44 találat (1 oldal)
ember 1. mn. nem. gondolkodni, beszélni és cselekedni képes legfejlettebb emberek: fiatal, képzett ember; sok ember volt • személy • személyiség • egyéniség: fontos személy • emberi lény: emberhez hasonlító állat • emberi lény: a nevetés csak az emberekben rejlik • élet: az életvesztés nagy volt • a fej: teljesítmény, fejenkénti fogyasztás • arc: egyetlen ismerős arcot sem látni • figurát: ismeretlen alak került elő a sötétségből • gyermek (az ember mint a környezet, az idő terméke): az alföld gyermeke • pl. lény (női lény): felesége gyönyörű teremtés volt. kifejez lény: a gyermek kedves lény • elavult. lény (Kukučín, Kalinčiak) • kifej. halandó (az ember a halandóság szempontjából): ez minden halandó hívásra vár. lélek: a szomszéd jó lélek • beszélgetés. pejor. elveszett lét (ember perspektíva nélkül) • egyén • egyén • szokás. pejor. egyén: gyanús egyén • szokás. pejor.: lény • személy
Az emberi al. 1. fejezete állati test, ahol az agy van: emberi, kutyafej; csavar, bólogat • kifejez.: horgony • mák: kemény horgony, mák • koponya (a fej csontváza, pl. fej): eltörni valakinek a koponyáját • beszélgetés. pejor.: gebula • gigana • gegyna • drgana • grinna • grnina: adj valakinek gebulát, óriást, grinit • pejort.: tök • koponya • koponya: kap a koponya után
2. emberi képesség gondolkodni, gondolkodni, gondolkodni, okoskodni: fejből számolni, jó fejjel • okkal • elmével: tiszta elmével rendelkezni; valami eszembe jutott • értelem (gondolkodási képesség): értelme átlag alatti • elme: éles elme • agy (értelmi képességek): jó agya van • ítélőképessége (helyesen gondolkodó képessége): elveszíti ítélőképességét • beszél. kifejez: fifik • chochmes • fištrón: neki van fifika
3. o. egyéni 4. o. 5. rész p. 2. vezető
egyéni egyén • egyén • egyén: életképes egyén, egyén, életképes egyén; erős egyén, erős egyén • könyv. tárgy: minden alanynak joga van ehhez • fej: fogyasztás fejenként
1. szakasz Szervezetileg meghatározott egység • Egység: katonai, légi hadosztály, katonai, légi egység • Zászlóalj • Zászlóalj (századokból álló katonai egység) • Flotta (Légierő Flotta Osztálya) • Őrség (kiválasztott katonai részleg) • Lovasság (Lovasság) Hadosztály) • fejlesztés (katonai egység része) • oszlop • konvoj (csoport egy sorban, rendes járművek)
2. valami nagyobb egészből • rész • rész: rész, könyv rész, rész • fejezet • ív. fej (a könyv külön része, irat, stb.)
