genetikai

ADHD - figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség

Ez a gyermekkor egyik leggyakoribb pszichiátriai rendellenessége. Az iskoláskorú gyermekek legfeljebb 7 százalékát érinti, a fiúkat gyakrabban, mint a lányokat. A genetikai tényezők elengedhetetlenek, akár 80% -ban is fontosak. Hatásukat megsokszorozzák olyan környezeti hatások, mint a dohányzás, a terhesség alatti alkoholfogyasztás stb.

Az ADHD-t leggyakrabban a gyermek életkorának 6. és 9. éve között diagnosztizálják, vagyis az iskolalátogatás kezdetén, amikor egyre nagyobbak az igények a különböző normákhoz való alkalmazkodásra és a stabilabb teljesítményre.

Az ADHD (figyelemhiányos hiperaktív rendellenesség) olyan viselkedési rendellenesség, amely már kicsi kortól megnyilvánul. Az ADHD egy olyan klinikai szindróma, amelyet a koncentráció és a figyelem zavara, az impulzusszabályozási rendellenesség, az ingadozó hangulatok és olyan nehézségek jellemeznek, mint a rendkívüli nyugtalanság vagy a hiperaktivitás.

Ez egy neurodevelopmentális rendellenesség. Ez a rendellenesség gyakran nagy terhet jelent a család számára. A család a gyermek tudatlanságból fakadó különleges viselkedését gyakran nevelési hibának tekinti. Az ADHD-s gyermek nevelésének nehéz feladatát a külvilág negatív hozzáállása kíséri, ami pszichológiai nyomáshoz vezethet minden családtagra.

Az ADHD-nak számos formája van, és előfordul például hiperaktivitási rendellenességgel vagy anélkül. Az ADHD biológiai alapokkal rendelkezik az agy eltérő fejlődésében és működésében. A koncentrálóképesség romlása, a túlzott aktivitás és az impulzivitás ezeknél a gyermekeknél az agy eltérő szerkezetének és működésének köszönhető. Kimutatták, hogy az idegsejtek, a dopamin és a noradrenalin között ingereket továbbító anyagok metabolizmusának károsodása hozzájárul a tünetek megjelenéséhez.

Az ADHD alapvető tünetei

A megbízható diagnózis felállításához a gyermek és fejlődésének gondos figyelemmel kísérése szükséges. A hiperkinetikus szindróma viszonylag nehezen diagnosztizálható rendellenesség, bár a rendellenességnek egyértelmű jelei vannak. Ezek elsősorban a koncentráció rendellenességei:

  • képtelenség a részletekre összpontosítani;
  • a figyelem megőrzésének nehézségei a feladatok elvégzésében vagy a játékban, a beszélgetés során úgy tűnik, mintha a gyermek nem hallgatna, a gyermek nem követi az utasításokat, nehézségei vannak a feladatok és tevékenységek ütemezésében, kerüli a zavartalan szellemi munkát igénylő feladatokat, gyakran elveszíti a szükséges dolgokat, a munkahelyükön könnyen elterelik a figyelmüket, a mindennapi tevékenység során feledékeny.
  • Egy másik tünet az hiperaktivitás. A gyermek gyakran játszik valamivel, nyugtalan, feláll a helyéről abban a helyzetben, amelyben ülnie kell, a helyzettől függetlenül futni kezd, nem tud csendesen játszani, fokozott a beszéde és folyamatosan mozgásban van.
  • Az ADHD megnyilvánulása is impulzivitás - a gyermek kiáltja a választ, mielőtt kitöltené a kérdést, alig várja meg a sorát, gyakran félbeszakítja és zavarja a többieket.

Az ADHD befolyásolja a gyermek viselkedését attól a naptól kezdve, amikor reggel felébred, egész nap, az iskolában, a délutáni tevékenységek alatt és este otthon. A gyermeknek és családjának problémái vannak az esti alvással és az alvással is.

Hogyan lehet felismerni az ADHD-t: A hiperkinetikus szindróma egyes tünetei csecsemőkorban figyelhetők meg. Jellemző a megnövekedett aktivitás, az alvás és az ébrenlét szabálytalan ritmusa vagy a kevés alvás, valamint a sok sikoly és kevés beszélgetés. Az érintésérzékenység és a szemkontaktus másképp nyilvánul meg, mint az egészséges gyermekeknél. Az aktivitás megnő. A diagnózis azonban nem állapítható meg a gyermek harmadik életéve előtt. Még később is nehéz egyértelműen meghatározni, hogy ADHD-rendellenességről van-e szó.

Óvodás korban, három és hat éves kor között a motoros nyugtalanság jelei láthatók. Különösen játékos helyzetekben a gyermeknek gondjai vannak a nyugalom és kitartás megőrzésével. A dühkitörések és a határok be nem tartása szintén olyan tényezők, amelyek problematikussá tehetik a mindennapokat az óvodában. A késések a gyermek fejlődésének gyakorlatilag minden területén megtalálhatók: a tevékenységek tervezésében és irányításában, a durva és finom motorikus képességekben, ami különösen jól látható a rajzoláskor. A sérülések kockázata többszörösen magasabb a többi gyermekhez képest. Körülbelül három éves koráig hiperaktivitással járó ADHD-s gyermeknél a felnőtt folyamatos figyelemmel kísérése és felügyelete szükséges a kellemetlen sérülések megelőzése érdekében.

Az ADHD-ban szenvedő fiatalok gyakran megpróbálják elkerülni ezt a negatív érzést azáltal, hogy elkerülik a kockázatos helyzeteket, és ezért néha kiesnek a társas kapcsolatokból. A fiataloknál gyakran kialakul a szorongás vagy a depresszió, és hajlamosabbak alkohollal és drogokkal való visszaélésre.

Sok esetben azután, könnyű hatásának köszönhetően, bekerül az ún "Gonosz körök". Ma már ismert, hogy néhány ADHD-s gyermek nem nő fel. A fiatalok és a felnőttek is szenvednek "másságuktól", és támogatásra szorulnak.