Az elme erejével befolyásolhatjuk a fájdalmat?

erejével

Az International Association for the Study of Pain (IASP) adatai szerint a lakosság 20-40% -a szenved krónikus fájdalomtól. Ahhoz, hogy a fájdalmat krónikusnak lehessen tekinteni, legalább 3 hónapig kell tartania, de átlagosan legfeljebb 7 évig tart. Ezek a fájdalmak nem magyarázhatók szövetkárosodással vagy más fiziológiai okokkal. Leggyakrabban fejfájás (40%) és hátfájás (39%) zavar. A krónikus fájdalom lehetetlenné teszi minden ötödik beteg normális működését ahhoz, hogy elveszítse munkáját. A krónikus fájdalom még gyakoribb következménye a reménytelenség és a feladatok mindennapi kezelésének képtelenségének szubaktív érzése.

Már 1965-ben Melzack és Wall közzétették a fájdalom csörlő elméletét. Ez az elmélet azt állítja, hogy az agyban a fájdalom olyan "kapukon" halad át, amelyek különböző intenzitású fájdalmat engedhetnek meg. Az olyan tényezők, mint a fáradtság, a depresszió, a düh, az álmatlanság, a szorongás vagy az elszigeteltség kinyitják a kapukat, csökkentve a fájdalomküszöböt és növelve fájdalmunk súlyosságát. Wilbert Fordyce 1976-ban hozzátette, hogy a fájdalom érzékelését befolyásolhatja a tanulás is - vagyis a környezetünk reakciói. Például, ha egy család szebben kezd viselkedni egy háromgyermekes anyánál, aki hátfájásban szenved, a család tudat alatt megtudhatja, hogy a fájdalom számára előnyös.

Sok beteg tagadja, hogy a fájdalom "csak a fejükben lehet". A fájdalom okai nem ismertek, de kiderült, hogy a pszichoterápia legalább enyhítheti a fájdalmat. A krónikus fájdalom kezelésére szolgáló Berni Klinikán ezt a kísérletet alkalmazzák: a betegeknek jeges vízbe kell meríteniük a kezüket, arra kell összpontosítaniuk, amit éreznek, és ott kell hagyniuk, amíg a fájdalom elviselhetetlen. Ily módon a betegek átlagosan 100 másodpercig jeges vízben tartják a kezüket. Alternatív megoldásként a kísérlet során valaki a pácienssel beszélget: a fájdalom elviselhetetlenségéig eltelt idő 120 másodpercre meghosszabbodik. Végül, ha a kísérlet során képeket vetítenek a betegeknek (pl. Állatok, utazás), akkor legfeljebb 200 másodpercig jeges vízben tartják a kezüket. Így a figyelemelterelés megduplázhatja a fájdalom toleranciáját. Ezért az egyik alapvető terápiás cél az, hogy a fájdalomtól szenvedő betegek számára minél több olyan tevékenységet tervezzenek meg, amely enyhítheti őket a fájdalomtól.

A fájdalom kezelésének másik módszere a biofeedback. A biofeedback megmutatja, hogyan változik a légzésünk, a pulzusunk és más indikátorok tevékenységünktől függően. Ha valami felkavar minket, megtanuljuk, hogyan lehet a testet újra megnyugtatni légzési vagy relaxációs technikák segítségével. Amint fentebb láttuk, a félelem vagy a harag megnyitja a fájdalom kapuit. Ezért fontos elsajátítani a stressz és a negatív érzelmek kezelésének technikáit.

Crombez és mtsai kutatásának eredményeként. (2012) megállapította, hogy a legerősebb fájdalom pillanataiban a betegek a fájdalomra összpontosítottak leginkább, attól tartottak a legjobban, és a legtöbb negatív érzést keltették a fájdalommal kapcsolatban. Néhány beteg megtanulta elfogadni a fájdalmat önmaguk részeként. Annak a ténynek köszönhetően, hogy kevésbé féltek a fájdalomtól és kevésbé negatívan vették észre, fájdalmuk ereje ezután enyhült.

Tehát mit tegyünk, ha legközelebb krónikus fejfájást kap? Ne feledje, hogy az agy a szenzoros bemenetet részesíti előnyben a fájdalom helyett (ezért például az anyák intuitív módon a babájuk sebére fújnak). Bár nem mindig lehetséges "kikapcsolni" a fájdalmat teljesen, enyhíteni lehet. A kellemes ingerekkel való figyelemelterelés növeli a fájdalom toleranciáját: legyen szó beszélgetésről, filmnézésről, fizikai tevékenységről vagy jó ételről. A kutatások azt mutatják, hogy a legrosszabb az, ha csak fekszel és a fájdalomra koncentrálsz. Fontos elgondolkodni azon is, hogy mi váltja ki fájdalmát, és mikor oldódik. Ha gyakran úgy érzi, hogy "felrobbantja a fejét" mindentől, amire gondolnia kell, akkor a fejfájás csak a test kommunikációjának egyik módja, amellyel csökkentenie kell az önmagával szemben támasztott igényeket. Az egészséges életmód, a stresszkezelési technikák és a fejlett társasági élet a krónikus fájdalom legjobb megelőzése.

  • Crombez, G., Viane, I., Eccleston, C., Devulder, J., & Goubert, L. (2012). Figyelem a fájdalomra és a fájdalomtól való félelemre krónikus fájdalom esetén. Journal of Behavioral Medicine, 36 (4), 371-378.
  • Ehde, D., Dillworth, T., és Turner, J. (2014). Kognitív-viselkedési terápia krónikus fájdalommal küzdő egyének számára: hatékonyság, újítások és kutatási irányok. Amerikai pszichológus, 69 (2), 153-166.
  • Rieder, C. (2015, március 10). A krónikus festő pszichológiai félelme. Egészségügyi és pszichoszomatikai fórum, Fribourgi Egyetem. Clinique Bernoise Montanától tartott előadás.
  • Windt, D., Hay, E., Jellema, P., & Main, C. (2008). Pszichoszociális beavatkozások derékfájás esetén az alapellátásban. Gerinc, 33 (1), 81-89.