Az ínybetegség tünetei, okai és kezelése. Hogyan kezeljük az íny gyulladását.
2004. január 20., 11:46 (frissítve 2017. augusztus 30., 13:19 órakor) Primar.sme.sk
A periodontitis, a periodontopathia és a periodontitis kifejezések a "periodontium" szóból származnak. Jelzi a fogazati rögzítő berendezést, vagyis a fog csontba rögzítésének rendszerét.
Gumikból, csontalveolákból, állványból és gyökércementből áll. A parodontium minden gyulladásos betegségét, kortól és formától függetlenül, orvosilag parodontális betegségnek nevezik. Gyors és mély károkat okozhatnak, beleértve a csonttörést és a fogak elvesztését.
A köznyelvben gyakran használják az orvosilag pontatlan "parodontitis" nevet. Csak degeneratív betegségekre vonatkozik. Ez általában "parodontitis", azaz a parodontium gyulladása.
Mivel a fogászati rögzítő rendszer betegségeinek több oka lehet, és eredetük, valamint kóros-anatómiai változásaik szerint vannak felosztva, ennek van a legnagyobb jelentése és egyúttal a "periodontopátia" orvosilag legpontosabb általános neve.
Az ínybetegség okai
A parodontopathia az íny gyulladásos reakciója, amelyet az íny széle felett és alatt található plakkos baktériumok okoznak. A betegség lefolyását súlyosbíthatják a rágórendszer rendellenességei, az általános anyagcsere zavarai, a stressz, a túlzott alkohol- és nikotinfogyasztás, valamint sérülések.
A beteg íny más betegségekkel is társulhat, például cukorbetegséggel, anyagcserezavarokkal, HIV-vel vagy Crohn-betegséggel.
Az ínybetegségek típusai
Gyulladásos formák az esetek több mint 90 százalékát teszik ki és megelőzhetőek.
- Akut ínygyulladás
- Krónikus ínygyulladás
- Periodontitis marginalis
- Felületi parodontitis
- Periodontitis profunda
Hiperplasztikus formák (túlzott szöveti reakció)
- íny hiperplázia
- epulis
Traumatogén periodontopathia
- irritáció okozta, pl. rágási rendellenességek
- sérülés okozta, pl. rosszul ülő fogsor
Atrófiás formák
- Helyi parodontitis
- Generalizált parodontitis
Különleges formák
- gyógyszer által kiváltott periodontopathia
- idiopátiás periodontopátia
- átmenet az egyes betegségminták között
Csakúgy, mint a fogszuvasodásban, amelyben a cukrot hasító és savtermelő baktériumok fontosak, a fogrögzítő rendszer gyulladásaiban plakk baktériumok, aktinomyces, streptococcusok, veilonella, fusobaktériumok vagy spirochéták jelennek meg.
A parodontopathiák - az íny nyálkahártyájának különféle akut gyulladásai kivételével - általában krónikus betegségek. Ez azonban nem zárja ki, hogy időről időre nem válthatnak hirtelen akut formára.
Hogyan lehet felismerni az ínygyulladást
Hiperpláziában, azaz jóindulatú túlzott szövetképződésben, az íny gyulladásos eltűnésében vagy az akut gennyes folyamatban a tüneteket a már érintett beteg felismerheti.
Néhány beteg regisztrálja magát megváltozott, nagyon specifikus, részben kissé édes szájszag, ami gyakran jelzi a vezikulák képződését vagy a baktériumok szaporodását. Más esetekben előfordulhat, hogy a fogorvos nem ismeri fel a parodontális betegség tüneteit a vizsgálat során.
A gyulladásos ínybetegség jelei, a bütyökképződés és a csontok lebomlásának előfutára vöröses, duzzadt és különösen vérző nyálkahártya-területek. A fogon füzér alakú szilárd lerakódások, valamint rózsaszínű, enyhén foltos, homogén felület található, amely egészséges ínyt képez.
Ezenkívül más változások is előfordulhatnak, például hasadékbehúzások (Stillman rése) vagy az íny nyálkahártyájának széleinek kiálló durva megvastagodása (Mc Call rése) a rágási funkció során fellépő hibás érintkezésekre adott válaszként.
