4.12. 2004 A kezdetektől fogva nem volt boldog a házasságom egy magabiztos és dagadt férfival. 24 éve házasodtunk össze, többé-kevésbé kényszerítettem két fiunkat, és az összes gondoskodás róluk, a férjemről és a háztartásról rám esett. Szerettem, de a szerelmem mindig viszonzatlan maradt. És még a gyerekek sem tudták, mi az apai szeretet.

adtál nekünk

Népszerű az internetről

Ivana Gáborík többet elárult a lányáról: Hogyan viselkedik, mit nem szeret és mit szeret!

Ha a főzés végéig hozzáadja az edényhez az IT-t, sokkal több ízt ad az ételhez: Ötlet 100 pontra!

Randevú egy sorsszerű nővel: Amikor egy férfi ilyen ruhában vesz észre téged, ismét fülig szeret!

Még akkor is, ha járvány van, ne késleltesse a járóbeteg-orvos felkeresését

Iveta Malachovská lánya elárulta, hogy férjével hogyan szikrázik: egész este EZT csinálják!

A témához kapcsolódik

Nagymama tanácsa

Boldog házasság

Először a második fiam születése után reménykedtem a változásban, de ez sem tompította a férjemet. Fokozatosan megindult a megbánás, a fenyegetés és a későbbi csata. Egy este elmondtam a férjemnek, hogy beadtam a válópert, és akkor kezdődött a pokol. A férjem elkezdte "vásárolni" a gyerekeket és egyre többet kínzott. Hihetetlen csaták kezdődtek, férjem minden támadása után traumatológiára kerültem.

A válás után a gyerekek rám bíztak. De csak papíron volt. Tovább éltünk együtt, és a gyerekek összeköltöztették a gyerekeket, egy számára fenntartott szobába. Az idősebb fiú posztert tett az ajtóra: Nem akarunk, menj el! Te magad okoztad.

Bezárultak elém. A bántalmazottaknak nemcsak volt férje, hanem gyermekei is vannak. Azt kiabálták velem: te koldus, menj abba a faluba, ahonnan jöttél! Kártyák összeragadtak a lakásom körül: Nem engedtél, hogy együnk. Nem adtál nekünk zsebpénzt. Nem adtál nekünk tízest. A volt férj 24 plakátot ragasztott a lakás köré: Itt alszik az istenválasztott. Aki kiássa a másik gödröt, maga esik bele. Aki sokat akar, nem kap semmit.

Ez fizikailag és szellemileg is teljesen kimerített. A férjem folyamatosan azzal fenyegetőzött, hogy megöl. A gyerekek látták az egészet, de soha nem állítottak meg. Olyan kétségbeeséshez vezetett, hogy megpróbáltam öngyilkos lenni.

Mindennek ellenére nagyon szerettem a gyerekeket. Kevesebb mint egy év elteltével azonban pszichológiai nyomás miatt el kellett hagynom a lakásunkat. Ha nem mentem volna el, ma sem élnék.

Egy volt férj és gyermekei a lakásban maradtak. 4 éve ítélkezünk a lakás felett, és még egyáltalán nem költöztünk el. Hét év telt el a válás óta. Gyermekeim azzal vádoltak, hogy mindezen gonoszság mögött állok, nem tettek semmi rosszat apjukkal. Hét évbe telt, mire a gyerekek odajöttek hozzám és megértették, hogy nem én vagyok a hibás, hanem ő. Ezek a szavak olyanok voltak számomra, mint egy balzsam a léleknek.

A gyerekek azonban csak addig mentek, amíg apjuk meg nem tudta. Az embernek nincs szüksége pénzre - az anyagi javak nyertek. Nemrég találkoztunk újra a bíróságon, majd kijelentettem: gyermekeim vannak. Az ördögi kör megismételte magát, folytatódtak az átkok.

Most megpróbálok érzelmileg teljesen elszakadni a gyermekektől, akiket megszülettem. Nem adtam nekik anyagi értékeket, "csak" az anyai szeretetet. És ez nekik semmi.

Ha megismétlődne a történetem, egészen egyszerűen megoldanám: otthagynám a gyerekeket apám gondozásában, sértés, fájdalom és egészség nélkül távoznék. Most rossz az egészségem, de hála Istennek, élek.
olvasó ANNA kassai