Az epigasztrikus fájdalmat gyakran kellemetlen érzésként érzékelik a szegycsont kard alakú kiemelkedése alatti területen. a mellkas és a has közepe között. Az emésztőrendszer betegségeinek egyik leggyakoribb tünete. A fájdalmak intenzitása változó, hirtelen vagy fokozatosan jelentkeznek, és gyakran krónikus jellegűek. Ezeknek a tüneteknek a megnyilvánulása sokféle betegségben jelentkezhet. Az emésztőrendszeri rendellenességek, az izomfeszültség és az általános boldogulási kudarc lehet ezeknek a betegségeknek a közös jellemzője. Néha ez kisebb problémát jelent, de sok esetben a terület hasfájása utal potenciálisan életveszélyes betegségre. Az átfogó differenciáldiagnózis és a helyes diagnózis korai meghatározása tehát előfeltétele a beteg kedvező prognózisának.
A fájdalmat szubjektíven érzékelt kellemetlenségként vagy érzelmi élményként definiálják, amely a tényleges vagy potenciális szövetkárosodáshoz kapcsolódik. Az időtartam szerint a fájdalmat akutra vagy krónikusra osztjuk. A patofiziológia alapján megkülönböztetjük a nociceptív, a neuropátiás és a pszichogén fájdalmat a tumor etiológiája és a nem daganat között (1). A fájdalom olyan jel, amely figyelmezteti az embert arra, hogy valami nincs rendben vele. A legtöbb ember nem tolerálja a fájdalmat, sőt minimálisan is. enyhe kellemetlenség a fájdalomcsillapító gyógyszerekre is kiterjed. Az emberi drogok fogyasztásának statisztikai felméréseiből 2005 - ben 2017 Szlovákiában a vény nélkül kapható gyógyszerek a fájdalomcsillapítók. Az első helyet a Paralen (a paracetamol gyógyszer) foglalta el, a második helyen egy másik gyógyszercsoportból származó készítmény állt, a harmadik helyen ismét fájdalomcsillapító, nevezetesen az Ibalgin (az ibuprofen gyógyszer), a negyedik pedig az Acylpyrin ( az acetilszalicilsav). A hasi fájdalom és a mellkasi fájdalom a leggyakoribb oka a ≥ 15 éves sürgősségi osztály látogatásainak (2).
A mindennapi klinikai gyakorlatban nagyon gyakran találkozunk epigasztrikus fájdalommal, amely kísérheti az emésztőrendszer betegségeit, de gyakran más szövetek vagy szervek betegségeit is. Sok esetben ezek nem súlyos állapotok, ill. úgynevezett funkcionális dyspeptikus rendellenességek. A helyes diagnózis meghatározása szempontjából továbbra is alapvető fontosságú a minőségi anamnézis kezdeti felvétele, amelyet a modern képalkotó vizsgálatok jelenlegi korszakában alábecsülni szoktak. A kezdeti differenciáldiagnózis során figyelembe kell venni a beteg életkorát és nemét. Gyermekeknél és serdülőknél gyakrabban találkozunk intussuscepcióval, vakbélgyulladással vagy mesenterialis adenitisszel. Idős betegek lehetnek rosszindulatúak, hasnyálmirigy-gyulladás vagy hasi aorta aneurizma (1).
Többek között a hasi anatómia jó ismerete, az élettan és a kórélettan mellett segít a diagnosztikai folyamatban. A diagnózis felgyorsítása és az egyedi diagnosztikai eljárások kiválasztása érdekében minden beteget szisztematikusan, logikusan és célzottan kell megközelíteni (3).
Etiológia
Általában az epigasztrikus fájdalom leggyakoribb oka a gyomor és a nyombél betegségei. A leggyakoribb okozó betegségek részletes etiológiáját a 2. sz. 1.
