Ma reggel két órán át gyomokat pengettünk a mezőről. A pálya homokos, strandröplabdára tervezve, benőtt malacokkal, juhászzsebekkel, kicsi tölgyekkel, tollakkal, pitypangokkal és bármilyen más növényekkel. A munka meditatív és békés volt, amely a csövek és az unalmas munkák fedőneve. Két óra múlva még a mezőny harmada sem készült el, és már nem éreztük az ujjainkat. De nem arról, amit szerettem volna ...
Miközben apró növényeket húztam elő, amelyeket a gyerekek nem akartak elszakítani, és a halomra dobtam, nekem körülbelül huszonhétszer fel kellett emelnem a fejem, mert néhány gyermek mondatot küldött nekem, kezdve a következő szavakkal: És lásd Veronka ...!
És lásd Veronica ... milyen régóta gyökerező gyökere van! … A pitypang gyökere akkora, mint a torma! M hangyák másznak ide! … Vannak szárnyas hímek is! … Lehet, hogy felmegyek a hangyakirálynőhöz! Egyes növényeknek fehér gyökerei vannak, mások sárga, mások barna, mások pedig fekete. … Milyen jól van a növénynek, ha gyökerei vékonyak, mint a szőr, és mindenhova eljut! Sú vannak zöld levéltetvek! ... Vannak bogarak! A Kom szúnyogok itt párosodnak! … Jól ásik a homokba! … A növények könnyen kihúzhatók a homokból! Vid Itt láthatja, hogyan kezdett nőni a fa a makkból!
Amikor apró növényeket húztam elő, amelyeket a gyerekek nem akartak tépni, és dobtam a kupacot, nem élveztem eleget, de úgy gondoltam, hogy megéri. A meditatív és békés (csöpögő és unalmas) munka mellett a legközönségesebb dolgok teljes lelkesedésének tudtam lenni. Tanúja lehettem a gyermekek gyönyörű, gyönyörű természetének örömének.
A munkanap hátralévő részében ástunk, füvet hajtottunk és hóval törött ágakat égettünk a tűzön. Halomra fenyőágakat húztunk, fűrészeltünk és vágtunk. Este a gyerekek felugrottak a trambulinra, Zojka pedig elkapta a hálóban a békákat. Samko dartsot dobott a célba, amit Mirko időközben kijavított, majd húgával Amirrel játszottak. Szép, színes nap volt. De ami a legjobban tetszett, az az unalmas munka első két órája a röplabdapályán.