A proteolitikus enzimek (vagy proteázok) azokra az enzimtípusokra vonatkoznak, amelyek elősegítik a fehérjék emésztését. Ezek az enzimek közé tartoznak a hasnyálmirigy-proteázok, a kimotripszin és a tripszin, a bromelain (ananász enzim), a papain (papaya enzim), a gombás proteázok és a Serratia peptidáz (selyemhernyó enzim). Kimutathatóak a proteolitikus enzimekből történő előkészületek
- Osteoarthritis
- Emésztési támogatás
- Fibrocisztás emlőbetegség
- Ételallergiák
- Érgyulladás (érelmeszesedés)
- Hepatitis C
- Herpes zoster (övsömör)
- Gyulladás, sportsérülések és sérülések
- A hasnyálmirigy kudarca (elégtelen aktivitása)
- Szklerózis multiplex
- Rheumatoid arthritis és más autoimmun betegségek
- Sinusitis, asztma, bronchitis és krónikus obstruktív tüdőbetegség
A proteázok új felhasználása a terápiás területen a proteázok gyulladáscsökkentő és trombolitikus szerként történő alkalmazása. Hagyományosan a bromelént és a papaint sebgyógyításra használják, még az ókorban. A trópusi országokból származó bennszülöttek papajában gazdag, a papayából származó latexet használnak az ekcéma, szemölcsök, bőrfekélyek és egyéb sebek eltávolítására.
Számos tudományos cikk utal arra, hogy az orálisan beadott proteolitikus enzimek felszívódnak a véráramba, ahol gyulladáscsökkentőként hatnak. Ezen vizsgálatok többségében radioaktívan jelölt proteolitikus enzimeket használnak, amelyeket szájon át szednek, majd a plazmában detektálnak. A gombás proteázokat szisztémás alkalmazásra használják a gyulladásos betegségek szabályozásában. Ez a felhasználás etnikai és kulturális hagyományokon alapszik, és a jelenlegi tudományos kutatások megerősítették. Számos in vitro klinikai vizsgálat és tanulmány igazolta a gombás enzimek biztonságosságát és hatékonyságát.
A legtöbb enzimterápia magában foglalja az enzimkészítmények orális beadását. A bevitt enzimek bármelyikének ellen kell állnia a gyomor savas környezetének, hogy terápiásan működőképes legyen. Az állati eredetű enzimek többsége savas környezetben nem stabil, ezért bélben oldódó bevonattal van ellátva, hogy megvédje őket a gyomor savasságától. Bár a bélben oldódó bevonat némi védelmet nyújt a savas környezettel szemben, a kapszula sokszor felbomlik a gyomorban, vagy nem oldódik fel teljesen a vékonybélben, ami befolyásolja az enzimkészítmény hatékonyságát.
A gombás proteázok viszont rendkívül stabilak savas környezetben, és nem igényelnek bélben oldódó bevonatot. A gombás proteázok stabilitását savas környezetben alaposan tanulmányozták. Ezeket a kísérleteket gombaenzimek gyomornedvben történő inkubálásával hajtottuk végre, amelyet az USP (American Pharmacopoeia) specifikációi szerint készítettünk. Az enzimaktivitást rendszeresen tesztelték. Az optimális 3,0–4,5 pH-értékű proteázok még egy óránál hosszabb ideig tartó gyomornedvben történő inkubálás után sem veszítenek semmilyen aktivitást. Az optimális 6,0 pH-értékű proteázok azonban elveszítik aktivitásuk egy részét.
A gombás enzimek másik előnye a hőstabilitásuk és a pH-aktivitás széles tartománya. A legtöbb gombaenzim magas hőmérsékleten stabil, ezért hosszabb az eltarthatósági ideje.
Az alábbiakban felsoroljuk néhány, különböző pH-értékű gombás proteáz aktivitását. A proteáz 3,0 a 2,5-4,5 pH-tartományban, a 4,5-es proteáz a 3-6 pH-tartományban, a 6,0 proteáz a 3-7 pH-tartományban aktív, a baktérium semleges proteáz pedig specifikus aktivitással rendelkezik az 5-8 pH-tartományban.
Amint fent említettük, a teljes pH-érték 2 és 8 között esik ezekbe a proteázokba. Az emberi gyomor-bél traktusban a pH a 2-8 pH-tartományban ingadozik, a gyomor savas és a vékonybél pH-ja körülbelül 7,8. A gombás proteázok megfelelő kombinációjának pozitív hatással kell lennie az emésztési folyamatra a teljes emberi gyomor-bél traktusban.
Összességében a gombás enzimek a pH-tartomány, a savstabilitás, az aktivitás, a sokféleség és a biztonság szempontjából jobbak a pancreatinnél. Ezenkívül a gombás enzimek nem használják fel az állati erőforrásokat, ezért vegetáriánus étrendre is alkalmasak.