film

Pier Paolo Pasolini, mint a társadalmi változások megfigyelője Olaszországban, radikális nézetei eredményeként gyakran erős vitákat és szenvedélyes vitákat váltott ki.

Bologna/Pozsony, március 5. (TASR) - Pier Paolo Pasolini olasz rendező letörölhetetlenül belépett a világ mozi történetébe a Szent evangéliuma című filmekkel. Matthew, Tétel, Ragadozók és verebek, Oidipus, Decameron, Saló vagy 120 napos szodómia. 95 éve telt el ma születése óta.

Pier Paolo Pasolini az olaszországi Bolognában született, 1922. március 5-én. Sokoldalúságának köszönhetően a művész és az értelmiség íróként, rendezőként, forgatókönyvíróként, dramaturgként és nyelvészként is dolgozott. A második világháború vége és az 1970-es évek közepe közötti olaszországi társadalmi változások megfigyelőjeként radikális nézeteinek eredményeként gyakran váltott ki erős vitákat és szenvedélyes vitákat.

Az Il vangelo secondo Matteo (Szent Máté evangéliuma, 1964) leghíresebb filmje az egyik bibliai Újszövetségi film. Boccacci Decameronjának filmváltozata a Trilogia della Vita (Az élet trilógiája, 1970) részét képezi, amely magában foglalja a Les contes de Canterbury (Canterbury Tales, 1972) és az Il fiore delle mille e una notte (ezer és egy éjszakai csokor is) részét. (1974)]. Ez utóbbi műben egy ősi misztikus történet kel életre Arábiából, amelyben egy ártatlan fiatalember beleszeret rabszolgalányába, de sok kölcsönös boldogságot kell áldozniuk. A franciaországi Cannes-ban megrendezett Nemzetközi Filmfesztiválon (IFF) az 1974-es film elnyerte a zsűri fődíját. A Tételt (Theorem, 1968) című művet eredetileg Pasolini forgatni akarta az USA-ban, New Yorkban, ám pénzügyi okok miatt a rendezőt a forgatásra az olaszországi Milánóba kellett költöztetnie. Pasolini a tételt "egy kétségbeesés kiáltása formájában megjelenő versnek" nevezte. A film zenéjének szerzője Ennio Morricone volt, akinek a Pasolinival való együttműködés Oscar-díjat hozott.

A Salo o le 120 giornate di Sodoma (Saló alebo 120 dní sodomy, 1975), amely egy filmrendező utolsó munkája volt, markánsan ellentmondásos adaptációja a második világháború idején az olasz környezetbe beépített de Sade márki irodalmi műveinek.

A művész szakmai és magánéletét sok botrány kísérte, főleg homoszexualitása kapcsán.

Pasolini holttestét 1975. november 2-án fedezték fel egy ostiai tengerparton az olasz főváros, Róma közelében.

Soha nem erősült meg az a gyanú, hogy Pasolini meggyilkolása politikai indíttatású bűncselekmény lehetett. Annak ellenére, hogy a rendező fizikai felszámolással fenyegette az ultr jobboldali szervezeteket a 120 nap Sodomája című filmje kapcsán.

Pasolini társadalomról alkotott nézete továbbra is provokálja és felkelti a filmesek érdeklődését. Egyikük Abel Ferrara rendező, aki 2014-ben a velencei filmfesztiválon a főfilmben bemutatta a Pasiolini filmet Willem Dafoe színésszel. A film a tragikusan elhunyt rendező, Pier Paolo Pasolini életének utolsó napját örökíti meg, akinek az olasz köz- és kulturális életben még mindig nincs helyettesítője.