ok az emberi gondolkodási, gondolkodási, gondolkodási, érvelési képesség • um • agy: legyen tiszta elméd, hm, agy; valami eszembe jutott, eszembe • értelem (gondolkodási képességek): értelme jóval meghaladja az átlagot • beszéd. kifejez: fifik • chochmes • fištrón: nincs fifika, nincs chochmes, fištrón • fej (az értelem székhelye): jó fej van • ítélőképesség (helyesen gondolkodni képes): ítéletvesztés • elme: alkalmazza az elméjét
2. vezető, aki vezet, irányít, megszokja. kisebb szervezeti egység: műhely, üzlet vezetője • felettes: engedelmeskedjen a felettes parancsának • felettes: a kolostor felettese • főnök (korábban egy bizonyos szervezet, hivatal stb. élén álló személy): vezetője az állomás • fej (fej vagy felelős személy): fejcsaládok • kapitány (sportcsapat-vezető): csapatkapitány • hívás. főnök: legyen jó főnök • pl. főnök • szleng. bos • publ. vezető
vakmerően, előzmények nélkül, szokás. ésszerű, felelősségteljes gondolkodás • megfontolás nélkül • gondolkodás nélkül • akaratlanul • meggondolatlanul: megfontolás nélkül a vízbe ugrott; meggondolatlanul, meggondolatlanul vesz részt a harcban • vakon: vakon teljesít minden parancsot • meggondolatlanul • kapkodva • kapkodva: vakmerően, kapkodva támadja az ellenfelet; sietve, meggondolatlanul válaszolt arra, amit tőle kértek • indokolatlanul • meggondolatlanul • szerencsejáték: vakmerően, ésszerűtlenül fektet be a régi gépek vásárlásába; meggondolatlanul, a szerencsejáték pénzt kezdett költeni versenyekre. kifejez naverímboha: naverímboha pazarolja az időt egy kocsmában • fraz. fej-fej mellett: fej-fej mellett kezdett virágokat szedni • meggondolatlanul • meggondolatlanul (nem elég jelentősen): meggondolatlanul, meggondolatlanul költött pénzt haszontalanságra
vö. sőt vakmerő
1. Édesvízi halak nagy fejjel és kúpos testtel
méltóságos személy, akinek van bizonyos rangja, funkciója: egyházi méltóságok • tisztviselő: olimpiai tisztviselők • elöljáró: szakszervezeti vezetők • kiemelkedő: katonai kiemelkedő • hívás. kifejez tétel • pejor.: potentát • potentátnik: helyi potentát • pejor.: uralkodó • mocipán: politikai uralkodók, mocipánok • pejor. főnök: volt kommunista vezérek • beszélgetés. pejor.: papaláš • hlaváč • arch. tisztviselő: csapat tisztviselői • pejor. berendezés
hlavaj p. makacs
makacs ember, aki makacsul ragaszkodik • makacs • letétkezelőjéhez • kifej.: fő • fő • hívás. kifejez trucoš (F. Kráľ) • pl. zanovit (Kukučín) • elavult. keményítő
hlavajský p. lázadó
lázadás, amely a kereszteződő ellenállásra épít; bizonyíték a • keresztirányú • elavulásra. transzverzális: lázadó, keresztirányú természet • dacos • dacos • hívás. mogorva (megnyilvánuló dac): megszelídíteni a lázadó, dacos, dacos szellemet; dacos, dacos lovaglás; nem birkózik meg egy mogorva gyermekkel • önfejű • fejű • makacs • makacs (ragaszkodóan ragaszkodik önmagához): önfejű, fejű lány; feszes, makacs csend • pl. Hlavajský
hlaváň p. makacs
élén p. makacs, lázadó
