Ez az állítás pontosan hozzám és az én helyzetemhez tartozik.
Mint néhányan biztosan tudják, 3 hónapig Hollandiába utaztam, ahol egy húsfeldolgozó üzemben dolgoztam.
Az első két hétben nehéz volt, a napi színvonal körülbelül 15 000 darab volt, ami valóban macska volt. Nem fogtam semmit, csak kemény munkát. Végül is 8 kilót fogytam ebben a 3 hónapban
De szerettem volna írni a "nyári viszonzatlan szerelmemről" .
Lengyel volt/van, a neve Mateusz, kb. 195 cm, sötét, tiszta haj és gyönyörű kék szem de rendben:
Tulajdonképpen kollégája volt a munkából. Az elején semmilyen módon nem vettem észre őt, sőt, nem tudtam másra koncentrálni, csak a munkára. Számomra ő volt a sok közül.
Nem is tudom, mikor került valójában arra a szakaszra, de hirtelen az idegeimre kezdett járni, nem tudom miért, de nem nagyon kellett megtennem, örültem, amikor nem nem látom egy darabig. Nem tudom pontosan, miért volt ez így. Talán azért, mert arrogánsnak tűnt számomra? horenos? FOGALMAM SINCS!
De miután bekövetkezett egy fordulópont, egészen másról volt szó.
Olyan szépen kezdett rám nézni, mosolygott és pislogott, gúnyt űzött csak azért, hogy megnevettessem. egyszer csak eljött hozzám, segített a munkámban és megkérdezte a nevemet. Én pedig, a tehén, nem kérdeztem tőle a nevét, és 2 hónap alatt megtudtam, mi a neve, még tőle sem.
Egyetlen óra sem telt el a munkahelyen, amikor legalább egyszer nem néztünk egymásra és mosolyogtunk. És mindezt meggyőzte arról, hogy nem az, akiről azt hittem.
De sajnos csak nézelődés és mosolygás maradt és el kellett mennem. Egyetlen szó, búcsú nélkül. Talán annak kellene lennie. Mindenki életében legalább egyszer találkozik beteljesületlen szerelmével, még akkor is, ha mindkét oldalról megismétlődik.
Itt vagyok és 1300 km-re van tőlem. Az élet nem áll meg. Soha nem fogom elfelejteni őt, még azt a "valamit" sem, ami köztünk volt és amit csak mi értünk. Mindig a szívemben lesz a helye.
És ez a mi dalunk:
ill. fogalma sincs arról, hogy létezne néhány "a miénk". De valahányszor meghallod, az elmém valahol vele van, és csak rá gondolok.
Most is hallgatom, miközben blogot írok, és az egyik "távozási" pillanatom ismét eljön.
De mindenképpen hallgassátok meg itt a dalt, és talán annyira beleszeret, mint én Mateuszba ♥