1. Bemutatkozás
1.1 Friedrich Nietzsche - A voluntarisztikus antropológiai filozófia képviselője.
2 Önéletrajz
1844-ben született a németországi Lútzen közelében, Rôckenben, egy evangélikus lelkész családjában. Ötéves korában elveszíti apját, főként a nők nevelik fel a protestáns kegyesség szellemében, gyenge fiú lett, de erre rájött, és szigorú önfegyelemmel igyekezett szembenézni vele.
Először teológiát tanult, de átállt a klasszikus filológiára, amelyet Bonnban és Lipcsében tanult, ahol megismerkedett Schopenhauer filozófiájával, amely jelentős hatással van életére és ezáltal a filozófiára. Richard Wagner egy másik jelentős hatással volt rá, mert Nietzsche imádta a zenét. Tanára ajánlására klasszikus filológiai professzort kapott Bázelben. Sok fontos személyiséggel találkozik itt.
A bázeli egyetemen elért sikereit a háború szakította meg, Nietzsche önkéntes ápolónőként vett részt benne, hamar megbetegedett a vérhasban, és hazatért, de soha nem gyógyult meg megfelelően az egészségügyi problémáktól. A háború után megnőtt a hatalom Németországban. Ebben az időszakban szakadás van Wagner és közte, mert Nietzsche hibáztatta, hogy megalázta magát a keresztény élet tagadása ellen - ez fordulópont Netzsche életében, elfordult eszméitől, és kritikus álláspontot foglalt el a művészet és a metafizika terén.
Az első fizikai összeomlás után Nietzsche nyugdíjba megy és elsősorban Észak-Olaszországban, de Franciaországban, Németországban és Svájcban is él. Ebben az időszakban nő a magánya, de ez növeli az önbizalmát. Az 1888-as év munkájának csúcspontja, számos írást és önéletrajzot írt, Ecce Homo. Nietzsche azonban kimerült, elvakult, legyőzi az újabb támadást. Anyja fogadta örökbe, aki további 12 évig burkolt tudattal élt. 1900-ban halt meg.
3 Nietzsche filozófiája
Századi vitatott német filozófus. Mint sok nagy filozófus, Nietzsche is valami új kezdetének tartotta magát. Heidegger "utolsó metafizikusnak" nevezte, bár Nietzsche fő projektjeként a metafizika megsemmisítését vállalta. Nietzsche éppen az erkölcs eszméjét támadja, bár ő maga volt, amint rájött, az egyik legszigorúbb moralistának. A görög ókor iránti rajongásáról ismert, klasszikus filológiát tanult és mindenekelőtt a homéroszi hősöket csodálta. Fő művei: Tehát Zarathustra Said, Az erkölcs genealógiája, Istenek alkonya, Mentális arisztokrácia, Tragédia születése (Munka a görögökön, ideálján túl) A jón és a gonoszon túl (125 példát hoz fel a "magasabb típusú Férfi"). Nietzsche azt mondja: "Az emberiség célja nem lehet az utóbbiban, hanem csak a legmagasabb típusú emberben lehet." Valamikor a jövőben: "Az ember kötél, amely állat és szupermens között feszül."
Nietzsche nem titkolja elitizmusát. Imádta a katonai erényeket és megvetette a középszerűséget, valamint a német burzsoázia banális életerkölcsét, amelyben csapdába esett. Filozófus volt, aki teljesen ragaszkodott a jövőhöz, és a múltra való figyelme főleg a pusztításra, vagy inkább a tőle való elszakadásra összpontosult, mert valójában már nem ő: "Nyomd meg, ami esik." Schopenhauer filozófiailag befolyásolta Hegel (üres optimizmusa) és kritizálja Rousseau-t és Kantot is.
Nietzsche nem hozott létre filozófiai rendszert, művei költői képekben, metaforákban és aforizmákban íródtak. Filozófiájának alapvető tematikus területei közé tartozik a hatalom akarása, ugyanannak örök visszatérése, a nihilizmus, a szuperman és az összes érték újraértékelése. Filozófiájának alapja a szkepticizmus és a biológiai önkéntesség, Nietzsche filozófiájával szerette volna szétszedni a hagyományos metafizikai értékrendeket, ellenzi a modern kultúrát, amelyben sekélyességet, hamisságot lát.