Véres vagy akár gennyes-véres váladék az íny nyálkahártyájából ill. tályogok kialakulása - a fog és az íny közötti bütykök kialakulásának tünete.
A betegek a vérzés érdekében tartózkodnak a pontos fogmosástól, de így csak a periodontopathia további terjedését támogatják. A betegség lassú lefolyása, a fogvédő szövetek fájdalommentes, nem megfigyelt elvesztése miatt a betegség figyelmen kívül hagyható és észrevehető egy előrehaladott stádiumban, amikor a fogak mozogni és kidőlni kezdenek.
Az ínybetegség diagnosztizálása
A fogorvos a lelet speciális parodontális vizsgálata alapján állapítja meg a diagnózist. A diagnózis felállításához részletes adatok és különféle vizsgálatok szükségesek a tisztító és az íny állapotáról, amelyek megmagyarázzák a plakkok elhelyezését és a vérzésre való hajlamot.
A fogak és az íny közötti tér tapintása információt nyújt a meglévő fogtörzsek helyéről, mélységéről és gyulladásának mértékéről. Alternatív megoldásként nyálpróba végezhető fogtörzsön a baktériumok flórájának meghatározására.
A röntgensugarak segítségével tisztázható a csont atrófiájának mértéke és típusa, a nyálkahártya alatti zavaró mezők, pl. lerakódások (kövek), koronák kiálló szélei stb. valamint a fogmegőrzés fontosságát. Az eredmény a periodontopathia osztályozása és mértéke.
Az ínybetegség előfordulása
A gyermekeknél végzett vizsgálatok során a nyálkahártya gyulladásos elváltozásai az ínygyulladás értelmében már 1-13 éves korban megjelennek. Egy svájci tanulmány szerint a fogínygyulladás legnagyobb aránya a 11 éveseknél fordul elő. A hormonkezelés túlzott szabályozása, mint pl Pubertás és terhesség alatt a fogínygyulladás 45% -át hajlamosítják parodontitisre.
Jó fogorvosi ellátás mellett azonban ez a normális hormonális szabályozás után nem hagy maradandó következményeket csontromlással és hasonlókkal. Csak elhanyagolt szájhigiéné esetén lehet felismerni a parodontitisben szenvedő betegek százalékos növekedését 35 éves korig. A pubertás időszakban a parodontitis lefolyásának súlyos formái kb. A lakosság 0,1% -a.
Az életkor előrehaladtával nő a csontvesztéssel járó betegségek száma, ami döntő fontosságú az időskori fogvesztés szempontjából. Megkezdődik az úgynevezett felnőttkori parodontitis. 45-57 éveseknél a csont körülbelül egynegyede, a 60 éveseké egyharmada érintett. A legerősebb támadás az alsó és felső állkapocs elülső fogain, valamint az első székeken történik.
Beteg íny kezelése
A terápiának ugyanolyan mértékben kell megszüntetnie a betegség tüneteit, mint az okok és az összes betegséget elősegítő tényező.
A fő cél az összes gyulladás megszüntetése, az optimális higiénés körülmények megteremtése a szájüregben és a betegség akut kiújulásának megakadályozása. A következő kezelési lépéseket különböztetjük meg:
- Felkészülés a kezelésre (tájékoztatási, motivációs és higiéniai szakasz)
- Terápia (konzervatív és/vagy műtéti kezelés)
- Utógondozás (betegség utáni követési szakasz és kontrollfázis)
A kezelésre való felkészülés és az utógondozás elengedhetetlen a paradicsomi kezelés sikeréhez. A páciensnek bizonyítania kell a megfelelő mértékű önálló kezdeményezést, és otthoni fogorvosi ellátását a betegséghez kell igazítani. Soha nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb fogágybetegség krónikus, és egész életében végigkíséri az érintett betegeket.
A kezelésre való felkészülés során a szájüregben eltávolítják a zavaró mezőket, például a szivárgó töméseket és a harapási problémákat. A végleges protézisszerkezetek viszont a kezelés befejezése után készülnek.
Terápiás szempontból a konzervatív kezelést megkülönböztetik a műtéti kezeléstől. Hacsak nem a parodontopathia szélsőséges akut és agresszív formája, mindig konzervatív szövetmentő terápiát kell adni.
