OSLO - "Ha valaki bekopog az ajtón, a gyerekek félnek. Attól félnek, hogy valaki megint értük jön" - meséli Jaquline bizonytalan norvég nyelven az ország szociális szolgálatával folytatott vitáiról, amelyeket azzal vádolnak, hogy jogtalanul bontották fel a családokat. A szeme könnyezik - írja az AFP ügynökség.

A nevelésben nehézségekkel küzdő szülőknek nyújtott pedagógiai segítség mellett Norvégia nem habozik elvinni gyermekeket a családjukból, ha a gondozás vagy a túl erőszakosnak ítélt oktatási módszerek súlyos kudarcot vallanak. Ezért az etnikai kisebbségekkel való félreértés, akiket ezek az intézkedések, amelyeket egyesek gyakran "államrablásként" emlegetnek, gyakran aggódnak.

Az ötmillió lakosú királyságban 1665 gyermeket vittek el szüleiktől 2014-ben, ebből 424 külföldön született. Ez a Barnevernet Gyermekvédelmi Szolgálat statisztikája szerint.

Jaquline és férje, Joe Joseph, akik Srí Lankából származnak, figyelmeztetés nélkül veszítették el gyermekeiket 2011. november 14-én Norvégia második legnagyobb városában, Bergenben. Ahelyett, hogy szokás szerint aznap visszatért volna az iskolából, két nyolc és 12 éves lányt és egy hatéves kisfiút azonnali hatállyal nevelőszülőbe helyezték. Névtelen nyilatkozat után történt, hogy erőszak volt a családban. A norvég törvények tiltják a testi fenyítést, beleértve a nevelést is.

szülők

A bírósági dokumentumok szerint Joe gépészt és a Jaquline gyermek sarkában lévő alkalmi segítőt azzal vádolták, hogy zászlóval és fakanállal verték meg gyermekeiket, a legidősebb gyereket vulgárisan megátkozták, és ollóval kezükre vágták a Benjaminot. A házaspár csak azt vallja be, hogy a család néha megpofozta. "A Barnevernet hajlamos az összes idegent egy zacskóba tenni. Mivel nem vagyunk norvégok, minden gyermekünket klubokkal vagy övekkel vertük meg." mondja Jaquline.

A bírósági maraton végén a szülőket 15 napos börtönre ítélték, feltételes szabadlábon, levágás céljából. A bíróság ezeket a cselekedeteket pusztán "kulturális különbségként" és korrigálható magatartásnak minősítette, és elrendelte, hogy a két legfiatalabb gyermeket fokozatosan adja vissza szüleihez. Hat hónappal az ítélet után a pár és két gyermekük hirtelen elhagyta Bergent a Barnevernet félelme miatt, és Oslóban telepedtek le. Hagytak egy házat és egy munkát. - El kellett rabolnunk a saját gyermekeinket. - magyarázza az apa.

Hasonló esetek rendszeresen megjelennek a jelentésekben, és túlmutatnak a határokon. Melbourne-től Budapestig több ezer ember tiltakozott április 16-án öt gyermek eltávolítása ellen egy román-norvég házaspártól. Az egyik egy három hónapos csecsemő volt, akit már vissza is adtak szüleinek.

Mariust és Ruth Bodnariu-t utódaik testi fenyítésével vádolják. Ugyanakkor az a nézet is felmerült, hogy a pár nevelését vallási indoktrináció miatt megkérdőjelezték. Nem könnyű kideríteni, hol van az igazság. A családok tetszés szerint védekezhetnek a médiában, de a hatóságok a legfantasztikusabb vádakkal sem.

"Azt mondják, hogy külföldi szülőktől veszünk gyermekeket, mert növelni akarjuk a lakosság genetikai sokféleségét. Amikor ezt elolvasom, összehúzódik a gyomrom." - mondta Kai-Morten Terning, a gyermekekért és az esélyegyenlőségért felelős államtitkár. "Egyes kritikákat nem szabad figyelmen kívül hagyni, de másokat egyszerűen koholnak."

A helyettes gondozásról mint az utolsó lehetséges megoldásról nem a Barnevernet dönt, hanem annak ajánlására egy több tagú testület vagy esetleg a bíróság. Ennek ellenére mintegy száz szakember (ügyvéd, pszichológus, szociális munkás) írt nyílt levelet tavaly, amelyben a Barnevernet-et "diszfunkcionális szervezet, amely számos súlyos következményekkel járó hibás döntésért felelős".

A gyermekrablások esetei néha elérik a (nem) diplomáciai szintet. Miloš Zeman cseh elnök így összehasonlította a norvég intézményt a náci Lebensborn programmal. Norvégia és India kapcsolatait régóta homályosítja egy indiai házaspár esete, akik azt állítják, hogy gyermekeiket elvitték, mert otthon megették a kezüket, és családjuk egy ágyban aludt. A szlovák Andrej családjának, akivel tavaly áprilisban feleségül vette lányát, Maxine-t, szintén kellemetlen élményben van része egy szociális munkásnak.

"A kérdés nem csak az, hogy a gyerekek ülnek-e egy széken, vagy sem, vagy kezükkel esznek-e vagy sem. A leggyakoribb dolog az, hogy Norvégiában illegális a gyermek megverése vagy pofonozása, míg más kultúrákban ez nem biztos, hogy így van.,"- magyarázza név nélkül - a Barnevernet szociális szolgálat egyik alkalmazottját.