szakasza

Számos pszichológiai elmélet magyarázza az emberi lélek evolúcióját. A psziché ismerete nehéz, mindegyik elmélet más szempontból közelebb hozza hozzánk, és mindegyikünknek más és más tetszik. Erik Erikson amerikai pszichológus és pszichoanalitikus hozza létre a pszichoszociális elméletet, amelyben leírja az emberi élet nyolc periódusát, amelyet minden embernek élete során át kell élnie. Az elmélet pszichoszociális melléknévvel rendelkezik, mert ellentétben olyan szerzőkkel, mint Sigmund Freud, Erikson az emberek társasá tételére összpontosított. Abban is különbözik, hogy a személyiség egész életen át tartó fejlődéséről beszél. Amint az ember egyéni időszakokat él át, olyan életválságokba kerül, amelyekben fejlesztő szerepet kell betöltenie. Ez az úgynevezett dilemma két ellentétes tendencia között. Az, hogy miként kezeljük ezt a feladatot, a jövőben befolyásolja személyiségünket. Kedvező feltételek mellett jutalomként egy bizonyos erényt nyerünk. Minden szakaszban szerezhetünk jó vagy rossz tapasztalatokat, és ez az élet következő szakaszaiban kísér bennünket. A szakaszok egy fa részeként ábrázolhatók a gyökértől a legmagasabb ágakig.

Az összekapcsolt állapot nélküli életnek nincs értelme.
Szükségünk van egymásra, és minél előbb megtanuljuk, annál jobb nekünk.
(Erik Erikson)

1. Alapbizalom vs. bizalmatlanság

Erikson első szakasza folytatódik a gyermek első évének végére. Tele van ez a világ kiszámíthatatlan eseményekkel és balesetekkel, vagy biztonságos hely az élet? A probléma és az ezzel járó bizonytalanság érzésének kezelése érdekében a gyerekek az őket gondozó személyhez - általában az anyához - fordulnak. Ha az anya gondozása idővel következetes, megbízható, kiszámítható, akkor a gyermekben a bizalom érzése kialakul a más emberekkel való kapcsolatokban. A gyermek abban reménykedik, hogy ez a világ jó hely az alkalmi szenvedések ellenére. A siker ebben a szakaszban az erény megszerzéséhez vezet remény. A bizalom mértéke nem annyira az otthoni tápláléktól vagy melegtől függ, hanem az anya-gyermek kapcsolat minőségétől és a szeretettől. Éppen ellenkezőleg, ha ez a szakasz nem jár sikerrel, és az anya gondozása instabil, megbízhatatlan, akkor a gyermekek bizalmatlanságot, félelmet éreznek, nincsenek bizalmuk és nem hisznek abban, hogy képesek befolyásolni a körülöttük zajló eseményeket.

2. Autonómia vs. szégyen és kétely

18 hónapos és 3 éves gyermekek gyors fizikai fejlődésen mennek keresztül és mobilabbá válnak. Elkezdik felfedezni a környezetüket, otthagyják anyjukat, kiválasztják, melyik játékkal akarnak játszani, milyen ruhákat viselnek és mit esnek. Mindezek a különálló kísérletek demonstrálják a fejlődő szabadságot és függetlenséget. Erikson hangsúlyozza, hogy ebben a szakaszban kritikus fontosságú, hogy a szülők megengedjék gyermekeiknek, hogy felfedezzék határaikat és képességeiket. A szülőknek toleráns, támogató és nem ítélkező környezetet kell kialakítaniuk. Például, ha egy gyermek pólót próbál felvenni, engedni kell neki, hogy addig próbálkozzon, amíg beavatkozni vagy segítséget kérni kell. Ha a gyermek függetlenségét nem támogatják és nem becsülik meg, akkor a gyermek, az önállósággal ellentétben, szégyent és önbizalmat érez. Kialakul a korai rossz lelkiismeret és a rögeszméje valaminek vagy valakinek a birtoklásában. A második Erikson szakasz célja az önkontroll megszerzése az önbecsülés elvesztése nélkül. Jutalom az erény megfelelően elsajátított szakaszáért akarat.

3. Kezdeményezés vs. bor

3 és 5 éves kor között a gyerekek egyre proaktívabbá válnak. Úgy tűnik, inkább önmagukban vannak, könnyen megfeledkeznek a kudarcokról. A vállalkozói szellem, a tervezés, az aktivitás és a kockázatvállalás ott figyelhető meg, ahol a szülők korábban mértékletességgel szembesültek. Ebben a szakaszban a gyerekek gyakran érintkeznek társaikkal. A fő tevékenység egy játék, amely lehetővé teszi számukra a szociális készségek gyakorlását. Ha kezdeményezésüket elnyomja, akár ellenőrzéssel, akár a környezet kritikájával, a gyermekben kialakul a bűntudat. Bosszantónak érzik magukat mások számára, ezért kezdeményezésük megváltozik a parancsok betartása érdekében. Ha a szülők nem válaszolnak gyermekeik kíváncsi kérdéseire, és triviálisnak és kínosnak találják őket, a gyerekek "nehéznek" érzik magukat. Noha egyértelmű, hogy az önkontroll fejlesztéséhez enyhe bűntudat szükséges, a túl sok bűntudat gátolja a kreativitást és a másokkal való kommunikáció vágyát. Ha egyensúly alakul ki a bűntudat és a kezdeményezőkészség között, a gyermek a tisztesség érzését viszi a következő szakaszokba.