Ez az úgynevezett zárt curettage egy idő után megismételhető, hogy csökkentse az íny törzsének mélységét. Maga a kúra, amelynek során az íny törzsét parodontális műszerekkel (curette, scaler, ultrahang) tisztítják és az íny alatt tárolt fogfelületeket simítják, fájdalommentes és helyi érzéstelenítésben történik.
A fogak vakarása, a szájüregben a vér képződése és az érzékeny íny akár 6 napig is kellemetlen marad. Az eljárást nem szabad lebecsülni, de nem is szabad túlbecsülni, ahogyan az a következményekkel sem jár.
Az íny műtéti kezelése
A parodontális műtétet nem végzik olyan mély (6 mm), tartós bütykökön, amelyek nem érhetők el műszerekkel. A legtöbb nyitott kurettázáshoz a kezelőorvos szikével hajtja össze az ínyt a jobb tisztítás érdekében felügyelet mellett, valamint behelyez egy csontot és varrja a nyálkahártyát ugyanabba vagy higiéniailag elérhetőbb helyzetbe.
Ez az eljárás gyakran hatékonyan eltávolítja a parodontopathiát, de optikailag nehezen elfogadható fognyakat hoz létre a betegek számára, amelyek a műtét után nagyon érzékenyen reagálhatnak. Természetesen ezek a fogászati problémák újra megoldhatók. A beteg azonban nem felejtheti el, hogy a fogak megőrzésének magasabb költségeivel kell számolnia. A megőrzésre érdemes fognak azonban meg kell érnie ezt a befektetést.
Egyéb lehetséges parodontális műtétek:
- gingivectomia - nyálkahártya-területek eltávolítása
- ínyplasztika - a nyálkahártya területek áthelyezése és rekonstrukciója
- lebeny műtét - a nyálkahártya nagy lebenyeinek áthelyezése
- osteoplasty - csontterület modellezése evt. csontpótló kiszabásával
- nyálkahártya-átültetés - egy nyálkahártya-pótlás behelyezése a hibákhoz
- furcációs kezelés - a gyökérrészek eltávolítása vagy a széklet gyökereinek kitettsége
A szájban található káros baktériumok és mikrobák mennyisége öblítő oldatokkal (pl. Klórhexidin-peroxid, diglukonát, hidrogén) vagy súlyos esetben antibiotikumokkal csökkenthető. Ezeket a legjobban közvetlenül a fogínyben vagy opcionálisan szisztémásan tabletták formájában lehet felhasználni.
Betegségek és az íny gyulladásának megelőzése
A fogszuvasodás elleni védelemhez hasonlóan a parodontális betegségek és az esetleges fogvesztés megelőzésében a legfontosabb tényező a jó szájhigiénia.
A fogszuvasodástól eltérően ezt a betegséget nem lehet megakadályozni, de mértéke korlátozható. A megelőző intézkedések, például a fogak ellenőrzése, a szájhigiénére vonatkozó utasítások, a fogak helyreállítása vagy a célzott parodontális kezelés csak a károk időben történő korlátozását szolgálják.
A jövőben ügyelni kell a kezelési eredmény fenntartására. Ugyanakkor rendszeres, körülbelül három hónapos időközönként történő orvosi ellenőrzés szükséges.
Az ínybetegség előrejelzése
A parodontopathia olyan betegség, amely az érintett betegeket egész életen át kíséri. Gyakran idő előtti fogvesztést eredményeznek visszatérő vagy krónikus betegség vagy a szövetek folyamatos bomlása miatt.
A prognózis csak akkor kedvez, ha a kérdéses betegséget időben észlelik és betartják a szükséges kezelési intézkedéseket.
A gyulladást okozó mikroorganizmusok eltávolítása, a tiszta fog helyreállítása, a tiszta, a lehető legsimább, biológiailag elfogadható gyökérfelület és a beteg, fertőzött szövet eltávolítása előfeltétele, de csak a száj egészségére vonatkozó optimális hozzáállás mellett ígérnek sikert.
Beteg ínyben szenvedő beteg kilátásait általában nem lehet értékelni. A kilátásokat javítja a napi őszinte fog- és ínyápolás, valamint a fogorvos rendszeres ellenőrzése.