A glikált hemoglobin fontos laboratóriumi paraméter a cukorbetegség hatékony kezelésében.
A glikált hemoglobint vénás vérből vizsgálják. A vizsgálatot általában a diabetológusok végzik, mint a cukorbetegek átfogó kezelésének fontos részét. A glikált hemoglobin a vércukor átlagos értékét mutatja az elmúlt két-három hónapban a gyűjtése előtt. Az értéket százalékban adják meg. A 7% feletti érték jelzi az inzulinkezelés szükségességét.Ha a glikált hemoglobin értéke meghalad egy bizonyos határt, a cukorbetegséget nem lehet jól és hatékonyan szabályozni. A rosszul kompenzált cukorbetegség következtében a cukorbetegség krónikus szövődményeinek kialakulásának és kialakulásának kockázata arányosan nő.
A glikált hemoglobin magas szintje a jelenlegi kezelés elégtelen hatékonyságát jelzi.
Bizonyíték arra, hogy az előírt kezelés és életmód ellenére sem érhetők el a szükséges vércukorszint-paraméterek. A glikált hemoglobin magas szintje jelzi az inzulinkezelés szükségességét. Bizonyos esetekben ez egyes betegek szubjektív akadályába ütközik. Vannak betegek, akik vonakodnak az inzulinkezelés negatív hozzáállásától. Aggódnak a sok kísérő nehézség és komplikáció miatt. Aggódnak amiatt, hogy az inzulinkezelés korlátozza szabadságukat és általános kényelmüket. Sokan aggódnak az esetleges hipoglikémia vagy jelenlegi aktivitásuk és általános életmódjuk csökkenése miatt.
Az inzulinkezelés jó és felelős együttműködést igényel a beteg és az orvos között.
Ezekben az esetekben az átállás az inzulinkezelésre nem bonyolult. Természetesen minden betegnek szüksége van egy kis időre a változás akklimatizálásához és feldolgozásához. Ez kölcsönös türelmet és segítőkészséget igényel. Természetesen elsősorban a beteg hajlandósága az aktív és felelősségteljes együttműködésre. Jelentős mennyiségű személyes fegyelmet is igényel.
A glikált hemoglobin értéke bizonyos mutatója a beteg fegyelmének, valamint az életmód és a kezelési rend betartásának.
Az érték közvetlenül tükrözi kezelésének állapotát és hatékonyságát. A glikált hemoglobin rossz paraméterei hosszú távú kockázati tényezők a cukorbetegség hosszú távú krónikus szövődményeinek kialakulásában és kialakulásában. Az egyes szervrendszerek károsodása szempontjából. Különösen az érrendszer, a vese, a szem és a perifériás idegek. Ezeknek a krónikus szövődményeknek a megelőzése az egyik legfontosabb cél a cukorbeteg betegek általános kezelésében. Ez a már említett 7% feletti érték jelenti a kockázati terepet e szövődmények eredetének és kialakulásának.
Sajnos a klinikai gyakorlat sok negatív következtetést mutat.
A legtöbb beteg nem éri el a szükséges paramétereket. Szakértők szerint a betegek csak kevesebb, mint fele éri el az előírt értékeket. Ez azt a negatív tényt jelzi, hogy nem minden cukorbeteg követi az előírt kezelést és életmódot. Jelentős a cukorbetegek csoportja, akiknek ez az értéke meghaladja a 8% -ot. Ezért a folyamatos oktatás és a hatékony betegkezelés az átfogó és hatékony kezelés előfeltétele. A betegnek ismernie kell laboratóriumi paramétereit. Elsősorban azért, hogy megismerje kezelésének állapotát és hatékonyságát, és hogy ennek megfelelően igazíthassa életét és munkarendszerét. Például nyaralás, fizikai aktivitás vagy más, kísérő betegség esetén. Ezen a területen még mindig nagy a tartalék. Ezt a diabetológusok minden bizonnyal megerősítik napi gyakorlatukból. A hatékony kezelés felállítása gyakran nagyon bonyolult feladat fegyelmezetlen cukorbetegek és Sizyf munkája esetében.