4. Kompetencia vs. alsóbbrendűség

A gyerekek ebben a szakaszban különböző készségeket és ismereteket kezdnek el tanulni a világról. Hogyan kell írni, olvasni, számolni, hogyan kell elkészíteni a dolgokat. Az iskola fontossá válik számukra, a társaikkal együtt, akik az önbizalom legfőbb forrását jelentik. Sokat tanulnak az idősektől, felnőttkorban készülnek a segédeszközök kezelésére. Ez 5 és 12 év közötti időszak. Ha a gyermek önbizalom és önérvényesítés érzésével, a kitűzött célok elérésében a siker érzésével megy keresztül, akkor erényt szerez kompetencia vagy teljesítmény - "Ügyes vagyok, kissé kivételes, szeretek teljesíteni a feladatokat, és büszke vagyok rájuk.", ha a gyerekeket nem támogatják a célok elérésében, akkor képtelenség, haszontalanság érzése támad. A gyerekek a háttérbe vonulnak, kételkedve képességeikben, alacsonyabbrendűség érzése kíséri őket, ezért gyakran nem is teljesítik lehetőségeiket.

5. Identitás Vs. szerepek összetévesztése

Az identitás meghatározásának szakasza jellemző 12-18 éves serdülőkorban. Az identitás a válasz arra a kérdésre: "Ki vagyok, honnan jövök és merre tartok?" A serdülő elméje moratóriumban van - gyermekkor és felnőttkor között. A serdülőkor kihívást jelent, magában foglalja a különböző "személyiségi maszkok", életmód, hobbi, zene kipróbálását és az élet értelmének megtalálását. A serdülők a jövőbeli karrierjükkel, családjukkal, lakhatásukkal kapcsolatos kérdésekre gondolnak. A fiatalok szeretnének valahová tartozni és beilleszkedni a társadalomba. A veszély a szerepek egyfajta összetévesztése és összefüggéstelen identitás, tele ellentmondásokkal abban, hogy miként jelenünk meg önmagunk és a környezetünk számára. Az ilyen emberek félnek beszélni az érzéseikről, különféle játékokat és maszkokat használni mások vonzására, és a zavaros identitás miatt a kapcsolatokban is vannak problémáik. Ennek a szakasznak a sikeres leküzdése megadja a képességet arra, hogy a különbségek ellenére elfogadja önmagát és másokat olyannak, amilyenek.

6. Intimitás vs. szigetelés

Erikson elméletének hatodik szakasza zajlik korai felnőttkortól - 18 évtől. Az emberek nem csak a családtagokkal kezdenek intim, mély kapcsolatokat kialakítani, hanem társat is keresnek, akivel együtt élhetnek. Sikeres kapcsolat csak akkor valósulhat meg, ha az embernek van bátorsága kitenni a sérülések és a szenvedések kockázatának, vagy ha nem próbálják meg romantikus kapcsolatot kialakítani. A hatodik szakasz sikeres meghódítása erényt hoz szereti. Ez elkötelezettség, biztonság és mások iránti érzés kialakulásához, valamint a kiegyensúlyozott befogadás és adakozás képességéhez vezet. Az intimitás és az elkötelezettségtől való félelem elkerülése elszigeteltséghez, magányhoz és néha depresszióhoz vezethet. Az ilyen emberek gyakran társ nélkül élnek, vagy csak "társ" mellett állnak, ahelyett, hogy "vele" lennének. A következmények nemcsak a párkapcsolatot érintik, hanem az érzelmek kifejezésének, a mások iránti bizalom és a teljes üresség érzésének képességét is.

7. Generativitás vs. stagnálás

A felnőttkor közepén fejlesztjük karrierünket, kapcsolatokba rendezkedünk és családot alapítunk. Hozzájárulnunk kell másokhoz, különösen azáltal, hogy ellátást nyújtunk új családunkban, és létrehozunk valami hasznosat abban a társadalomban, amelyben élünk. A generativitásról (családalapítás) és a kreativitásról beszél. Az emberek képesek altruisztikusan viselkedni, és úgy érzik, hogy valami túl van rajtuk - erényt nyernek gondoskodás. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy az embereket maguk fogyasztják, mások nem érdeklik őket, vagy visszatérhetnek Erikson előző szakaszába.

8. Integritás vs. kétségbeesés

Az időskort az emberek termelékenységének lassulása jellemzi. A személyes fejlődés célja ebben a szakaszban a bizonyosság és értelem elérése abban, hogy az ember hogyan élte életét. A személyes integritás érzését csak az érheti el, aki viselkedésének és gondolatainak mérnöke volt, gondoskodott szeretteiről, életveszteségeket és nyereményeket kapott. Az integritás hiánya a végtől és a kétségbeeséstől való félelemben nyilvánul meg. Erikson szerint azok az emberek, akik sikeresen leküzdik a pszichoszociális személyiségfejlődés utolsó szakaszát, elveszik az erényt bölcsesség.