes átmeneti fázist jelenti a még teljes nemi érettségtől a nő álmáig, azaz zn. 45 és 60 éves kor között.

Menopauza alatt a petefészkek által kontrollált utolsó menstruációs vérzést értjük. A menopauzás nő életkora átlagosan 50 körül van. A perimenopauza a menopauza előtti és utáni 2 éves időszak. A menopauza kifejezés alapján kb. 4-5 évvel azelőtt, hogy "premenopauzának" nevezik. Ezt a dátumot követő egyéves időszakot posztmenopauzának nevezzük.

Mindkét szakasz több évig tart, így a menopauza átlagosan kb. 10 év. A menopauzát a már említett szenium követi. A női nemi hormonok koncentrációja ezekben az átmeneti szakaszokban simán ingadozik, és különféle menopauzális nehézségeket okozhat, amelyeket együttesen a "menopauzális szindróma" kifejezés alá sorolnak.

Okoz

Az úgynevezett átmeneti években a petefészkek funkcionális kerületén (= petefészkek) jellegzetes változások jelennek meg. A petefészkek csíraszövete az ivarérettség alatt nagyon kopott volt. Mindkét petefészekben születéskor körülbelül 1 millió petesejt található, amelyeket a menopauza idejéig körülbelül 99% -kal "fogyasztanak". A menopauza után a petefészkekben csak 5000 - 10 000 tüsző van. Mivel a petefészkekben már nincsenek reagálóképes tüszők, és így elveszítik hormontermelő képességüket, az ösztrogéntermelés egyre inkább megszűnik. Ugyanakkor az agy központi vezérlésében megváltozik a hormontermelés a hipotalamusz (= a középagy része) és az agyalapi mirigy (= agyi medál) segítségével. A csökkenő ösztrogéntermeléssel szemben a gonadotropin hormon jobban szekretálódik. A "menopauzás gonadotropinok" legnagyobb része a follikulus-stimuláló hormon (FSH). Ezek az értékek kimutathatók a vérszérumban és a vizeletben. Míg az ösztradiol hormon, az egyik ösztrogén, a menopauza alatt mintegy hatodára csökken, az FSH szintje több mint hatszorosára emelkedik.

Néhány nőnél többé-kevésbé megnyilvánuló növekedés tapasztalható a pajzsmirigy működésében és a mellékvesekéregben. A menopauza szerves változásai elsősorban az ösztrogének célszerveit érintik, különösen a méhet, a hüvelyt, a vulvát és az emlőmirigyeket. Növekvő regressziót "tapasztalnak", részben a csökkent véráramlás miatt.

Ezen kívül vannak úgynevezett vegetatív változások, vagyis az idegrendszer változásai, amelyek nincsenek akarat vagy tudat hatása alatt, és amelyek felelősek olyan létfontosságú funkciók kezeléséért, mint a légzés, az emésztés, az anyagcsere, a vízgazdálkodás stb. A vegetatív szindrómát az idegrendszer fokozott ingerlékenysége határozza meg, felgyorsítva a vérkeringést, és nyilvánvalóan az ösztrogéntermelés csökkenése okozza. Az ösztrogének gátló hatást fejtenek ki az autonóm idegrendszerre. Rendellenességek és nehézségek jelentkezhetnek a csökkenő ösztrogéntermelés miatt.

Ez a fejlődés egyénileg változik, és szélesebb körben kezelik, amikor a menopauza nehézségeit felismerik.

Frekvencia

Különösen a menopauza után, a legtöbb nőnél kb. 58 - 84%, menopauzás nehézségeket mutat. Kb. A menopauzás nők 30% -a kezelést igényel. A menopauza különféle megnyilvánulásaiban az érrendszeri reakcióknak, például a hőhullámoknak (70%), az izzadásnak (kb. 55%) és a szédülésnek (kb. 45%) van a legnagyobb szerepük. A nők több mint fele vérnyomás-emelkedést tapasztal a menopauza utáni első két évben. A posztmenopauzában kb. A nők 25% -a az oszteoporotikus kockázati csoportba tartozik. Itt más tényezők, mint pl. előfordulása a családban, nagyon karcsú testfelépítés, korai menopauza, mozgáshiány, kortizonkezelés és dohányzás.