3.1 Kereszténység
A modern kereszténységet névtelennek, érzéketlennek, megtévesztőnek és hamisnak tartja. Nem ismeri el Krisztus tanítását, de csodálja Jézus emberi képességeit. Nietzsche szerint Szokratész, nem Krisztus, a mentalitás igazi kezdete "egy másik világból".
3.2 Az erkölcs két típusa (rabszolgák és urak erkölcse)
A rabszolgák erkölcse igazolja a rossz körülményeket és az életben való csalódást. Célja egy állandóan megalázott ember önértékének elérése vagy legalábbis megerősítése. A kereszténységben mutatják be. A rabszolgák felsőbbrendűnek érezték magukat, mert választottnak tartották magukat. Tele voltak a jövő reményével, amelyben megszabadulnak gazdáiktól. Ez az erkölcs hangsúlyozta a hatalom, a gazdagság gonoszságát, vagyis mindent, amit az uralkodó osztály élvezett, és ami elérhetetlen volt a rabszolgák számára.
Másrészt ott van a mesterek morálja. Kevéssé helyezi a hangsúlyt az erényre és arra, hogy mit kell tennie. Az alázat inkább gyengeség, mint erősség, és a gazdagság nem a gonosz forrása, hanem a jó élet szükséges előfeltétele. "A kereszténység a platonizmus a tömegek számára" - írta Nietzsche, és valóban Platón metafizikájának és a héber Isten eszméjének keveréke. A rabszolgák erkölcse reakció a megaláztatásukra. Alapvetően nincsenek értékei. Amit az urak jónak tartottak, azt a rabszolgák gonosznak hirdették, ezért a gonosz hiányát jónak tekintették.
Nietzsche inkább az urat és a rabszolgát érti, nem pedig kétféle személyiséget, amelyeket nem az osztály, hanem annak természetes alkata határoz meg. Néhány ember erős, független, energikus, kreatív, míg mások (a legtöbb) gyengék, alkalmazkodnak. Az ilyen temperamentumok veleszületettek és nem változnak.
3.3 Nihilizmus ("ne higgy a semmiben")
Diagnosztikai értelemben használta a kifejezést a modern társadalom és a hagyományos erkölcs, valamint a vallás kritizálására, azt állítva, hogy ezek nihilisták. A nihilizmus nem feltétlenül értékmegtagadás (Nietzsche ateizmusa sem nihilizmus); sokkal gyakrabban csalódás és felháborodás, amelyekre nagy illúziók terjednek ki. A világveszélyes nihilizmus legradikálisabb képét a tézis foglalja össze: "Isten meghalt." Ez egyfajta szociológiai nézet, hogy azok az emberek, akik magukat őszinte hívőknek tartották, egyáltalán nem a hitük szerint viselkedtek. Sokan keveset értéknek és érzik Isten fogalmát, nem keresik személyes és érzelmi kapcsolatukat Istennel.3.4 Perspektivizmus
Nietzsche filozófiájának az 1970-es és 1980-as évekbeli nézete, módszere és követelménye azt állítja, hogy csak bizonyos fajta lények vagy közösségek léteznek, de önmagában nincs igazság. Kritikálja Kant második és harmadik "kritikáját". Nietzsche számára az emberek lényegében különböznek a feltételeket, tehetségeket és képességeket tekintve. Egy egyetemes mintarendszer bevezetése korlátozza a nagyobb képességekkel rendelkező embereket, ez a társadalom átlagolása, és mindez az „autonómia” hivalkodó elnevezés alatt történik.
3.5 Superman (Ubermensch)
Nietzsche ideálja, amelyet nagyon szerényen ír le. Megemlíti a "magasabb rendű embereket", de egyikük sem "szupermen", csak "ember, túlságosan is ember". A Superman nem csupán emberi lény, az undor az emberi lényekkel szemben, az iránti undor kifejezése, ugyanakkor ideális, hogy mik lehetnek. De mindannyian csapdába esünk szánalmas természetünkben, és nem lehet kicsúsztatni belőle. Olyanok vagyunk, amilyenek vagyunk, sem egy másik társadalom, sem egy másik környezet nem tesz jobb emberré.
