Ma arról, hogy miként léptünk át a Jane Eyre és a Brontë nővérek viharos magasságai című gótikus regény műfajából Rebecca Daphne du Marier és a Setterfield tizenharmadik története elé a társadalmi/gótikus regényt és annak elemeit utánzó és követő szerzőkig műfaj.

gótikus

Pozitívumok:
- stilisztika + egy gótikus regény elemei: a szerző a főszereplők révén megvalósított közvetlen elbeszélővel dolgozik, változik a perspektíva. Bár az egyes karakterek közötti különbségtétel nem 100% -os, és az interjúkban nincsenek saját jellemzőik, pl. a beszéd és a kifejezés elemei, képesek vagyunk megkülönböztetni őket. A leírás elsősorban az első felében funkcionális könyvek, nem pamut, a szerző játszik színek és attribútumok, röviden és első pillantásra a szöveg szinten hat. A gótikus regény vagy a gótikus horror elemei akkor nyilvánvalóak a prológból.

A szerző inspirációja a már említett, ma már klasszikus művekből is nyilvánvaló, J.Eyre vagy Rebecca, bár magát a felbontást a szerző már tematikusan megváltoztatta. Nyilvánvaló, hogy sok statikus leírásra kell számítani, dolgozni kell egy ősi ház vagy egy nagy birtok meghitt, szűk környezetében, a környék rengeteg természetében, a parketta minden repedésében vagy egy gally ostorozásában a szélben. egy ablakpárkány, és később a valóság és az álmodozás klasszikus kombinációja vagy ötleteket és hallucinációkat, valamint a tőke későbbi lehetetlenségét. különböztesse meg ezeket a tényeket egymástól.

- karakteres karakterek: a leleményesen megválasztott szereplők csak aláhúzzák a mű megterhelő légkörét, ábrázolják kontraszt pozitív és negatív tulajdonságok között egy személyiségben. Egyik karakter sem a basban. nem pozitív, inkább ellenkezőleg, de nem működik a koncepcióval nem tetsző karakterek, bár fogalmilag nem vagyunk túl messze.

- megbízhatatlan elbeszélő: rajta az egész téma és hl. indíték áll és esik. Mivel az olvasó az egész szövegben megtudja, hogy az elbeszélő nem szívesen bízik az elbeszélő tapasztalataiban és az eljárás leírásában, mivel ezek nem relevánsak és nem igazolhatók, sokkal nagyobb feszültség van a szövegben, ill. ezért a fokozatosság működik nagyobb mértékben, magasabb várakozási pillanattal.

- műfaj hazai noir - mindenekelőtt merített belőle a történet időrendje, a dátummal is megjelölt könyvben, hanem maga a "nyomozás" is A főszereplő, valamint bizonyos kínosság és félelem a legtermészetesebb, otthoni környezetükben, és olyan tabu családi problémákra utal, mint a családon belüli erőszak, a szexuális zaklatás és nem utolsó sorban a manipuláció.

Negatív:

-az elbeszélők érthetetlen rotációja: a történet során, de mindenekelőtt a legvégén a szerző egy nagyon szokatlan narratív döntésbe csúszik - egyesíti és váltogatja a különböző elbeszélőket - akár közvetlenül használják, de szerzői vagy személyes, ami a szövegben való eligazodás szempontjából kaotikusnak és ésszerűtlennek tűnik, mélyebb értelem vagy szándék nélkül.

- felesleges fényképészeti melléklet: abszolút nincs egyik sem vagyis az egyes fejezetek előtt használt fekete-fehér fényképek nem működnek sem olvasói vonzerőként, sem rémisztő látványként, röviden összefoglalva feleslegesek, nem működnek a könyvben.

- motiváció hl. karakterek + tematikus következtetés: az összes szereplő motívumai és céljai nincsenek teljes körűen megmagyarázva, cselekvésük bizonyos helyzetekben vagy kölcsönös interakciók nem teljesen tisztázottak, logikátlan viselkedés a hősök minden növekvő fejezetben tetőznek, és ez már nem a tehetetlenség funkcionális fokozata és ábrázolása, hanem az inkohézió és mindenekelőtt értelmetlen egyesítése szánalmas motívumok, amelyek lezárják a már előre kombinált történetet.

Tremayn Tűz gyermeke 2018-ban egy jól megtervezett hazai noir-ként működik, ugyanakkor bizonyítja, hogy a szerző mennyire képes leértékelni egy perspektíva és olvasható vonzó cselekményt szerzői erőfeszítéseivel és hatástalan beavatkozásaival. minőségileg akár néhány százalékkal.

Végső értékelés: 3.6/5 *