könyörtelen, aki ragaszkodik önmagához, akit nem lehet rávenni a lágyításra (op. hajthatatlan, hajthatatlan természete van • makacs • makacs • makacs • fejfejű: makacs, makacs saját érdekek követése; összeszorítva, fejjel ragaszkodva a dogmákhoz • törhetetlen • hajthatatlan • hajthatatlan • elavult. megengedhetetlen (nyomásnak ellenáll): törhetetlen, hajthatatlan, elfogadhatatlan égõ maradt; megtartotta hajthatatlan hozzáállását • változhatatlan • visszafordíthatatlan • határozott: változhatatlan, határozott elvű ember; döntése változhatatlan, visszafordíthatatlan • könyörtelen • könyörtelen (valami negatívumról, amit nem lehet megakadályozni, elkerülni): könyörtelen, könyörtelen sors; könyörtelen, kíméletlen halál • kibékíthetetlen • makacs (általában indokolatlanul ragaszkodik valamihez; op. békéltetõ): az új rendek kibékíthetetlen, meggyõzõ ellenfele lett • kemény • pren.: kő • gránit (érzékenységgel társul): kemény, köves szíve van; kő, gránit hit
o. szilárd, kemény
makacs, aki könyörtelenül, gyakran indokolatlanul ragaszkodik önmagához, követeli al. elősegíti a sajátját; a makacsság bizonyítékai • fejes • makacs • makacs: makacs, fejes ember; összeszorított, makacs természet • új • megkeményedett • elavult. szeszélyes: új, szeszélyes fiú • könyv.: elavult • elavult • elavult. edzett • vékony. makacs: elakadt, elragadtatott, makacs • makacs: makacs elutasítás • hajthatatlan • hajthatatlan • megengedhetetlen: hajthatatlan, hajthatatlan véleménygyakorlás • hajthatatlan • hajthatatlan: hajthatatlan, hajthatatlan apa természete • önfejû • önkényes • önkényes: makacs, önkényes gyerekek • dacos • dacos • lázadó • pl. makacs (aki hajthatatlanságával, rugalmatlanságával fejezi ki undorát, elutasítását stb.): dacos, dacos, lázadó hallgató; dacos, dacos, lázadó, heves csend • beszélgetés. szeszélyes • hívás. elavult kegyetlen fejű • kifej. hígított. egyenetlen
dacos, aki szeret ellenállni; ennek bizonyítéka • dacos • lázadó • keresztirányú: dacos, dacos, lázadó, keresztirányú gyermek; dacos, dacos, lázadó, keresztirányú arckifejezés • fej • makacs • makacs: fejes, makacs, makacs ember; makacs elutasítás • új gondolkodású: új gondolkodású, kemény lelkű szülők; új, összeszorított hozzáállás • hívás. morcos: morcos unoka • hajthatatlan • hajthatatlan: hajthatatlan, hajthatatlan férj • makacs: makacs természet • hajthatatlan • megengedhetetlen (akit nem lehet megpuhítani): hajthatatlan, megengedhetetlen apa; könyörtelen, megengedhetetlen karakter • furcsa. renitens
új jövevény, aki nem szeret hátrálni a pozícióitól, a véleményétől; ennek bizonyítéka • könyörtelen: megújult, könyörtelen hozzáállás; könyörtelen, új rendellenesség ellensége • makacs • makacs • makacs: makacs tanuló; összeszorított, makacs ellenállás • lázadó • fejes • hajthatatlan • hajthatatlan • illetéktelen • makacs • dacos • dacos: lázadó, fejű, dacos gyermek • kemény • makacs: makacs természet • könyv.: elkötelezett • elfogadott • kifej. hígított. harapott: az újdonságok megharapott ellenfele
hűséges, aki ragaszkodik önmagához, akit nem lehet meggyőzni; ennek bizonyítékai • elakadt • könyörtelen: a változások megrögzött, elakadt ellensége; könyörtelen természetű • makacs • makacs • fejetlen: makacs, fejlett saját célok elérése • kibékíthetetlen • kemény: az új filozófia kibékíthetetlen, kemény ellenzője • pl. hígított. megrágta: megrágott bürokrata • megkeményedett • elavult.: megkeményedett • megkeményedett (aki megkeményedett, ki nem akart visszavonulni): megkeményedett szív, edzett ellenfél
fejléc o. 1. címsor
címsor 1. a dokumentum címrésze, kiadvány stb. • cím: könyv címe, levél a cég fejlécével • cím • cím: cím, a cikk címe
hlávik p. fő-
