CAFFE & BAR PLAVBA.sk

LÁTNIVALÓS KRÉZISEK

Motoros hajókölcsönzés

EGYÉB KRÉZISEK

ÉRDEKES TÉNYEK

KRÜZEINK

KAPCSOLATBA LÉPNI

KRÜZEINK
HETI KÉZIKERESZTÉS A TISZA-TÓHOZ

Néhány hete varrott velem. Ki kell lépnem a rendszerből, el kell válnom a valóságtól és teljesen ki kell lépnem belőle. Teljesíteni fogja azt a tervemet, hogy a szlovák-ukrán határtól a Latorica folyón, majd a Bodrog és a Tisza folyón át a híres magyar Tisza-Tó-tóig hajózom?

blog

Előző nap bejelentem a kiválasztott szeretteit, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy a kajak tele van és elmegyek. Megszokták a túlzásaimat, és tudják, hogy minden tiltakozás haszontalan. A szülőknek fogalmuk sincs arról, mit kell stresszelniük az egész tervben. Megfelelő lokálpatriótaként szlovák zászlóval látom el a kajakot erre a "határon átnyúló expedícióra", amelynek sorsát már rég kiszámolták odafent. Még mindig fogalmam sincs, mi vár rám.

Első tapasztalatok

Összeszorított fenekem rájövök, hogy van esély arra, hogy rendkívül magasra forduljak. Elképzelem a következményeket, mindent, ami nedves, kint napközben 15 st, éjjel még kevésbé, és meredek partok a fa mögött, így lehetetlen biztonságosan visszajutni a kajakba, és talán az a probléma, hogy egyáltalán visszafordíthatom. A fa közeledik. Igyekszem egyidejűleg a fára merőlegesen tartani a kajakot, hogy pontosan zavartassa magát egy alacsony ág alatt, és továbbra is egy teljesen más szándékú árammal küzdök. Nem sikerül, és kb. Egy méter kell mellette (ahol az ág körülbelül 60 cm-re esik a víz fölé.) Nem vagyok képes már lassítani, vagy értelmesen manőverezni egy ekkora kajakkal egy zárt térben. A kajak eleje az ág alatt megszárad. Néhány méterre lesz. Érzem, hogy rohan az adrenalin. A fejem lehajlása után is majdnem eltaláltam az ágat, szerencsére az ág egyébként is hajlékony volt, és részben sikerült felfelé tolnom. Miután elhaladtam alatta, hátulról dübörgést hallok, és úgy érzem, valamit eltaláltam (a második említett ágat) a kormány alatt a víz alatt. Azonban gyorsan beállítom az irányt a fa mögött keletkezett áramokhoz képest, és kilépek belőle. Túléltem:)

Bosszantó megállapítás

Összességében a visszafordulás problematikus, ha nem akarok cáfolni, ezért csak periférikusan veszek észre egy kellemetlen meglepetést. Véget ért a lokálpatriotizmusom. A zászlót, még az egész oszloppal együtt is, letépik, és valószínűleg valahol a fent említett fa mellett lebeg. Hogy megfeledkeztem róla, ez hozzám hasonlóan a kajak legmagasabb pontját képezi, amikor egy fa alatt átlép, megbosszultam. Az említett dübörgés az átjárás során láthatóan nemcsak az alattam lévő ágat, hanem egy törött zászló hangját is okozta. Visszatérni 10 km-rel az áramlás irányába, és olyan zászlót keresni, amely már néhány méterre a víz alatt egy harcsa helyi patriota tulajdonában van, már nem számít. Szomorú vagyok emiatt, de már a kezdetektől várom a tapasztalataimat.

Az első motorcsónak

Inkább nem spekulálok az általuk létrehozott hullámról és a kajakom következményeiről. Fokozatosan szinte a Bodrog szlovák részének végéig hajózom. Útközben élvezem a Streda nad Bodrogomban kikötött nagyobb hajókat, és lassan közeledek a határhoz, amikor egy fehér motoros felfújható csónak kanyarodik ki a kanyarból. Köszöntünk, de csak miután rajtam kívül lesz, rájövök, milyen találkozót tapasztaltam meg a vízen. Ennek a hajónak a vezetője ismerősünk volt Šíravából, o.i. a Borša melletti víz bejáratának megalkotója, amelyet egy pillanattal korábban a víz szempontjából csodáltam.
Ennek a motorcsónaknak az emlékei sokáig nem hagynak el. A következő napokban a következő 200 km-en egyetlen motorral sem (mozgásban, nem parkolva) találkozom, hacsak nem számolom a külső motorral rendelkező halászok sorait.

