Ez eltarthat egy ideig.
Filmek összeállítása az éves DVD-n, valamint egyéb címek
Andrzej Wajda: Lőjünk! Több, mint egy filmről szóló film
Szerkesztők: Rudolf Urc, Ingrid Mayerová, René Lužica
Bagdad és Hollywood között
Kis és nagy halak. A rendőri videó varázsa? Tömör metafora
Yipee: Az út a zsidó örömhöz
Nyilvános televíziós közvetítések. Néhány.
A manipuláció nem normális vagy igazságos.
A román Nikolai rekonstruált története kíváncsi "visszatéréséről" Izraelbe
Jaruzelski - A tábornokok problémás film purgatóriuma
Dokumentumok Hradiště-ben.
A T. Diosi című televíziós film áttekintése
Fideszes zsidó, anya nemzeti érzelmek és közvetítés nélkül.
Pap, polgármester és karikaturista a "világvégéről" az európai központban.
A berlini fal leomlása. Szintén a Schabowski iratai zűrzavarának köszönhetően.
Mi minden kell, hogy legyen a tévéképernyőn?
A román forradalom videokazettákon
Filmjelentés a "november" előtt és röviddel azután
Interjú Iľj Ruppeldttel nemcsak a Letová správa OK 89 - 90 filmről
A jó dokumentum fontos
A dokumentumfilm nem lehet elfogult - mondja Gyarmathy Lívia rendező egy interjúban
Gyarmathy Lívia (született 1932) magyar rendező jelenleg is forgat. 1, legújabb Námestie című filmjével (A tér, 2013) részt vett a dokumentumfilm-versenyen 54. krakkói fesztivál.
A csaknem egy órás dokumentumfilm külön beszámoló egy megosztott országról, amelyben a lakosság csoportjait kibékíthetetlenül megosztja az aktuális politika, valamint a nemzeti történelemről alkotott eltérő nézetek. A film minderről egy helyi történeten keresztül beszél, időintervallumú megfigyeléssel arról, hogyan alakul át egy kis tér két forgalmas út kereszteződésében a XII. Budapest kerület.
De a megfigyelés nagyon személyes. A sors úgy akarta, hogy 1998-ban Gyarmathy Lívia rendező beköltözött a tér közvetlen közelében lévő házba. Nos, 2003 óta az ötödik emeleti lakás ablakából, többé-kevésbé időtöltésből, amatőr Hi 8 formátumú kamerával rögzíti a földszinten zajló eseményeket. Eleinte nem izgalmas, a teret benőtte a gyom, szemetelés, a hajléktalanokat éjszakára a bokrokba fektetik.
Gyarmathy Lívia eddig nyolc játékfilmet készített, kicsit több dokumentumfilmje van (több mint 20 címet készített együtt). 1960-ban három és fél éves textilgyárban szerzett tapasztalat után egy diplomás vegyészmérnök jelentkezett filmet tanulni a Budapesti Egyetemen, amelyet 1964-ben végzett egy úszóverseny környezetéből származó dokumentumfilmmel 58 másodperc (58 op.). A játékfilmben 1969-ben debütált. Ismeri Sandi Mandit? (Ismeri a szandi mandit?), Amit a kritikusok és a közönség is jól fogad. A következő karrier során felváltva forgatja a dokumentumfilmet és a játékfilmet.
De 2005-ben minden megváltozik. A teret megtisztítják, mérnökök, építőmunkások jönnek, a mechanizmusok elhanyagolt földdarabkákba harapnak. Rövid időn belül a tér felismerhetetlenné válik: burkolatot kap, de különösen egy Turula-szobor jelenik meg egy hatalmas kő talapzaton. Ez egy mitikus madár, amely a nemzeti mitológia szerint Pannonia területére hozta a magyarokat, ahol letelepedtek.
