Erzsébet és világa - a szemközti partról 89)
Kedves anyuka. Megint reggel felkelni. Utálom. Fáradt vagyok, aludni akarok, a szemem nem nyílik és nem csukódik be. Bosszús vagyok, zavarban vagyok, és te készítetted elő azokat a csúnya nadrágokat a padlón, azt a borzasztóan húzós pulóvert, azokat a harapós zoknikat. Futsz, nem állsz meg, nem segítesz nekem, nem ölelsz meg. Ehelyett dühös vagy, ugatsz. Ahogy egyszer mondtad nekem: "Ha sietek, veszett kutya vagyok." És én? Nem öltözöm!
Nem akarok felöltözni. Nem akarom, hogy ideges legyél. Sem mosolyogni, sem örülni nem fog. Azt akarja, hogy most menjünk ki, de nem viselem ezeket a ruhákat a világért. Bezárni akarom a kaput, hogy ne halljam sikolyait és haragját. Inkább fekszem le és aludnék el. Fázok! Még magasabbra emeli a hangját, összeszorítja a fogát. Minél idegesebb vagy, annál idegesítőbb és síróbb vagyok. Mi van vele? Törölje a reggeli felkelést, szüntesse meg a rohanást.
Ööö, de várom, hogy merre tartunk. Lesznek gyerekek és játékok ... Tehát sajnálom. Aztán megálltál, leültél, kilélegeztél és gondolkodtál. Még apa sem tudta, mit tegyen. Felkapta a pulóverét. Szarvas és róka volt rajta, a kedvenc állataim. Rázkódott vele, és az életre kelt. Az állatok furcsa hangon beszéltek! Azt mondják, fel akarnak melegíteni! És elbújtak, meg kell tippelnem, hol vannak. Odaszaladtak hozzám és hallgatták a hasamat. Nyikorgott, ezért megnevettett minket. A csúnya nadrág már táncol! Vicces tánc, anya, egyszerre viccesen énekelsz. A zoknik golyókká válnak, egymásba ütköznek, motyognak és sikítanak, mint az egerek.
Azt mondják, a lábaim nem akarják őket. De hát csak be akarnak ugrani! A hasam már táncol és a lábam pattog, a pulóver már rajtam van és vándorolok. A cipők ugathattak, mint a kölykök, és egy kabát, hogy repülhessen és mászhasson, mint a varjak. Mi már öltözöttek vagyunk, kifutunk, és szájunkkal gőzfelhőket készítünk. Szorosan magamhoz húztam a kabátomat, hogy az őzeket a rókával felmelegítsem. Örülök, hogy velem jönnek, le sem tudom vetkőzni őket. Köszönöm anya, hogy reggel nevettél.
Alžbetka
Fotó: Alžbetka édesanyja
______________________________________________
A nevem Alžbetka. Öt éves vagyok. És nem, nem járok óvodába. Hihetetlenül energikus, robbanékony, türelmetlen és lelkes vagyok. Nem tudom, mit jelent ez az egész, de édesanyám pontosan ez. Csak a tükör vagyok. Néha nehéz vele. Néha rám kiabál, néha szomorú, máskor sír. Mert kiszállok. Nem hiszem, hogy ezekben a pillanatokban csak megértjük egymást. És mivel anyámat a legjobban szeretem a világon, úgy döntöttem, hogy foglalkozom az ő problémáival. És segítsen neki tájékozódni bennük azáltal, hogy megmutatja, hogyan nézek ki az egészben. Véleményem szerint. Tehát vigyük rendbe a dolgokat. És anya hirtelen meglátja a világot, mint én - egyszerűen és szépen.
Alžbetka minden héten megosztja velünk világnézetét.
Olvassa el a kis Elizabeth sorozat előző részét is:
Erzsébet és világa - a szemközti partról 88)
Olvassa el a Szilánkok a tükrömből című sorozatot is, amelyet szintén az Oszlopok területen talál.