hordó puha betét a fej alatt, egyedi. tollak • párna • párna: dekoratív, lefelé fej; dekoratív, pehelypárna; süllyessze a fejét a párnába • fejtámla • fejtámla • fejtámla: hajolja a fejét a fejtámlához • nar. fej (Švantner)
hangsúlyozza különösen a kifejezés érvényességét, leírva azt a legfontosabb • első és legfontosabb • főként: most mindenekelőtt a legfontosabbnak kell lennie; elsősorban apjával szeretett volna találkozni • mindenekelőtt: szereti az építészetet, a szobrokat, de mindenekelőtt a festményeket • különösen • a könyveket. az első helyen • külön • könyvek. különösen • elavult.: különösen • főleg: elsősorban érdekelték őket, főleg, különösen rólad • elavulás. mégpedig • subst. hegy (Hrúz, Johanides)
felsőbbrendű 1. a sorrendben, a rendszerben elfoglalva magasabb, fontosabb hely (op. beosztott): hogy legyen felsőbb pozíciója • magasabb • felsőbb • magasabb pozíció • könyv. felsőbbrendű (munkakör, jogi stb. szempontból): egy magasabb, felsőbb, magasabb munkaszervezet döntése • általánosabb • tágabb • tető (nagyobb hatókörrel és kevesebb tartalommal): általánosabb, tágabb, tető koncepció (logikában ) • alap • fő • domináns (fontosságát, függőségét tekintve): alap, fő mondat elem (op. Másodlagos); az apa domináns helyzetben van a családunkban
o. szintén kiváltságos
tartalmas 1. amely az al lényegét, alapját képezi. amely valaminek a lényege (op. jelentéktelen) • fő • alapvető: alapvető, fő, alapvető jellemzők, tulajdonságok • könyv. konstitutív • kulcs • könyv.: bíboros • tőke: alkotó elem; kulcs, sarkalatos kérdés • döntő: döntő érv • könyv. releváns (valamivel kapcsolatban releváns): releváns tényező • alapvető • alapvető: alapvető, alapvető hiba • súlyos • jelentős • fontos (fontos, súlyosság): komoly, jelentős, fontos befolyásolással bír az ügy sikeres megoldása • alapvető: alapvető jellemző etnikai • könyvek. elavult.: elengedhetetlen • elengedhetetlen • pl.: balra • balra: balra, balra osztozik valamiben
o. szintén alap, fő
2. o. jelentős 2, jelentős 1
vezető, aki az előtérben van (fontosságát, jelentőségét, rendjét tekintve) • vezető • fő: vezető, vezető, az állam fő képviselői • jelentős • jelentős • kiemelkedő: vezető, jelentős, kiemelkedő, vezető tudomány, kultúra személyiségek; jelentős, kiemelkedő, vezető pozíciót foglal el • először: az első sportcsapat; az osztály első tanulója • kiemelkedő • kiemelkedő: kiemelkedő orvos, művész • elismert • elavult. elismert (az elismerés révén vezet): elismert, elismert hegedűművész
elülső 1. elhelyezve, elöl helyezkedik el (op. hátsó): autó szélvédője, állat első lábai • elülső • elülső: elülső, elülső, elülső fal; frontális, frontális ütés • cím • első: cikk az újság elején, első oldala • fő (op. oldal, másodlagos): főbejárat
2. o. vezető, fő 1, fontos 1
elsődleges fontosság, jelentőség, szükség stb. szempontjából (op. másodlagos) • fő • alap: elsődleges, fő, alapvető célok, kötelességek • első • legfontosabb: tanulmánya az első, legfontosabb helyen van • könyvében. prioritás: kiemelt pozíció, prioritási területek • prioritás (lehetőleg első): prioritási felszerelések iránti kérelmek; kiemelt látogatás • könyv. kiemelkedő: kiemelkedő érdeke van valamiben • vezető • front • jelentős • jelentős: vezető, vezető, jelentős, előkelő munkavállaló