Klinikai kép
Az epigastriumban a fájdalom különböző természetű lehet. Néha ez csak egy nem specifikus nehézség lehet, például nyomásérzés, bányászat, szúrás vagy az emésztés hiánya. Máskor a fájdalom súlyos, égő vagy állati jellegű. Csak a kard alakú kiemelkedés alatti területre koncentrálható, vagy sugározhat a bordaívek alatt, a gerincbe vagy akár a szegycsont mögé. Hirtelen hasi események (NPB-k) esetén a fájdalom diffundálhat a hasban. A fájdalom lehet állandó vagy szakaszos, néha kólika formájában. A hasi kólika olyan akut, paroxizmális fájdalom, amely fokozatosan súlyosbodik és amelyet a gasztrointesztinális traktus elzáródása, feszülése vagy gyulladása okoz. A gastroduodenalis fekélybetegségben (különösen a nyombélfekély esetén) a fájdalom gyakran éjszaka jelentkezik, a böjt hangsúlyozásával, ill. legkorábban étkezés után 2 órával fordulhatnak elő. Gyomorfekély esetén a fájdalom általában korábban kezdődik, étkezés után fél órán belül. Az általános klinikai kép főként a kiváltó októl függ.
Az "akut has" kifejezés olyan klinikai szindrómát határoz meg, amelyet a súlyos hasi fájdalom hirtelen fellépése jellemez, és amely korai orvosi (főleg sebészeti) beavatkozást igényel. Az akut has klinikai értékelése gyakran nehéz, különösen kezdetben, mivel a fizikai eredmények és a laboratóriumi vizsgálatok eredményei gyakran nem specifikusak. Ezért hirtelen hasi esemény esetén a radiológiai diagnózis az első (4).
Diagnosztika és differenciáldiagnosztika
A differenciáldiagnosztika végrehajtásakor szisztematikusan és logikusan kell eljárni. A sematikus diagnosztikai eljárást a 2. ábra mutatja. 1. Az eredetileg megszerzett adatok (anamnézis, fizikális vizsgálat stb.) Alapján laboratóriumi és képalkotó vizsgálatokkal folytatjuk a további diagnosztikát. Az olyan laboratóriumi alapparaméterek vizsgálata, mint a glikémia, a vese- és májparaméterek, a mineralogram és a vérkép, manapság általános gyakorlat. Ez magában foglalja a vizeletvizsgálatot is. Szükség esetén ezek a tesztek kiterjeszthetők amilázokra, lipázokra és gyulladásos paraméterekre (CRP, PCT - prokalcitonin). Szívbetegség gyanúja esetén EKG-t kell végezni a kardiospecifikus enzimekkel együtt. Ezek azonban általában pozitívak pl. klinikailag jelentős tüdőembólia, valamint aorta disszekció esetén is. Tüdőembólia gyanúja esetén a szérum D-dimer szintjének meghatározása szintén hasznos lehet (különösen annak negatív prediktív értéke miatt). A termékenységű nőknél figyelembe kell venni a humán koriogonadotropin hormon (hCG) fontosságát a terhesség kizárása érdekében.
Minden hasi fájdalom esetén a képalkotás alapvizsgálata az álló has natív skiagraphic képe. A pneumoperitoneum vagy az ileum megállapítása sürgős sebészeti beavatkozást igénylő állapot (6). Egyéb vizsgálatok közé tartozik a hasi szonográfia, a CT/MRI vizsgálat és nem utolsósorban az esophagogastroduodenoscopia. A differenciáldiagnózis részeként az alapvizsgálat a mellkas röntgenfelvétele, a speciális vizsgálatok pedig a tüdőartériák CT-angiográfiáját és a szív visszhangját tartalmazzák. Az egyéni vizsgálatokat (különösen az invazív diagnosztikát és a sugárterheléssel járó vizsgálatokat) megfontoltan kell megjelölni, hogy elkerülhető legyen a beteg iatrogén szövődményei és szükségtelen túlvizsgálata (gyakran traumával jár). A vizsgálatok eredményeit helyesen kell értelmezni a betegség klinikai tüneteinek összefüggésében.
Következtetés
Az orvostudomány elmúlt évtizedek folyamatos fejlődésének köszönhetően az epigasztrikus fájdalom átfogó diagnosztizálása nagymértékben leegyszerűsödött a korai diagnózis és az azt követő megfelelő terápia érdekében. A hasi fájdalom a mellkasi fájdalommal együtt valószínűleg és továbbra is az egyik leggyakoribb oka a professzionális orvosi segítség igénylésének. A komplex differenciáldiagnózis gyakran kihívást jelent, és magas szintű orvosi ismereteket igényel, az orvos jó klinikai megítélése mellett. Az alapos történelem és fizikális vizsgálat mellett hangsúlyt kap a jelzett vizsgálatok ésszerűsítése és helyes értelmezése.