elnöke

Borisz Jelcin népszerűségre tett szert a korrupció elleni ígéreteknek köszönhetően, ám uralmát átható korrupció, gazdasági visszaesések és problémák jellemezték.

Moszkva/Pozsony, április 23. (TASR) - Tíz éve április 23-án hunyt el Borisz Jelcin, az Orosz Föderáció (Orosz Föderáció) első elnöke és az orosz történelem első demokratikusan megválasztott legmagasabb állami tisztviselője.

1991 és 1999 között a Kreml élén állt. A Szovjetunió bukásakor járt, és az országot a demokrácia és a piacgazdaság felé vezette. 1922-ben a Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniójának (Szovjetunió) létrehozásáról szóló szerződés felbontásának kezdeményezője lett. A szovjet zászlót 1991. december végén vonták ki a Kremlből. Főleg neki köszönhetően az állam eltűnt. A Szovjetunió felbomlása vértelen módon jutott el Jelcinhez. Az Orosz Föderációt (RF) független államként hozták létre.

Borisz Jelcin népszerűségre tett szert a korrupció elleni küzdelem ígéreteinek köszönhetően, ám uralkodását átható korrupció, gazdasági visszaesések, valamint politikai és társadalmi problémák jellemezték. Első elnöksége alatt a szovjet csapatok végleg kivonultak a volt Csehszlovákiából és más európai országokból. Az egyesült Németország teljes szuverenitást ért el. Oroszország csatlakozott egy hétfős csoporthoz, akkor a világ legbefolyásosabb országaihoz, a G7-hez. 1994 decemberében Jelcin nem habozott elrendelni az Oroszországtól függetlenséget kérő csecsenföldi inváziót. Hosszú háború tört ki a régióban.

Borisz Nyikolajevics Jelcin 1931. február 1-én született a szverdlovszki régió Butka faluban. Egyetemi tanulmányait építőmérnöki diplomával a Sverdlovskban (a mai Jekatyerinburg) található Urali Műszaki Intézetben végezte. 1961-ben belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába (KSSZ), két évvel később az épületegyüttes igazgatója lett, 1987-ig a regionális apparátusban dolgozott, ahol több pártállást töltött be, az építkezésre összpontosítva. Az SZKP Szverdlovszki Regionális Bizottságának első titkáraként találkozott Mihail Gorbacsovval, aki 1985-ös hatalomra kerülése után Moszkvába hívta. Jelcin azonban később kemény kritikusa volt szerinte a gazdaság és a párt lassú reformjainak.

1985 áprilisától Jelcin az SZKP Központi Bizottságának (Központi Bizottságának) vezető tisztségeit töltötte be, és 1990 májusában fejezte be politikai pártjának fejlődését az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (RSFSR) Legfelsőbb Tanácsának elnökeként. Az RSFSR első szabad elnökválasztásán, 1991. június 12-én Jelcin nyert az első fordulóban. Bár nézeteltérései az akkori szovjet Gorbacsov szovjet elnökkel folytatódtak, részt vett a puccskísérlet 1991 augusztusi felszámolásában, és segítette a Szovjetunió elnökét a Kremlbe való visszatérésben. A puccsisták iránti félelem nélküli hozzáállásával itthon és külföldön is szívességre tett szert. Hamarosan betiltotta az SZKP működését Oroszországban, és 1991 decemberében Jelcin kezdeményezte a Független Államok Közösségének (FÁK) létrehozását, amely a Szovjetunió és Gorbacsov elnöki posztjának végleges vége volt.

Archív képen egy szlovákiai látogatásról, 1993. augusztus 26-án Pozsonyban Michal Kováč volt szlovák elnökkel (balra), az Orosz Föderáció volt elnökével, Borisz Jelcinnel, aki 2007. április 23-án hunyt el 76 éves korában. Fotó: TASR - archívum

1993 őszén a Jelcini Népi Képviselők Kongresszusa (parlament) feloszlatta, hatályon kívül helyezte az alkotmányt és felfüggesztette az Alkotmánybíróságot. Az 1993. december 12-i új alkotmány meghatározza az államelnököt és a végrehajtó hatalom vezetőjét. A csecsenföldi válság katonai megoldása és 1995 januárjában a szövetségi orosz csapatok általi elnyomása ellenére Jeltsin felszólalt a NATO boszniai szerbek elleni katonai beavatkozása ellen, és habozott végrehajtani az ENSZ (ENSZ) Szerbiával szembeni szankcióit. Nem támogatta a NATO keleti bővítését sem. 1996 februárjában Oroszország az Európa Tanács (RE) 39. tagja lett, és annak év májusában Jelcin és Bill Clinton amerikai elnök történelmi megállapodást írtak alá a NATO-Oroszország együttműködésről.

Elnökségének második ciklusa 1996. augusztus 9-én kezdődött. Korszakát az elkövetkező két évben súlyos gazdasági válság kísérte Oroszországban az államfői poszton, amely súlyos szegénységet okozott a lakosság nagy része számára. Több politikus felváltva töltötte be az Orosz Föderáció miniszterelnöki posztját. Csak néhány órával 2000 első napja előtt Jelcin meglepő módon bejelentette lemondását, Vlagyimir Putyin akkori orosz miniszterelnök kezében hagyta el a hivatalt.

Jelcin élete utolsó éveit egy állami rezidencián, az ún dacha, Moszkvától nyugatra, feleségével, Nainával. Elnöki nyugdíjat kapott, és más kiváltságokkal rendelkezett. Emlékből is volt jövedelme - három könyvet írt, amelyek 60 országban jelentek meg. Jelcint több egészségügyi probléma is kísérte, de pletykák is felmerültek az alkohol problémáival kapcsolatban.

Borisz Jelcin volt orosz elnök 2007. április 23-án hunyt el Moszkvában, 76 éves korában. Az orosz média szerint meg nem nevezett orvosi forrásokra hivatkozva szívelégtelenségben halt meg.

Oroszország első posztszovjet vezetőjének, Borisz Jelcinnek a szobrát 2011. február 1-jén leplezte le Dmitrij Medvegyev akkori orosz elnök. Az ünnepség a volt elnök 80. év végi születésnapjának ünnepeinek része volt. A tíz méteres fehér márvány obeliszk az első szobor, amelyet Oroszországban emeltek Jelcin emlékére.

Jelcint a kortárs Oroszország ellentmondásos alakjának tekintik.