A Superman nem az evolúciós létra következő lépése (elutasítja a darwini modellt), így nem lehetünk biztosak abban, hogy a következő fajok tökéletesebbek lesznek-e.
Superman elválasztja a megközelítést a többi embertől, és nem a képességeket vagy az előadásokat. Ez egy "amor fati" megközelítés, vagy a saját sorsának szeretete, vagy az élet szeretete.
4 Superman (Ubermensch)
A szemináriumi cikk ezen részében Nietzsche ötletére szeretnék koncentrálni. Vonzott a "szupermens" gondolata, amelyet a filozófus gyakran, de nagyon szerényen említ műveiben. A második világháború idején Németországban használták. Nem tudom, hogy a németek ilyen keményen tanulták-e a filozófiát, vagy csak Nietzsche nevét használták kutatásaikhoz. Talán akkor még nem is tudták, hogy filozófus foglalkozott ezzel 1900 előtt. De ez paradoxon lenne, mivel Nietzsche csak német volt.
Az így mondott Zarathustra című munkájában megemlíti a "szupermens" (ubermensch) kifejezést, amelynek ideálunknak kell lennie, és amelynek valamikor a jövőben meg kell születnie: "Az ember kötél, amely egy állat és egy szupermens között feszül." egy kötél. Mit értett a szerző ezzel? Azt hiszem, azt akarta jelezni, hogy mi vagyunk a fejlődés valamilyen szakasza, cikk az emberiség evolúciójában. Régóta szerettünk volna olyanok lenni, mint Isten, hogy rendelkezzünk Isten hatalmával. Hányszor büntetett minket erőfeszítéseinkért. Kontrollálni akartuk a világot, még az egész univerzumot is. Ez egyáltalán lehetséges? Jogunk van hozzá?
A szupermen gondolata elbűvölt filmekben, számítógépes játékokban, de mindenhol tudományos folyóiratokban, az interneten is. Soha nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel részletesen, de érdekesnek találom, és mindig is szívesen olvastam az ilyen típusú titkok feltárásáról. Mi lenne, ha a németek véletlenül létrehoznának egy lényt. Bármi történik ma. Klónoztak juhokat, gyerekeket, ragyogó disznókat. Meddig tolerálja Isten? Klónozzuk egymást? Ha a tudósok úgy találják, hogy egy ember klónozható, akkor talán igen. Nem tudom pontosan. Lesz egy törvényünk, amely tiltja. De mindig lesz valaki, "gonosznak" hívjuk, aki elszenvedi ennek a törvénynek a megsértését. Erőforrásokat, tudományos ismereteket és mindent meg fog szerezni, amire szüksége van, és klónozza az embereket. Akkor mit? Klónozhatunk állatokat? Csak génekkel játszani, tökéletes lényeket nevelni? Nem lesz minden létező állat veszélyeztetve? Amikor azt képzelem, hogy a gazdaságban 100 egyforma tehén lesz, amelynek minden időjárás esetén száz százalékban jó a teje, az év minden napján. Mindenki tudni fogja, mikor reggel van a reggeli, mikor kell menni az istállóba. Képesek lesznek fejni magukat? És 5 vagy hány évig lesznek egészségesek? Ez elképzelhetetlen. Egy másik, rosszabb példa. A gyermekkori embriók beállítása. Zseniális gyereket szeretnél? Cégünk garantálja az Ön számára. Jöjjön és nézze. És mindannyian zsenik leszünk.
Hová megy akkor a világ? A zsenialitáshoz vagy a pusztuláshoz? És mi van, ha létezik egy földönkívüli civilizáció, amely csak nevet világunk nyomorúságán? Talán "emberfeletti emberek". Ismernek minket, de békén hagynak minket. Amíg le nem romboljuk a területüket. Az amerikaiaknak nincsenek titkos repülőgépeik, amelyek a világűrben kutatnak, és mi nem tudunk róluk? Lehet, hogy a NASA tudja a válaszokat, de nagyon veszélyes lenne ezeket az emberek körében terjeszteni. Végül is csak egy olyan dolgot, mint egy mai CD, jóval a megjelenése előtt találtak ki. Nem hiszem, hogy a közeljövőben lenne esélyünk ezt megtudni. Ha valami van, az titkosabb, mint szigorúan titkos, és én is nagyon boldog vagyok. Egyáltalán nem vágyom a klónomra. A világegyetem soha nem lenyűgözött. De szép azt olvasni, hogy száz évvel ezelőtt egy Nietzsche nevű filozófus pontosan ilyen kérdéssel foglalkozott. Természetesen módosítva, nem akarok triviálisabbat mondani. Az akkori lehetőségek szerint.
