Elképzelhetjük az agyat fiatal fának, a gyermek idegsejtjeinek gallyai képesek tovább osztódni, és így biztosítják az agy különböző részeinek összekapcsolódását, amelyek a normális motoros és érzékszervi működés alapját képezik.
Az elágazás az élet első évében a legintenzívebb, optimális körülmények között - a gondozó által a gyermekre fókuszált figyelem számos tapintási, hallási és vizuális ingert tesz lehetővé. Az agy fejlődését a gyermek érzelmi kötődése is befolyásolja.
GYERMEKEK FOGLALKOZTATÁSA
Az anya és a gyermek érzelmi kötődésének (kötődésének) kutatása onnan származik 1948, amikor John Bowly angol pszichoanalitikus megbízta az Egészségügyi Világszervezetet az igények és problémák kivizsgálásával háború utáni árva gyermekek Európában
Később majdnem 40 évig folytattak alapos kutatást a főemlősökön, és kiderült, hogy a kialakuló érzelmi kötelék megszakítása befolyásolja az egyén hosszú távú képességét, hogy megbirkózzon a társadalmi és az élet "repedéseivel" és elnyomja az agytevékenységet. Különösen ismertek prímások tudósával, J. Harrlow-val végzett vizsgálatok. Az orangutánok, a gorillák és a csimpánzok képesek az önmegvalósításra és a gondolkodásra, megtanulhatják az emberi nyelv alapjait és társaloghatnak 2 és fél éves gyermek szintjén. Harrlow megvizsgálta a majmok fiataljait, akik csak az anya drótmodelljével nőttek fel, amelyben cumi és tejkészlet volt, néhány modellt puha ruhával vontak be. A fiatalok inkább a tejjel borított modellt igyák a tej elfogyasztásához. Ezekben a kísérletekben az érintések szükségessége létfontosságúnak bizonyult a kölykök túlélése szempontjából.
Az így nevelt fiatalok azonban felnőttkorukban nagyon szokatlanok voltak:
- ok nélkül vagy csak kis ingerre voltak agresszívek;
- nem megfelelő szexuális magatartása volt;
- közömbösek vagy rosszul bántak saját fiataljaikkal szemben.
A majmok viselkedésében és agyában bekövetkezett változások hasonlóak voltak a depresszió, skizofrénia, autizmus, hiperaktivitás. Az érzelmi kötődés egészségtelen fejlődése az elsődleges gondozótól való elszakadás után megmutatja, hogy a korai életkorban bekövetkező zavar (pl. Bántalmazás miatt) hosszú távú következményekkel jár az agy neurotranszmittereinek tartalmára és összetételére. Fokozott a stressz, hosszabb a stresszhormonok szekréciója és hosszabb hatásuk, csökken a szerotonin és más hangulatátvivők termelése.
A STABIL KÖRNYEZET ÉS A MINŐSÉGŰ Polgárság kulcsfontosságú
Stabil környezet és minőségi érzelmi kötődés döntő fontosságú a gyermekek számára az egészséges testi és szellemi fejlődésük szempontjából.
Azok a kisgyermekek, akik nem alakulnak ki érzelmi kötelékben az élet első hónapjaiban és legkésőbb 2 éves koruk után, nehezen tudnak érzelmi köteléket kialakítani senkivel. Ez akkor is érvényes, ha a gyermek csecsemőintézetben és gyermekotthonban nőtt fel, és nem volt állandó általános gondozója, vagy olyan családban nőtt fel, ahol a szülők semmilyen okból nem törődtek a gyermekkel. Lehet, hogy a gyermek fizikailag jól van, de még mindig nem alakult ki érzelmi kötelék. Ilyen példával a gyermek hosszú ideig kórházba kerülhet anélkül, hogy rendszeres kapcsolatba lépne elsődleges gondozójával. Tipikus példa azonban a családi élet, ahol a gyermek érzelmi és/vagy testi szükségleteit folyamatosan elhanyagolják. Ha a gyermek korai gyermekkorában nem alakít ki érzelmi köteléket, az komoly hatással van az agyának fejlődésére és egész életen át tartó következményekkel jár.