döntő 1. ki dönt valamiről, ami nagyon fontos, nagy jelentőségű • döntő • fontos • komoly: döntő, döntő szót mondani; hogy meghatározó, fontos, komoly lépést tegyen a könyvek életében. releváns (op. irreleváns): releváns komponens • fő • kulcs • meghatározó: van valamiben fő, kulcs, meghatározó értelem • mérvadó: az adott szám mérvadó • élet • végzetes • végzetes (meghatározó az életre, a további fejlődésre): élet, sorsdöntő pillanat • kritikus: elér egy kritikus pontot • végső (utolsó és döntő): utolsó találkozó (a sportban)
középen helyezkedik el; előtérbe kerülve; az első fontosságát, fölényét stb. • központi: központi, központi cégépület; központi, központi testület, igazgató • fő • alap • kulcs • domináns: a fő, alapvető, kulcsprobléma összpontosítása; a regény kulcskonfliktusa; a történet domináns karaktere • a legfontosabb: a szöveg legfontosabb ötlete • a legmagasabb (ösztönösen): a legmagasabb tisztség, a legmagasabb parancsnok
2. amelynek erőssége, intenzitása, békéje nagy hatással van • nagy • jelentős: jelentős, nagy, jelentős eredmények • kiváló • figyelemre méltó • kiváló • kiváló: kiváló, figyelemre méltó, kiváló, kiváló eredmények elérése • észrevehető: van észrevehető befolyás
o. szintén kiváló, nagyszerű
3. amely egy bizonyos szándékot, szándékot fejez ki • nagyon fontos • sok-fontos • ékesszóló • sokszavas: fontos, nagyon fontos, sokjelentőségű, ékesszóló, sokszövegű nézettel rendelkező szemlélője • kétértelmű • kétértelmű: kétértelmű, kiemelkedő mosoly • ígéretes • ígéretes beszédes: beszédes tanúságtétel
o. beszédes 2 is
alapvető valaminek a legfontosabb, szükséges (része) részének kialakítása • fő: alap, a tanulás fő elve • szögletes • tananyag • kezdeti (az alapítvány részét képező): letette az épület alapkövét • elsődleges • elsődleges: elsődleges jelentés; elsődleges funkció, tulajdonság (op. másodlagos, másodlagos) • központi • kulcs • domináns: központi pozíció; kulcs, domináns elem • alapvető • súlypont: alapvető, súlypont-probléma • könyv.: alapvető • érdemleges • fő • tőke • kardinális • jelentős • alapvető: fő különbség; tőke, érdemi kérdések • lényeges: Először vegye figyelembe a lényeges dolgokat, tulajdonságokat! • egzisztenciális (a létezést illetően): egzisztenciális igények • pl. kutya: kutya kötelesség • könyv.: konstitutív: konstitutív elemek • törzsi (alap és változatlan): a dolgozók törzsi státusa, törzsi állomány • kezdeti • kezdeti • embrionális • csíra • pren. embrionális (származás szempontjából az első és az első): kezdeti, csíraállapot • nem származtatott: a szó nem származtatott jelentése • elemi • egyszerű • triviális (alap és legkevésbé komplex): még az alap, elemi, egyszerű szabályait sem ellenőrzi működés • általános (nem részletezett): általános oktatás • könyv. kezdetleges: kezdetleges életjelek • iskolás • kezdő: iskolás hiba
rejtvény 1. szóbeli játék, melyhez értelemre van szükség a jelzett megoldás kereséséhez • rejtvény: rejtvény, rejtvény megoldása
2. o. rejtély 2, rejtély 2, 1. feladat
rejtvény 1. o. rejtvény 1 2. o. 1. feladat
probléma 1. valami összetett, amit meg kell oldani • kérdés: probléma, az emberi táplálkozás kérdése • feladat: kutatási feladat, sakkfeladat • rejtvény • rejtély: viselkedése mindig rejtvény volt, rejtély számára • beszélgetés. rejtvény: szembesült a kirakóval • hívás. horog (rejtett probléma): egy kampója van • hívás. rejtvény (összetett probléma) • pren.: anya • kérdőjel
2. o. aggodalom 1 1
a koponyához kapcsolódó koponya • koponya: koponya, koponya csont • anat. fej: koponya, fejüreg