Tünetek

A menopauzát és a posztmenopauzát vegetatív és szerves változások jellemzik. A premenopauzáról általában a ciklus rendellenességei számolnak be. A legtöbb nőnél a ciklus nem fejeződik be gyorsan a nemi érettség végén, hanem először havi vérzési rendellenességekké alakul át. A menstruációs vérzés jellegzetes rendellenességét "klimaxos hosszú távú menstruációs vérzésnek" tekintik, amely a már leírt hormonális ingadozásokon alapul. A menopauza alatti vérzést az ösztrogének hiánya is okozhatja. Az egyensúlyhiány a menopauza vegetatív egyensúlyának rendellenességeihez vezet, amelyeket főként hőgörcsök, izzadságromlás és gyors szívverés jellemez.

A betegek továbbá álmatlanságra, csökkent teljesítményre, idegességre, depresszióra, fejfájásra és a motiváció hiányára panaszkodnak. A fizikai változások, mint már említettük, főleg az ösztrogének célszerveit érintik.

A szövetek összezsugorodhatnak, érzékenyebbé téve őket a fertőzésekre. A túlzottan megnövekedett regresszió a hüvely erős összehúzódását eredményezi gyulladásos változásokkal. A szöveti atrófia a kis és nagy szeméremajkak szinte teljes eltűnését okozhatja, melyet fájdalmas viszketés kísérhet, amelyet a hüvelyi flóra megváltozása, az úgynevezett craurosis vulvae okoz.

Az érrendszerben a szisztolés vérnyomásszint többet nőhet nőknél, mint férfiaknál. Ez összefügg az ösztrogének és zsírok anyagcseréjével. A konstitutív tényezők, az alultápláltság, a túlzott koleszterinszint, valamint a máj funkcionális anyagcserezavarai valószínűleg domináns szerepet játszanak.

A csontrendszerben a menopauza hormonális helyzete elősegíti az osteoarthritist és különösen a fokozott csontvesztéssel járó csontritkulást. A nők gyakran panaszkodnak krónikus fájdalmakra a háton, valamint a karokon és a lábakon. A vetés során púp kialakulásával járó redukció léphet fel. A csontsűrűség csökkenése egyértelműen függ a petefészek hormonok csökkenésének idejétől, azaz. kijelentve, hogy a kalciumkezelést az ösztrogénhiány is megzavarhatja. A menopauza óta a csontváz ásványianyag-tartalma évtizedenként körülbelül 15% -kal csökkent. A férfiaknál ez az érték körülbelül 4%. A csonttörések előfordulási gyakorisága statisztikailag szignifikánsan nő a 60 évesnél idősebb nőknél.

Végül ehhez a rengeteg nehézségi komplexumhoz hozzá kell tenni, hogy a jellegzetes nehézségeket nem csak a hormonok alapján kell magyarázni. Az alkotmány, a családi helyzet, az anamnézis, a társadalmi-gazdasági tényezők és a korábbi hormonális hatások szintén függenek az egyéni túléléstől és a menopauza átmeneti időszakának kezelésétől. Belső elfogadással az öregedés folyamatában a menopauza nehézségek nélkül, vagy csak minimális mentális és fizikai korlátokkal mehet végbe. Sok nő azonban az átmenetet többé-kevésbé erőteljesen identitásválságként, presztízsvesztésként, nárcisztikus megaláztatásként és a fiatalok végső búcsújaként érzi.

Ami a pszichét illeti, a mentális feszültségek többféleképpen származhatnak a félénk elvárásokból. Fokozott érzékenység és sebezhetőség fordulhat elő, mielőtt elérnék a hormonális változások fázisát. Az úgynevezett "lejárt pánik" -t tipikus átmeneti válságként írják le. Félelem, hogy a petefészek működésének elvesztésével a szexuális orientáció csökken vagy elvész, ami szintén az öregedés kezdetének számít.