Az útkereszteződésben lévő Turul azonban nem emlékeztethet a magyar "honfoglalásra" (a haza elfoglaltságára), a XII. Világháború összes áldozatának emlékműveként fogják fel. áramkör. És itt felmerül egy probléma: a körzet elesettjei civilek az egyik oldalon, különösen a zsidó áldozatok. De az emlékmű tiszteleg a városrész katonai áldozatai előtt is, és továbbra is ismert, hogy a véres konfliktus melyik oldalán kitartott a magyar hadsereg a végéig.
Városháza XII. kerület megvédi az emlékművet és de facto megépíti. A főváros vezetése a polgármesterrel szemben, nem ad ki építési engedélyt és az emlékmű 2008-ban ünnepélyesen nyilvánosságra hozta a felszámolás végzését. Azt is állítva, hogy a Turula szimbolikája nemcsak a hazatérés ártalmatlan ősi mítoszaival van összefüggésben, hanem hogy a nem demokratikus Horthy Magyarország népszerű, nem hivatalos szimbóluma volt, és a mitikus madár szimbolikája ma is gyakran társul radikális, távoli jobb erők és csoportok. De a Turula hívei készek saját testükkel megvédeni szobrát. Nem csoda, hogy a téren, a rendező ablakai alatt egy ideje szenvedélyekkel teli jelenetek zajlanak, amelyeket a szerző rögzít.
De még az új téren sem vitatkoznak az emberek, sőt a tüntetések is idővel eltérnek egymástól, és itt zajlik a normális élet. Az igazgató rögzíti a szokásos nyüzsgést, a vihar elől menekülő embereket, az úton egy kis karambolt, a járdán részegeket. Valaki egy forró nyári napon fürdik az emlékmű szökőkútjában, egy hölgy kihúz egy gyomot az emlékmű közelében lévő virágágyásban - és úgy tűnik, egyáltalán nem tartozik radikális csoportokba. És messze az emberek önzetlenül segítik egymást: egy tizenéves lány egy csipkét köt az ismeretlen nagymamához kötött cipőre.
Gyarmatha Lívia számos dokumentumfilmje díjat nyert el neves külföldi fesztiválokon. 1972-ben a Tisztelt Címzett című film! (Tisztelt cím!, 1972) Ezüst Sárkány. A Kilencedik emelet (Kilencedik emelet, 1977) film elnyerte az Oberhauseni Fesztivál fődíját 1979-ben. 2000-ben a krakkói fesztivál egyik kedvence a Gólyánk című film (A mi góranánk, 1998), de nem kapja meg a díjat. De a gólya győz Európai filmdíj a legjobb dokumentumfilmért(2000-ben). A rendező másodszor nyerte el ezt a díjat, 1989-ben megkapta a Recsk 1950 - 1953 című dokumentumfilmet (Recsk 1950-1953, egy titkos kényszermunkatábor története, 1988), amelyet férjével, Böszörményi Gézzel közösen forgatott. Gyarmathy Lívia 2003-ban részt vesz a nemzetközi dokumentumfilm-versenyen Krakkói Filmfesztivál újra és a Táncrend (Táncrend) filmmel megnyeri. Kivéve Ezüst Sárkány a film elnyeri a legjobb dokumentumfilm hallgatói zsűrijének díját is. A krakkói fesztiválon a rendező utolsó két dokumentumfilmjét is bemutatták: Kis hal. nagyhal (Kishalak. Nagyhalak. 2008) és az idén a Tér (A tér, 2013) című dokumentumfilm.
A film sokat fog mondani a kortárs Magyarországról - és szinte szavak nélkül. Világos, hogy a szerző milyen értékekkel rendelkezik, bár nem hajlik a vita egyik oldalára sem, a film korántsem tendencia.
Kihasználtuk a rendező személyes részvételének lehetőségét a krakkói filmfesztiválon, és feltettünk neki néhány kérdést.
Hazánk hagyományos értelmében (Csehszlovákiában) többnyire igaz volt, hogy karrierje során a filmkészítő szinte kizárólag egy dolognak szentelte magát: vagy játékfilmeket vagy dokumentumfilmeket készített. A kivételek megerősítik a szabályt, és ma a "szabály" már nem érvényes: az igazgatók szeretnek "migrálni". A világon mindenhol a játékfilmesek néha dokumentumfilmeket is készítenek. Igaz, nem mindig a legjobb.