Az első éjszaka

Átmegyek a határon, és fokozatosan megközelítem az első magyar falut Bodrogon (Felsoberecki), ahol horgonyt tervezek a helyi homokos strandon.
A part meredek. Egy teljesen megrakott kajak húzása nehezebb, mint vártam. Fokozatosan kipakolom a sátrat, előkészítek egy kandallót (az ember soha nem tudja.) És megpróbálom terjeszteni a tüzet. Mindenhol nedves, minden nedves, és kritikus körülmények között soha nem leszek tűzoltó. Hideg lesz. Bemászok a sátorba, vacsorát eszem banán formájában, és megpróbálok elaludni. Minden tapasztalat után és a sátor melletti folyamatos susogással nem könnyű. Megpróbálom elnyomni egy vaddisznó gondolatát, aki Bodrogból jött inni. Fokozatosan esik az eső, szakad, és elalszom. Reggel úgy ébredek, hogy egy vízálló sátorból rám csöpög a víz. Az éjszakai hőmérséklet valószínűleg olyan magas volt, hogy mindenhol sűrített víz van. A sátor kívül-belül nedves. A sátorban lévő dolgok, beleértve a hálózsákokat is, nedvesek. A reggel hideg. Hol és hogyan szárítom.:)

Második nap, komplikációk elérhető közelségben

Nincs szükség férgekre és más állatokra. Nem csalogatnak vadállatra egész éjjel. Nem töltöm ott az éjszakát. A kajak keresztet a szűk erdő mögötti mezőre vonszolom. Ma néhány rögös gerincen fogok aludni, ahol káposztát ültetnek (értsen néhány magas gyomot). Végül felállítottam egy reggel még nedves sátrat, átöltözök száraz ruhára. Csöpög a fejemre, nagyon nedves a sátorban. Paradox, hogy harcolok a víz ellen? Éjjel arra gondolok, hogy nem volt-e jobb a sátr mellett a nyafogó állatok hangjait hallgatni, mint most az én esetemben hallani lehet egy kilométernyire lévő főutat, amely éjjel olyan hangot adott ki, mint egy nemzetközi autópálya. Mindezek mellett egész jó tél lesz éjszaka.

nincs mit felvennem

Azon nadrágon kívül, amelyben alszom, és amelyet súlyos problémák esetén az utolsó mentési lehetőségnek tartok, már nincsenek nadrágjaim. A tegnapiak még nedvesek. Még mindig van lehetőségem felhívni egy "telefonos barátot" (testvér), aki bárhová felvesz, de ezzel vége lenne az utamnak. Még nem vagyok olyan rossz, pedig csak ma fehérneműben evezek:)
Egy idő után Bodrog kiönti Tiszát. A folyó gyökeresen tágul, de még inkább lelassul. Már 1km/h-val sem folyik. Az általuk Tokajban épített kikötőből néhány meg nem nevezett szlovákiai helység csak példát hozhatott. Talán akkor ott megjelennek a jachtok is, ahogy itt csak csodálom. Lassan haladok az áramlaton, és néhány óra múlva ennek a körutazásnak a legfinomabb finomsága vár rám.

Zárókamra felügyelet mellett

A kamra a teherhajók áthaladásához van méretezve. Kajakommal aggályok vannak, mivel túlélem a szabadon engedését, akár hullámok, akár örvények alakulnak ki. A kamra számomra teljesen ismeretlen, és többet is eleget olvastam a kamrák veszélyeiről, amelyek még a sokkal nagyobb hajókon is leselkednek.
Jobb kezemmel megragadom a létrát a kamra közepén, és balommal próbálom megfogni a lapátot, és ezzel egyidejűleg mobiltelefonommal fotózom le ezt az egyedülálló helyzetet. Az akció szinte lehetetlen, de valahogy ezzel a kézzel sikerült. A kamrát leeresztik. Zuhanok. Zuhanok. Zuhanok. Egyfajta drón áll mögöttem, körülnézek és vízesések hullanak rám a vaskapukról. Szerencsére ez nem befolyásolja a kajak stabilitását. Még mindig zuhanok. Már elég nagy börtönben vagyok. 6 méterrel lejjebb estem. Még fotók a megerősítéshez, kinyílik a másik hatalmas ajtó, és kivitorlázok. Nehéz leírni az érzéseket. A félelemtől az eufóriáig. Az első zár a legstabilabb edényen.

Nincs hova leszállnom, a vízen alszom?