Aggódik az is, hogy a nő életveszélyes fizikai betegségben szenved. Ezenkívül a bizalmas szerepek és életfontosságok elvesztése a családban depresszióhoz vezethet. Azoknál a nőknél, akiknek nyilvánvaló a menopauza-szindróma, a házasság, a család vagy a foglalkoztatás konstellációja gyakran problémás.

Diagnózis

Amikor egy nő klimaxos problémák miatt orvoshoz fordul, az orvos először alapos anamnézis és nőgyógyászati ​​vizsgálatot végez. Ide tartozik a nemi szervek és a tapintási eredmények vizsgálata, valamint a hüvelyi szövetek citológiai vizsgálata. A vérvizsgálatok képesek kimutatni a női nemi hormonokat, például az ösztradiolt, az ösztront és a tüszőstimuláló hormont.

A menopauzás menstruációs vérzés hormonális kezelése azokra a betegekre korlátozódik, akiknél a vérzés szerves okait, különösen a női nemi szervek rákját, teljes bizonyossággal kizárták. Ha a női nemi rák gyanúja merül fel, ezt ultrahang, kopás vagy laparoszkópia határozza meg. A női nemi szervrák korai felismerése a legfontosabb diagnosztikai feladat.

Az osteoporosis diagnosztikai folyamatos monitorozása szintén fontos. Az oszteoporózis mértékének mérhető kritériuma a csontsűrűség index. A csontritkulás jelenleg a csontsűrűség és a röntgensugarak mérésével állapítható meg, főleg a csuklón.

Terápia

A menopauzás rendellenességek kezelésének élén az ösztrogén hormonterápia áll, amely az adagtól függően stabilizáló és kiegyensúlyozó hatással van az ösztrogénhiány tüneteire. Különböző kombinált készítmények vannak a piacon. A hormonális készítmény megválasztása az átmenet szakaszától függ, azaz hogy a nehézségek premenopauzában vagy posztmenopauzában jelentkeznek-e, valamint a nehézségek intenzitása szerint.

A tabletták formájában kapható orális hormonok, valamint a depó készítmények, amelyeket 6–8 hetente lehet az izomba beadni, ma beváltak. Kimutatták, hogy a hormon tapasz beadása intoleráns a gyomor-bélrendszeri rendellenességek miatt az orális gyógyszerekkel szembeni intoleranciában szenvedő nők számára is.

Visszatérő vérzési rendellenességekkel, különösen a perimenopauzában és a posztmenopauzában, a méh műtéti eltávolítása jelezhető. A nemi szervekben szerves változások általában csak vegetatív tünetek után jelentkeznek. Túlságosan növekvő regresszió esetén itt is javasolt orálisan alkalmazott ösztrogénekkel történő kezelés, ösztrogéntartalmú kenőcsök helyi kezelésével kombinálva. Míg néhány évvel ezelőtt a hormonok általános beadását elutasították, manapság az átmeneti hormonterápiát jó megelőző intézkedésnek tekintik az oszteoporózis elkerülésére. A hormonális készítmények fejlesztésének és a sokéves tapasztalatnak köszönhetően a mellékhatások már jobban kontrollálhatók. Az ismert mellékhatások azonban lehetnek hányinger, fejfájás, súlygyarapodás, a mell fájdalmas duzzanata és a méh rák dózisfüggő növekedése; ez valószínűleg az emlőrákra is igaz.

Mint már leírtuk, a hosszú távú ösztrogénkezelés csak fokozott csontdegradáció és további kockázati tényezők esetén ajánlott. A veszélyeztetett csoportban, amely a posztmenopauzás nők kb. 25% -át foglalja magába, ösztrogénterápiát igényelnek legfeljebb 8-10 évig. A nőgyógyász azonban egyenként megvitatja a nővel a mellékhatásokat és az ellenjavallatokat.

Az ösztrogénterápiát leginkább fehérjében gazdag étrend és kiegyensúlyozott fizikai aktivitás támogatja. A meglévő csontritkulás esetén fluorid- és kalciumterápiát is alkalmaznak. A hormonterápiát az egyéni helyzet függvényében fizikai intézkedések, pszichotróp gyógyszerek és pszichoterápia egészítik ki.