Manapság egy bizonyos jellegzetes mintával rendelkező történet időről időre megjelenik a körúton vagy az alternatív gyógymódokon. A betegnek problémái voltak, amelyeket sokáig figyelmen kívül hagyott. Ezután következik a hirtelen megfordulás, az egészség gyors romlása, kórházi kezelés és a rák gyanúja, vagy a rák végleges diagnózisa. A kemoterápia vagy sugárterápia első ciklusa, esetleg műtéti kezelés vagy a kezelés mellékhatásai fordulópontként következnek. A kezelés első "megérintése" után a beteg hirtelen elfordul a kezeléstől, vagy egyáltalán nem esik át rajta. Aláírja a fordított irányt, beleveti magát az öngyógyításba és visszatér a természetbe, és egy idő után beszámol arról, hogyan gyógyította meg az alternatív orvoslás. Természetesen előadásokat tart, publikál és támadja a modern orvostudományt. Ebben a cikkben szeretném felhívni a figyelmet arra, hogyan kell az ilyen tanúvallomásokhoz fordulni a funkcionális kezelési módszerek fej nélküli elutasításával járó egészségkárosodás elkerülése érdekében.
1. A személyes tapasztalat nem bizonyíték
A rák (több betegség gyűjtőfogalma) komoly kérdés, amelyet a tudományos kutatások intenzíven kezelnek, ezért nagy hangsúlyt fektetnek a bizonyítékok minőségére: tudományos bizonyítékok várhatók. A szubjektív történet, az anekdotikus bizonyítékok az egyik legalacsonyabb bizonyítékforma, nem tartalmaznak releváns megfigyeléseket vagy vizsgálatokat, elemzéseket vagy valós szakértői vizsgálatokat - csupán egyetlen ember állítása egyetlen esetről, anélkül, hogy mélyebben ismerné azokat a jelenségeket, amelyek tapasztalata során történt. Bármennyire is meggyőzőnek, érzelmesnek és fülbemászónak tűnnek ezek a történetek, ezek nem érvényesek a mérvadó adatok, nem a tudás eredményei, és nem számolnak be olyan elvekről és módszerekről, amelyek igazolhatóak, érvényesek vagy működőképesek lennének. Ez különféle hibalehetőségeket és különösen károkat okozhat, amelyek akkor fordulhatnak elő, ha az ilyen laza történeteket minőségi bizonyítéknak és útmutatásnak tekintik mások számára.
2. Onkológiai betegség hisztopatológiai bizonyítékai
Az orvostudomány elképesztő haladást ért el. Ha figyelembe vesszük a röntgensugarak, a CT-vizsgálatok, a mágneses rezonancia-képalkotás vagy az ultrahangos készülékek hatását a diagnosztika fejlődésére, úgy tűnik, hogy ez egy játék a tumor folyamatának diagnosztizálására. De csak azért, mert a képen láthatótól eltérő színű pontot vagy szájkosarat lát, nem feltétlenül jelenti azt, hogy amit néz, az rák. A fent említett fejlődés ellenére ma a rák egyetlen és legbiztosabb bizonyítéka a biopszia és az ún hisztopatológiai ellenőrzés. Laikus szavakkal ez azt jelenti, hogy mikroszkóp alatt nézzük. Csak a szövettan határozza meg végleges diagnózisát. De igen, szövettan nélkül is, a patognómikus jellemzők (a betegségre nagyon jellemző jellemzők) alapján elmondható, hogy ez és ez a rák nagyon valószínű, de még mindig nem az a bizonyosság, amelyet a szövettan kínál.
Az orvostudományban nincs semmi 100%. Személy szerint a természet, a biológia, a kémia és a fizika iránti tiszteletből soha nem merem azt mondani, hogy valami 100% -ban történik vagy nem történik meg.
Van egy fogalom, amelyet tisztázni kell. Ez az úgynevezett álnövény. Röviden: álképző daganat az, ami a képalkotás és a fizikai vizsgálatok során nagyon hasonlít egy tumorra (méret, forma, elhelyezkedés, klinikai megnyilvánulások), de ez nem daganat. Igazán rövid áttekintést nyújtok a daganatnak tekintett elváltozásokról: ciszta, hamartoma (egészséges sejtek, kaotikusan hajtogatottak), tályog (gennyes, azaz fertőzéses üreg), lokalizált gyulladás és mások. Ha valaki azt állítja, hogy az alternatív gyógyszert meggyógyította egy olyan daganattól, amely "ott volt és nagy volt", kérdezze meg tőle, hogy hisztopatológiailag bizonyított-e, vagy keresse meg a történetekben a bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy biopsziát végeztek, és a daganat megerősítést nyert/diagnosztizálták.
3. A daganatot leíró patológusok együttérzése
Ha már biopsziát (szövetgyűjtést) végeztek, a mintát mikroszkóp alatt adják át, és a kóros anatómiai végzettséggel rendelkező orvos a vizsgálati módszerek alapján meghatározza, hogy daganatról van-e szó, melyik daganatról van szó, mely szervről származik attól, hogy a tumor differenciálódásának milyen foka nagyobb dedifferenciálás, annál kevesebb sejt hasonlít az egészségesekhez, "unalmasabbak, és sajnos ez általában rosszabb prognózis) és mások. Mindezek alapján meghatározzák a betegség klinikai stádiumát. A ráktípusok túlnyomó többségében 4 szakasz van. Ha a patológus nem tud dönteni, például I. és II. vagy II. és III. szakaszban szinte mindig rosszabb lehetőség felé hajlik. Ha nem szereti a beteget, éppen ellenkezőleg, hajlik, hogy erősebb bánásmódban részesítse a beteget. Ez bizonyos helyzetekben jobb kezelési hatást eredményezhet.
4. A kezelés már folyamatban van
Ha valaki azt állítja, hogy alternatív gyógymóddal gyógyult meg, akkor gondosan összpontosítson arra, hogy a betegen átesett-e már valamilyen kezelés. Bizonyos szempontból a rák szilárdra oszlik (fokális, például agy-, tüdő-, vastagbélrák), és így a nagy gyógyíthatósággal (a páciens végleges gyógyulásának képessége) a kezelés első sora a műtét, és a szisztémás rák . Ide tartoznak elsősorban a leukémia, a vérképző rendszer onkológiai betegségei. Nem tudja kihozni a sejteket a vérből, ez egyértelmű, ezért ebben az esetben az egész kezelés kemoterápián alapul.
Ha egy beteg már műtéten, kemoterápiás műtéten esett át, vagy a kemoterápia első ciklusait választotta leukémia vagy más rák kezelésére, és csak ezután döntött egy alternatíva mellett, és később azt állítja, hogy alternatívával gyógyítja meg, akkor több mint 99% -ban biztos, hogy az igazi, kiváló és érdemes munkát orvosok végezték. Ehhez természetesen hozzá kell adni a daganat jellegét is. A sikert az elején olyan tényezők befolyásolhatták, mint: a daganatnak nem volt ideje áttétet adni, az első szakaszban volt, időben kiderült, elég jól lokalizálódott és mások. Ezeknek a tényezőknek a kihagyása ismét lehetőséget ad a tények hibás kibontására és logikai hibák létrehozására.