Minél egészségesebb a gyermek első érzelmi kötődése, annál jobbak a jövőbeli kilátásai, nemcsak az új szülővel való érzelmi kapcsolata, hanem az egész életen át tartó érzelmi egészségi állapota szempontjából is. Ezt számos tanulmány bizonyította, és összefüggésben van az agy érésének már említett stimulációjával az első érzelmi kötődés révén. Természetesen egy bizonyos fokú terápia lehetséges az egész életen át. Vannak, akik könnyebben alkalmazkodhatnak, mint mások, de általában azok, akik életük elején biztonságos érzelmi köteléket építettek ki, és kevés negatív külső eseményt tapasztaltak. A bizonytalan érzelmi kötődésű nők általában később szenvednek szorongástól és hangulati rendellenességektől, a férfiak pedig problémás viselkedést mutatnak.
Amikor a csökkent érzelmi kötődésű gyermekek érettek, gyakran szülőkké válnak, akiknek nehézségeik vannak érzelmi kötődés kialakításával saját gyermekeikhez. Ilyen eredmény NEM mindig szükséges. Ha egy szülő gyermekkorában traumatikus eseményeket tapasztalt, és terápiával képes megoldani a problémáját (vagy egyike azoknak a szívós szerencséknek), akkor ez lehetővé teheti utódaik számára, hogy biztonságos érzelmi köteléket építsenek ki. Ehhez általában a szülőknek kell felismerniük, hogy saját gyermekkori tapasztalataik hogyan befolyásolják jelenlegi érzelmi állapotukat és viselkedésüket. Meg kell tanulniuk arra is, hogy önreflexiót érezzenek saját érzéseiken, amikor kapcsolatba lépnek egy gyermekkel, és fel kell ismerniük, hogy múltbeli érzéseiket hogyan tudják újra aktiválni a jelenlegi helyzetek. Más szavakkal, át kell térniük arra, hogy az érzéseikre és az ösztöneikre támaszkodjanak, amelyek a középagy függvénye, az agyuk racionális részének - az agykéregnek és a homloklebenynek - a használatáról.
Minél hosszabb ideig van a gondozó a gyermekkel és épít kapcsolatot, annál kevésbé szükséges jelenléte a kapcsolat fenntartásához.
ELVÁLASZTÁS AZ ELSŐ FUVARBÓL
- Elválasztás az első 6 hónapban a jó utógondozással járó élet nem lehet káros hatással a gyermekre.
- Elválasztás az elsődleges gondozótól életkorban 6 hónaptól 3 évig az érzelmi fejlődés zavara, különösen, ha a családi problémák miatt van. Ebben az időszakban a helyzetet tovább súlyosbítja az idősektől erre a korra jellemző félelem és a kifejező képességek hiánya (a gyermek nem tudja megmondani, amit tapasztal).
A gyermek sokáig fejlődik, de a legérzékenyebb a 7 éves életkor. Ebben az időszakban az agy a legrugalmasabb (képlékeny) és hajlékony, az idegsejtek közötti kapcsolatok gyorsan kialakulnak.
MINDEN GYERMEK megérdemel egy családot
Sok, de nem mindegyik gyermek problémáját az a környezet okozza, amelyben született, és amelyben életének első hónapjait és éveit töltötték. Először tanulunk szülőnek lenni, amikor gyerekek vagyunk, a szüleink az első tanáraink. A gyermekek többé-kevésbé ki vannak téve a stressznek, az örökölt genetikától és egyéb, még nem értett tényezőktől függően. Ezért néhány gyermek jobban tolerálja ugyanazokat a nehézségeket, mint más gyerekek. Az ilyen gyermekek szülei közül soknak problémás gyermekkora volt.
Az ilyen következmények orvoslása jelenlegi ismereteink szerint nagyon nehéz, és néha lehetetlen. A megelőzés sokkal hatékonyabb, mint a már felmerült nehézségek kezelése, ezért létfontosságú mindent megtenni annak érdekében, hogy a gyermek életének első hónapjai és évei stabilak, biztonságosak legyenek, és egészséges kapcsolatai legyenek a szülőkkel vagy gondozókkal.
Legtöbben hatalmas potenciállal születünk, de nem tudjuk felhasználni. Sok múlik a gyermekkorban kialakuló kapcsolatok és neurotranszmitterek minőségén. És ami kívülről hasonlít, belülről teljesen más lehet. Mit jelent?
A gyermekek segítése, a velük való munka, a szellemi téren való vezetés azt jelenti, hogy először fel kell mérni képességeiket és lehetőségeiket, és ehhez alkalmazkodni kell. Az első lépés nélkül munkánk nem lesz eredményes.
MUDr. Janka Nosková
Forrás: Nem egyedül 2005/4-5