Néhány nappal ezelőtt portálunk oldalain hoztuk el önnek egy interjút Godzsák Filipszel (elolvashatja, ha KATTINTS IDE), amelyben elmondta nekünk képzésének néhány titkát. Ma az étrendjére, az étlapjára és különösen arra az eljárásra koncentrálunk, amelyet a versenyforma finomhangolásához használ. .
Eszébe jutott a junior versenyek. Véleményem szerint (és már többször nyilvánosan bejelentettem), Önnek és jelenleg Miro Hakošnak is az elmúlt 5 év legnagyobb junior tehetsége van, amelyet a SAKFST zászlaja alatt szervezett versenyek színpadain láthattam. Akkor is, ha már nem vagy junior, figyeled, mi történik a junior testépítő színtéren? Kit tartasz a legnagyobb tehetségnek?
Sokakhoz hasonlóan engem is vonzott a fiatal orosz Alekszej Leszukov, aki valóban kivételes. Juniorjaink közül perspektívát látok Zajac Norbertben, aki a junior Európa-bajnokságra készült (emlékszem, hogy őt is megdicsérte), minden bizonnyal az említett pozsonyi Miro Hakoš nagy remény, és minden bizonnyal megnyerte a SAKFST M-SR 2010-et Pozsony megérdemelten.
Idén engem is meglepett Igor Illés - de ő egy másik szövetségben versenyez. Igor viszonylag rövid idő alatt képes volt megfelelő mennyiségű izomtömeg megszerzésére. És ne felejtsem el, neked köszönhetően láttam Pozsonyban az egykori junior Patrik Štiglic karjait is - én is nagy tehetségnek tartom.
Beckov SAKFST M-SR 2010 után a junior testépítésben azt gondolom, hogy reményeink legnagyobb problémája a szabad felállás. Nem megfelelő pózokat használnak, amelyek gyakran kihangsúlyozzák hiányosságaikat, a pózokban való kitartás rövid, a zene választását nem is említem. Ez azonban nem a te eseted. Hogyan viszonyult ahhoz a felálláshoz, amelyet ebben a versenyszezonban mutatott?
Nagyon egyszerűen - először azt a zenét választottam, amelyik tetszett, és amellyel tudtam pózolni, majd papírra írtam egy listát a számomra alkalmasnak tartott pózokról, és csak összeállítottam őket. Pontosan ugyanaz volt a felállás, mint amit a 2009-es Tátrakupán mutattam be, a válaszok jók voltak, így nem változtattam semmit. A zene változatlan maradt - a Hotel California az Eagles együttestől.
Tudom, miről beszélsz, emlékszem, hogy még tapasztalt srácok is ragaszkodnak a súlyhoz, és amikor leesnek, pánikba esnek. Felejtsük el azonban a Pozsonyban elért eredményt, és koncentráljunk magára a bajnokságra. Többet is tapasztaltam közülük, ő pedig az M-SR-vel együtt Besztercebánya 2008-ban, az M-SR 2006-ban Liptószentmiklóson és az M-SR 1996-ban Dunaszerdahelyen egyértelműen a szlovák bajnokság élén áll.
Nem tapasztaltam annyira ezeket a versenyeket, mint te, de versenyzőként nem élveztem túlságosan a pozsonyi M-SR hangulatát. Ennek ellenére értékelnöm kell a szervezők erőfeszítéseit - vonzó nézőt készítettek számunkra, vonzó díjakat készítettek nekünk, a versenyzőknek, és a sok testépítő rajongó előtt a színpadon állva mindenki számára nagyszerű élménynek kellett lennie. Úgy gondolom azonban, hogy egy év múlva Pozsonyba érkezek, jobb formában és jobb eredményt érek el. A nyolcvanas éveimben nemcsak a legkönnyebb voltam, hanem a legfiatalabb is. És van mit javítanom.
Hiszem, hogy sikerülni fog. Köszönöm az interjút, minden jót kívánok és végül egy kérdést - jöhetünk-e valaha fényképezőgépünkkel? Tudja meg, hogyan halad a kötet előkészítésében?
Természetesen szeretnék még egyszer találkozni veled. Köszönet és üdvözlet minden EastLabs rajongónak.