A magyar moziban a "bipolaritás" mindig is természetes volt, főleg az "új hullám" óta több neves rendező készített jó játékfilmet és jó dokumentumfilmet. Például Kovács András, Kósa Ferenc, Sára Sándor, Elek Judit, Ember Judit, Gazdag Gyula és mások, végül Huszárik Zoltán, akinek kisfilmjei kétségkívül kiváló kreatív dokumentumfilmnek tekinthetők.
Gyarmathy Lívia pedig kiváló játék- és dokumentumfilmeket is készít. Mi volt az a motiváció, hogy teljes mértékben a film mindkét ágának szentelje magát?
Nálam sokkal okosabb ember, Federico Fellini írta könyvében: a játékfilm-rendezők ezért időről időre dokumentumfilmeket készítenek, mert néha a tárgyi feltételek egyszerűen olyanok, hogy sokkal könnyebb dokumentumfilmet készíteni. Kevesebb pénz elég rá, és ez nem jár olyan kockázattal, mint egy játékfilm. Mert ha nagyon rossz dokumentumot forgat, senki sem fogja észrevenni. De amikor egy tetemes játékfilmet készít, mindenki elmondja róla az egész mesét, és mindenki tudja, hogyan kellett volna forgatni.
Mit forgattál inkább, dokumentumfilmet vagy kitalált történetet?
Szeretek dokumentum- és játékfilmeket készíteni. A játékfilm más kihívás, mint a dokumentumfilm. Játékfilm, valójában olyan, mint egy lény. A semmiből született. Itt nincs semmi. És szálakat találok benne, elkezdem szőni őket, aztán kiderül például, hogy van egy érdekes lány. És mit csinál az a lány? Hol dolgozik? Az alkotó ilyen motívumokból építi fel történetét, és így játékfilm jön létre.
A dokumentumfilm előfeltétele leginkább a valóság benyomása, ami érdekesnek vagy meglepőnek tűnik, vagy annyira felháborító, hogy reagálnia kell rá. A dokumentum tehát más kreatív megközelítést, más irányító hozzáállást feltételez.
Szeretek dokumentum- és játékfilmeket egyaránt forgatni. Bevallom, hogy mindig hihetetlenül könnyedén forgattam a dokumentumokat. Sokkal többet fogok elviselni a játékfilmet. Valamilyen oknál fogva az irataim szinte sikeresek voltak. Amikor ágyba utaztam, általában fogalmam sem volt, mit fogok lőni, de végül mindig lefilmeztük, amire szükség volt.
Azonban nem olyan könnyű jó dokumentumot készíteni, és a jó dokumentum nagyon fontos. Nos, én is készítettem egy rossz dokumentumfilmet.
Érdekes jelenség jellemző a hetvenes évek magyar mozijára: a dokumentarizmus erős hatása abban az időben, amikor máshol a világon "divat" volt. Abban az időben nemcsak a "tiszta", leginkább a társadalmi dokumentumfilmek voltak erős helyzetben, de a dokumentumfilm a játékfilm jelentős részét is jelentősen befolyásolta.Igaz, több szempontból is: másképp filmezte Tarr Bélát (Családi fészek), másként Dárday Istvánt és Szalai Györgyit (A jutalmazás útja), másként Gyarmathy Lívia (Koportos).
Semmi közöm a "budapesti iskolához". Mivel még dokumentumfilmnek tűnő játékfilmekről is céltudatosan forgatok játékfilmes módszereket. Tehát nem a színpad fölé függesztett lámpákkal filmezek, a színészek pedig bármit megtehetnek az űrben. Néha az operatőr cipője is megjelenik a felvételen, de ez nem számít. Soha nem csavartam így, de ennek ellenére szoktak hozzámenni az áramhoz, most ritkábban, mivel többször tiltakoztam ellene.