Nietzsche folytatja, hogy a társadalom nem tesz jobb emberré minket. Sem egy másik környezetet. Talán igaza van. De nem értek egyet. A környezet mégsem olyan környezet és társadalom, mint a társadalom. Van egy különbség, amikor egy kisgyerek parazita társadalomban és környezetben nő fel, mint amikor a gyermek szerelmi, gyengéd és megértő dombot kap. Ne tévedjünk pénzzel. Sokan úgy gondolják, hogy a pénz elősegíti a gyermekek fejlődését. Szerintem az ellenkezőjét. A pénz csillapításként működik. Fontosak, igen, de csökkenést okoznak a nevelésben, a viselkedésben, valójában a gyermek növekedésének minden vonatkozásában.
A filozófus egyértelművé tette, hogy a szuperman nem az evolúció újabb szakasza. De képet ad arról, hogy az ember hogyan gondolja, hogy ez kiderül. A saját véleményébe mélyült emberkép. Superman elválasztja a szemléletet az embertől, nem a képességet vagy a teljesítményt. Olyan megközelítés, amely meghatározza a saját sors iránti szeretetet, az élet iránti szeretetet. Megváltoztathatjuk a sorsunkat? Kinek van sorsa? Isten? Szerintem részben. Végül is mindenki eldöntheti, hogy mit csinál, amíg él. Eleinte minden bizonnyal megadják, de később, ha eljutunk a döntéshozatal szakaszába, meghatározzuk saját sorsunkat. De ami történni fog, az meg fog történni. Ezt mondom mindig magamnak. És bármi megtörténhet. Végül is nem mondhatjuk előre, hogy nem fogok vezetni, mert velem történhet valami. Nem fogok játszani, mert eltöröm a lábam. Nem megyek nyaralni, mert a gép lezuhan. És ha mozdulatlanul ülök a saját kertemben, velem semmi sem fog történni? Mi van, ha bomba esik rám? Vagy egy teherautó zuhan közvetlenül a kertembe? Akkor nem hibáztathatom magam, hogy ott ültem. Ahogy nem hibáztathatom magam azért, hogy a volán mögé ültem, és történt valami. Így van. Az élet kialudhat és mehet. Senki sem tudja, hogy akarja Isten. Isten tesztel minket? A halál nem csak egy vizsga vége, mint az egyetemen? Vizsgák, majd értékelés?
Szerintem valaminek biztosan felettünk kell lennie. A keresztények Istennek hívják. Pontosabban Istennek hívják. Muszlim Allah. A dzsungelben néhány törzsnek minden bizonnyal megvan a neve. Valaki csak valamiben hisz felettük. Valami olyasmi, mint az erő követe vagy az élet vize. De mindenképpen itt vagyunk valamiért. Van értelme az életnek. Milyen lenne, ha tudnánk a jövőnket? Most befejezhetnénk zarándoklatunkat. Tehát jobb. Jelen és múlt. Fedezzük fel a világ, az élet szépségeit emberként, nem pedig robotként.
5 Következtetés
Filozófusként Nietzsche minden bizonnyal befolyásolta az embereket, filozófiájukat és a 20. században M. Heidegger létezésének filozófiáját. Néhány nézetét a fasizmus visszaélte a felsőbbrendű faj, a tiszta fajta eszményének céljaira. De nem mondhatjuk bizonyossággal, hogy a "szupermens" gondolata maga keltette-e az egész világ uralmát a fasiszták fejében. Nem tudjuk pontosan, mi késztette őket erre. Ha Nietzsche a háború alatt élt volna, akkor megátkozhatta volna magát, amiért a "szuperman" gondolatára gondolt. Tehát úgy gondoljuk, hogy éppen ez az ötlet járul hozzá a társadalom változásához a jövőben.