Az erősítők elosztása az autóhoz

Az erősítők olyan elektromos eszközök, amelyeket elektromos jelek erősítésére és beállítására használnak. A kettős kapuk kategóriájába tartoznak, azaz. áramkörök, amelyek két bemeneti és két kimeneti terminállal rendelkeznek. Elektromos szempontból az erősítőket különféle szempontok szerint oszthatjuk fel.

osztályonként

Az autóerősítők jellemzői

Frekvencia válasz
Hertzben adják meg, alacsony frekvenciájú erősítők esetén a frekvenciaválaszuk a hallható sáv tartományába esik, azaz. körülbelül 20 Hz és 20 000 Hz között. Ez az érték az adott típustól és kiviteltől függően változhat.

Kimeneti teljesítmény
Ez wattban van megadva, és lehet RMS vagy MAX utótag, ahol a jelzett RMS teljesítmény a lehetséges folyamatos teljesítmény értéke, a MAX értéke pedig a csúcsteljesítmény, amely impulzívan fordulhat elő a kimeneti kapcsokon. Az erősítő teljesítménye tovább változhat a kimeneti terhelésen, amelyet a hangszóró impedanciája ad meg, vagyis ha 4 Ohm értékű hangszórót csatlakoztatunk egy adott erősítőhöz, akkor a kimenő teljesítmény kisebb lesz, mint amikor 2 Ohm impedanciájú hangszóró.

Terhelhetőség
Ez az érték ohmban van megadva, és a lehető legkisebb kapcsolatot jelenti a hangszóró impedanciájával, ahol az erősítő stabilan viselkedik és nem sérült meg. Javasoljuk, hogy ne lépje túl ezeket az értékeket!

Harmonikus torzítás
Ez az érték százalékban van megadva, és az erősítő azon képessége, hogy változtatás nélkül továbbítsa a bemenő jelet, csak az amplitúdó (teljesítmény) növekedésével a bemenetről a kimeneti terminálokra. Az érték azt jelzi, hogy a jel hány százaléka változik (torzít) maximális teljesítmény mellett. Ennek az értéknek természetesen a lehető legkisebbnek kell lennie.

Jel-zaj arány
A térköz értéke decibelben (dB) van megadva, és kifejezi az erősítő tervezési állapotát. Megadja az erősített és a zavaró jel közötti különbség értékét, amelyet a tervezés okoz és közvetlenül az erősítőben keletkezik.

Beépített HP, LP, BP kapcsolók vagy DSP
Ezek az előerősítőkbe beépített szűrők lehetővé teszik az átvitt sáv beállításának megváltoztatását, és jobban alkalmazkodnak a csatlakoztatott hangszórókhoz.

És hogyan válasszuk ki a megfelelő autóerősítőt?

Fontos, hogy elkezdje használni és kiválassza a megfelelő kivitelt.

A mélynyomóhoz hamarabb eljutunk 1 csatornás (monoblokk), vagy 2 csatornás erősítő a hídcsatlakozás lehetőségével (például D osztályú munkavégzéssel), a nagy hatásfok miatt, de lehetséges az AB osztályban működő erősítők használata is. Az ajtóba szerelt vagy a járműben másutt elhelyezett hangszórók tápellátásának növelése esetén azonban két vagy több csatornás erősítőhöz nyúlunk, ismét a felhasználás típusától függően, függetlenül attól, hogy a rendszert passzív kapcsolatban működtetjük (hangszórók) passzív kapcsolókkal rendelkezik) vagy aktív kapcsolatban, ahol minden hangszóróhoz egy erősítőcsatorna szükséges. Ebben az esetben arra is kíváncsi leszünk, hogy az erősítő beépített sávszélesség-e vagy DSP processzor, ugyanakkor az is lehetséges, hogy ezek a funkciók már szerepelnek az autó hangrendszerében.

A kiválasztás során tovább összpontosítunk az erősítőhöz csatlakoztatni kívánt hangszórók impedanciájára. Az erősítő mindig megad egy terhelési tartományt, ezért a hangszóróinknak ezen a tartományon belül kell lenniük. Ha 1 Ohm impedanciájú hangszóróink vannak, akkor nem lehet azokat 2–4 Ohm terhelhetőségű erősítőhöz csatlakoztatni, mert ez visszafordíthatatlan károkat okozna a teljesítményszinteken.

A kiválasztás során a jel/zaj arányra is összpontosítunk. Ebben az esetben a helyes választáshoz fontos tudni, hogy a jel/zaj arány nem jelent problémát a 80 dB körüli basszus komponens számára, míg a hangszórók esetében, amelyek a hallható sáv nagy részét lefedik, akkor inkább a lehető legmagasabb értékű erősítő (pl. 100 és több dB). Ezek az értékek sokat elárulhatnak az erősítő kialakításáról, mert az olcsóbb modellek olcsóbb alkatrészeket használnak a kapcsolatukhoz, és a távolság értéke meglehetősen alacsonyabb lesz, míg a drága modellek felső alkatrészeket használnak. Bizonyos esetekben még párosítva is használják, hogy az erősítő összes csatornája a lehető legegyenlőbb legyen.

Most elérkeztünk a frekvenciatartomány értékéhez, itt is a mélynyomók ​​esetében nyúlhatunk az erősítőhöz, ahol az átvitt sáv keskenyebb, ez vonatkozik például az 1 csatornás erősítőkre, amelyeket már erre terveztek célja. Ezért van beépített szűrőjük - sávszűrő, amely hangolható, de csak kis mértékben. Ennek az értéknek a lehető legkisebbnek kell lennie, pl. kb. 20 Hz vagy kevesebb (ez az érték 5 Hz-nél kezdődhet), ezek az értékek 400-500 Hz-en végződhetnek. A legtöbb esetben ez beépített LP-kkel vagy DSP-kkel állítható be.

Az összetevők erősítésére szolgáló erősítő kiválasztásakor olyan erősítőt választunk, amelynek frekvenciatartománya legalább a hallható tartományban lesz, 20 - 20 000 Hz vagy ennél szélesebb.

Végül eljutunk a kimeneti teljesítmény szerinti kiválasztásig. Ha az alkatrészek vagy a mélynyomó maximális potenciálját akarjuk felhasználni, akkor az effektív effektív teljesítménynek legalább a hangszóró gyártója által megadott értéknek kell lennie, vagy magasabbnak kell lennie, főleg a jel torzulásának lehető legnagyobb mértékű kiküszöbölése érdekében. Abban az esetben, ha az erősítő teljesítménye alacsonyabb, mint a hangszóró RMS-értéke, előfordulhat olyan helyzet, amikor az eszközt maximálisan működtetik, és így a kimeneti fokozatok korlátozottak. A torzítás növekszik, és a hang elveszíti a hűségét, de ha a megfelelő teljesítményt választja, és az egész rendszert megfelelően hangolja, akkor teljes mértékben kihasználhatjuk a hangszórókat, a sérülésektől való félelem nélkül, és nagyon jó eredményeket lehet elérni a hangzás terén.