Egyre jobban stresszelek, nem tudok uralkodni, de muszáj. Lassan sötétedik. A lelkem sarkában az intuíció azt súgja nekem - "csak evezz, jutalmat kapsz". És így csak evezek és evezek. Nem hinném, hogy ennyi kilométer után szinte megállás nélkül uralkodom. Örökké tart. Megbeszélem, mi lesz, ha besötétedik, és addig nem szállok le. A másik partot sem látom. Ránézek a térképre, és egy falut látok a távolban. Valahol találnom kell valamit. És megtaláltam. Majdnem 2 órás non-stop evezés után befejeztem a napi leszállást az önkormányzati kikötőben, a gyönyörű homokos tengerpart mellett. Feláldozom az utolsó erőket, amíg a kajak ki nem húzódik. Még a sátor összehajtása is fehérneműben történik:). Mivel a nyilvános strandon vagyok, várom, hogy éjszaka ne vonjam le a vaddisznónak, milyen hangokat hallok kívülről. Talán biztonságban leszek. Valójában nem alhatok egész éjjel, mert általános kutyákat hallok egész éjjel.

Evezünk, pancsolunk, amíg meg nem döntjük a rekordot.

Egy méter, két köd lassan mozog a víz felett és gurul, köd, mint egy borzalom. A reggeli nap behatoló sugarai a tükör felületének részeit kék sávokká színezik, és a csodálatos csend körül csak lassan fullad az ébredő élet körül. Ezen a napon megdöntöm a rekordot (10 óra alatt 54 km-t eveztem), és az estét hagyományosan vacsorával fejezem be egy banán formájában. Útközben néhány magyar beszélget velem, aki miután megtudta, hogy nem beszélek magyarul, megpróbálja legalább a kezével és a lábával megtudni, merre és hol hajózok. Ebben az évszakban valószínűleg messze én vagyok az egyetlen kajak.

Megközelítem a Tisza-Tó vízi paradicsomot

folytatja-e az útját, vagy megváltoztatja-e a mentési akció tervét. Szerencsére túléltem. Elég tapasztalat, és kíváncsi voltam, hogyan tud egy ilyen ingatag hajó, amely büszke a tengeri kajak címére, simán átmenni igazán nagy hullámokon. A Tisza folyón már megjelennek a táblák (útjelző táblák), mivel a Tiszától a Tisza-tóig már vannak kanyarok. Az egyikhez fordulok. A fenséges folyóról vékony vállra fordulok, és azonnal világos számomra, hogy egy másik világban vagyok. Motoros evezős csónakokkal találkozom sok halásszal, narancssárga mellényes kajakozókkal, akik vonzerõként vigyáznak az expedícióba csomagolt kajakomra. Az emberek titokzatosan kezdik megérteni, mert mindenhol vannak németek. Egy ideig a tóba hajózom, és találkozom egy tekintélyes méretű sárga sporthajóval, és mint tudom, minden bizonnyal csodálatra méltó számú lóval a motorháztető alatt. Csodálom az előkészített tengerpartot, strandokat, kikötőket és 6 nap után először parkolok egy igazi táborban.

Tisza-tó

A kajak észrevehetően lelassul, fékezik és az evezés olyan érzés, mintha egy kanállal lebegne a tésztalevesben. Még a hangok is erre emlékeztetnek. Lassan közelítem a végső kikötőt. Elképesztő nézni, ahogy a szó szoros értelmében nyilvános kikötő legalább 200 hajó számára helyet biztosít. Bár egyértelmű, hogy mindezt műanyag hordókból ütötték, de fontos. Funkcionális, és nyáron valóban tele kell lennie itt élettel. Kihúzom a kajakot a víz bejáratánál a csónakok számára, kihúzom a kikötő kapujánál és ülve maradok a kereszteződés sarkában. Néhány óra múlva a "telefonos barátaim" felvesznek, a kajakot a tetőcsomagtartóra rögzítik, és éjfél után néha éjfél után kajakkal megyünk a ház kikötőjébe a Šíravská PLAVBA.sk

Önéletrajz

Az egész utazás szomorú ténye, hogy egy folyót és egy régiót választottam, ahol az emberek teljesen a lehető legkevesebbek, de az emberi hang "szmog" (különösen az autók, vasutak, gépek stb. Hangjai) fertőzöttsége annyira erős volt ahogy ritkán gondoltam. élvezte azt az érzést, hogy valóban olyan helyeken vagyok, ahol az ember lába ritkán lép. Ezeket a hangokat néhány kilométerről is lehetett hallani.
Ettől a ténytől függetlenül élveztem az egész körutazást, és amikor egész nap a part menti "ugyanazokat" fákat figyeli, akkor azt tapasztalja, hogy percenként még mindig más és felejthetetlen varázsa van.