"Dokumentumszerű kifejezése" ellenére a Koportos kifejezetten játékfilm, azon kevesek egyike, amelyet külföldi irodalmi remekmű alapján készítettem. Szinte az összes többi játékfilm a házi műhelyből származik: együtt írtuk őket Géz 2-vel, vagy ők írták és forgatták őket maga Géza vagy én. Koportos azonban Balázs József író irodalmi remekművére épült.
A filmből csak egy motívumot választottam a novellából. Egyébként a könyvben a főszereplő sokkal idősebb, és más problémákat is megold, csak azt a motívumot dolgoztam ki, hogy Roma Mihály felesége meghalt, és szépen el akarja temetni. Mert be akarja bizonyítani önmagát és a világot, hogy ugyanaz a személy, mint mindenki más. Ezután mindennel kiegészítettem ezt az ötletet. Ebben a filmben azonban meglehetősen részletes forgatókönyvem volt, pontosan tudtam, hogy melyek lesznek a felvételek, hova épül a kamera és melyik oldalról jön a színész, jobbra vagy balra. A filmben számos nem színész, autentikus szereplő, de profi színészek is szerepeltek.
Legutóbbi filmjét, a Námestie-t (A tér) a krakkói fesztiválon vetítették. Kíváncsi, szomorú, de kissé nevetséges történet egy emlékműről, amelyet leginkább az ötödik emelet ablakából figyeltek és rögzítettek. A film ezért rendkívül személyes, de természetesen nem támogatja a Turul emlékműve körüli vita egyik felét sem.
A filmeket nem szabad elfogultan, elfogultan készíteni. Az élet végül elárulja, mennyire hamis voltam a filmemben, mennyire húztam őt egyik vagy másik irányba. Annak ellenére, hogy néha fájdalmas, akkor sem szabad visszatartani valakit, akkor is a legjobb tudásod szerint kell ábrázolnod a valóságot.
De mintha egy kicsit irónia lett volna a filmben.
Nagyon becsülöm a humort, azt hiszem, van humorérzékem, és Koportost leszámítva minden filmemben sok humoros hozzáállás található, legyen szó játékfilmről vagy dokumentumfilmről. De végül a Koportos tartalmaz néhány pillanatot, amelyek kissé humoros ízűek.
Egyszerűen imádom a humort, de nem durva, sikoltozó, hanem szelíd, kedves. Úgy tűnik, hogy idővel tartós, addig tart, amíg az a tény, hogy valakinek egy tányért dobtak a fejére, már régen feledésbe merült.
Tegnap azt mondtad, hogy nem akarsz újabb filmet készíteni. Hogy nem szeretsz pénzt gyűjteni érte. De végül a Médiabizottság segítségével lelőtted a teret is. 3 És egy dokumentumfilm forgatását - a jelenlegi technológiának köszönhetően - néha zsebméretűnek is lehetett sejteni.
Egészen komolyan mondom, hogy már nem akarok filmeket készíteni. Amikor számba veszem, amit eddig lőttem, merem állítani, hogy mindig legalább egy vak lépéssel haladtam előre. Tehát új filmekben olyan dolgokkal foglalkoztam, amelyeket öt évvel korábban soha nem mertem megtenni. Az embernek fejlesztenie kell magát, ez nagyon fontos. Hogy ne csak nézzen el mások elől, mint amennyit filmeznie kellene. Jelenleg nem érzem úgy, hogy filmet kellene csinálnom.
Valójában csak akkor van értelme megfontolni, ha van jó ötlete egy filmhez. Az ötletek pedig, mint tudjuk, nem szoktak kopogni az ajtón. Nagyon nehéz egy filmet összerakni, hogy ne hasonlítson másokra, különleges ízlésű legyen, ne utánozza az idegen mintákat, és ne engedje alá magát a divatirányzatoknak. Mert azt is elítélem, amikor divatos felvételeket forgatnak, és öt évvel később nem árulják el senkinek. A filmnek belülről, a mélységből kell származnia, és lényeges problémákat kell hoznia. Tehát úgy gondolom, hogy nem lesznek többé alapvető problémáim. Vagy inkább gondolatok.
Remélem, téved ebben, és várom a következő filmjét. Köszönöm az interjút.