Amint azt a címsor kifejezetten sugallja, a múlt hét kezdete - a harmadik egy 28 napos méregtelenítésben - nagyon nehezen kezdődött. Hétfőtől kezdve vágyam volt, hogy bármi édes legyen, éhesebbnek éreztem magam, és néhol ugyanazok az ételek voltak a nyakamig.
Ezért kissé elhagytam a javasolt és ajánlott pontos étrendet, és főleg olyan ételeket választottam, amelyek tetszettek, és amelyekből legalább két adagot készítettem, nem csak egyet.
Újra kezdem, rendben.
Hétfőn meglepődtem azon, hogy graham-tekercseket engedhetek magamnak, pedig nem eszem péksüteményt. Ez nagy változás volt az előző hetekhez képest, csakúgy, mint a búza és a hajdina pehely esetében. Ennek ellenére nagyon örültem, hogy visszatértem a klasszikushoz az 1. héttől - sárgarépa + alma + dió.
A dió mellett ezen a héten szilva is megengedett valamilyen édesítésre, ami valószínűleg jobban tetszett, valószínűleg először, mert sokkal nagyobb, mint a mazsola.
Ebéddel kapcsolatos problémák
Nem tudtam eljutni a hétfői ebédre, amelyet keddre cseréltem ebéddel, egyszerűen megettem a bab hüvelyeket, és nem volt kedvem erőszakkal megenni. Ehelyett egy tál banánnal, kivivel és aszalt szilvával csillapítottam az édes ízt.
Kedd és szerda ebéd - csirkepogácsa mezei salátákkal, nagyon tetszett. Valamint a vacsora zöldségleves formájában, amelyet nagy mennyiségben készítettem el, és elűztem az esti éhséget.
Jobban, mint a cumim, átharaptam a csütörtöki ebédet - reszelt tonhalrépát. Péntek óta "rohadtam" a zellersült krumplival, amit a sárgarépa perkel helyett vacsorára kényeztettem.
Különösen a pénteki ebéd (amelynek állítólag csütörtök este kellett lennie) igazán kiváló volt. A pulykamelleket csirkemellekre cseréltem. Fűszerezve, tojásba és darált dióba csomagolva olívaolajon sütöttem meg, és nagyszerű ízük volt hasábburgonyával. Először úgy éreztem, hogy egy teljesen klasszikus ebédet kaptam kollégaként 🙂
Zavarban vagyok, de még egyszer be kell vallanom, hogy teljesen letértem az étlapról, mert egy családi étterem keretében csirkelevesnek kínáltam magam egy kínai étteremben.
Csak egy hét telt el
Ezen a héten néhány ember már elmondta nekem, hogy már látom a változást. De az övem kerülete éppen ellenkezőleg, egyáltalán nem mozdult. Természetesen hibáztathatom magam, nagyon jól tudom.
Előttem az utolsó 4. hét, amelynek ismét pontos ételei vannak. Ha megnézem a menetrendet, látom, hogy ez egy kicsit szabad stílus lesz számomra.
Kezdem úgy érezni, hogy rabszolga vagyok a saját konyhámban, ahol ezeket az ételeket - minden ebédet és vacsorát - csak magamnak készítem el. Ezért mindenképpen fogadok, hogy egy étkezésből legalább 2 adagot készítek, hogy korlátozzam a konyhában töltött időmet.