vélemények megjegyzések

Amikor Végh Attila először heves meccsre lépett, eszébe sem jutott, hogy egyszer majd tanúja legyen harcos útjának örökösülésének. Ezt az álmot hirdetője, Petr Větrovský teljesítette, aki először azzal a gondolattal fordult a szlovák bajnokhoz, hogy leforgasson egy rövid medaliont, később egy nagyszabású dokumentumfilmet a rockrajongók számára, mígnem megjelent a projektből egy film, amely a nagy mozik töltését a a legelső pillanatok.

Maga a dokumentumfilm időrendben készül, a bevezető szó már kisgyermekkori fényképekhez tartozik, és nagyon jó frissítők a szülők és testvérek monológjai, akik leírják, milyen gyermek volt Attila. Megtudtuk hát, hogyan kezdte Végh a harcművészetet, és milyen volt az útja a fiatalok körében.

A dokumentumfilm első fele szó szerint tele van egyedi felvételekkel, amelyekre a nézőnek még nem volt alkalma felnézni. Ezek magángyűjtemények képei és rég elfeledett videoszalagok. Nagyon erős pillanatok alkotnak egy részletet egy nehéz karrier-döntésről, amikor az MMA majdnem nulla keresetet hozott, és Attilának a kezével kellett táplálkoznia a pályán. Ugyanakkor a színpadon látjuk az összes kulcsszereplőt, akiket Végha abba a pénzverdébe költözött, amelyen ma van. A család mellett szponzorok, barátok vagy a harci környezetből érkező emberek szavait halljuk.

Talán a legérdekesebb rész Végh útja a Bellator címig. Bár a győzelem idején az MMA már jelentősen az élmezőnyben volt az USA-ban, Szlovákiában nagyon kevesen tudtak a bajnokról. Végh nagyon pontosan leírja ennek a körhintának a bejutását, az edzést a híres American Top Team csapatában és az újjászületést a kívülről bajnokig. A Bellator műve, amelyet sok rajongó kissé felszínesen érzékel, és ez a film mutatja be, milyen fontos címről van szó. Az amerikai vonal nagy büszkeséget fog kelteni az emberekben.

A dokumentumfilmet nagyon ügyesen játsszák a közönség érzéseivel is, akiknek a szomorú pillanatok ellenére gyakran megmutatja, milyen kegyetlen lehet egy harcos élete. Ez az érzelmi játék a leginkább az Attila veszteségeiről szóló szakaszban jelenik meg, amikor egymás után négy vereséget szenvedett, és karrierje kereszteződésében állt. Különösen érzelmes volt annak említése, hogy Véghet miért hagyták el legközelebbi barátai, és csak Ivan Buchinger mellett kezdte a harcot Nemkovval. Minden elveszettnek tűnt, amíg Pavol Neruda és az Octagon MMA színre nem került.

Az Oktagon szervezeten keresztül haladva klasszikus fokozatosságot láthatunk, amikor egy sor győzelem után elérkezett a párbaj ideje Zwickerrel. Itt a rendező megnevette az egész közönséget, amikor a család felvételei felváltva váltakoztak a meccs utáni zuhanások és érzelmek lassú felvételeivel. Az ellenfél fejlécére való összpontosítás kissé felesleges hatást gyakorolt, amit az újságcikkek megjelenített címsorai is dokumentáltak. Az akaratlan fejléc alulról felfelé nem szabálytalanság. Túl mesterségesnek tűnt érzelmek kiváltására, de el kell ismerni, hogy a rendező úgy közelítette meg az eseményt, ahogy annak idején ábrázolták.

A "Századok csatája" szakasz az egész film igazi csúcspontját hozta. Változás az edzésben, a gondolkodásban, liter izzadt vér, valamint a rajongók nagy számának elterelése. Mindez azzal az egyetlen céllal hajtotta Attilát, hogy megmutassa a világnak, hogy van még egy bajnok, akinek van mit kínálnia, és természetesen nem tartozik a fémhulladék közé. A motivált töltési szakasz szó szerint egy székbe dugja a nézőt, és közvetlenül a történetbe vonzza. És akkor jön, egy irreális csapás utáni örömhullám, amelybe az a fene volt beleírva, amelyet Attilának át kellett élnie a Vémollal vívott harc előtt.

A kis Attika érkezésének szentelt film vége kissé érzékenyebb lehetett. Különösen a feliratok utolsó váratlan kivágása nem illett túl jól a filmbe, és elképzelhetnénk Attila erős örökségét, vagy egy lassú felvételt egy boldog családról vagy egy másik boldog élet eseményéről. A promóter később elárulta, hogy ezekben a pillanatokban nagyon szorongatta őket a megjelenés időpontja, és ezt valószínűleg a végén aláírták.

Az általános kontextusban azonban nem is kell észlelni az összes hiányosságot, mivel olyanok voltak, mint a sáfrány. Az "Attila" film nagyon szép pillantást vet fel egy harcos, egy bajnok és főleg egy nagyszerű ember, Végh Attila lelkébe, aki nem habozott megosztani nemcsak boldog pillanatokat, hanem szenvedéssel teli napokat is. Meg kell állapítanunk, hogy a film a harcművészetek megítélését egy újabb szintre emeli, és minden bizonnyal sok fiatalt motiválni fog az élet során történő jövőbeli útjukra.