grunnlaget

Grunnlaget egy norvég oktatási módszer neve, amelyet norvég tanárok írtak Gunvor Sonnesyn és Morten A. Hem a Pedverket Kompetanse-tól. A módszer az alapvető gondolkodási folyamatok fejlesztésén alapul, és alkalmazható mind a sajátos nevelési igényű gyermekekkel, mind az óvodás és korai iskolás korú normál tanulókkal végzett munkában. 30 évvel ezelőtt hozták létre, és Norvégiában jelenleg a legtöbb óvodában és az általános iskolák első éveiben használják. A módszer lényege, hogy megtanítja a gyerekeket a tanulásra. A fő elv az, hogy a gyerekek először megtanulják megérteni az alapfogalmakat, például a színt, a számot és az alakot, majd megtanulják keresni a hasonlóságokat vagy különbségeket közöttük. Ez fejleszti a nyelvtudást és a gondolkodásmódot, amelyet a gyerekek később nemcsak a továbbtanulás során, hanem a mindennapi életben is felhasználhatnak.

Tanítsuk meg a gyerekeket megérteni a tanulási folyamatot

Mielőtt foglalkoznánk azzal a kérdéssel, hogy a gyerekeknek hogyan kell megtanulniuk írni és olvasni, el kell gondolkodnunk azon, hogyan lehet őket megtanítani megérteni magát a tanulási folyamatot. El kellene gondolkodnunk azon, hogyan lehetne minél többet hozzájárulni a gyermekek gondolkodásmódjának fejlesztéséhez. És erre a területre koncentrál a Grunnlaget módszer.

Az alap a koncepciókkal való munka

A Grunnlaget alapelve az, hogy a gyerekek először megtanulják megérteni az olyan alapfogalmakat, mint a szín, a szám vagy az alak, majd később megtanulják keresni a különbségeket és hasonlóságokat közöttük. Hangsúlyt fektetnek a fogalmakra, mert rájuk épül nemcsak maga a tanítás, hanem helyes megértésük befolyásolja a továbbtanulás motivációját is. A módszer készítői arra is támaszkodnak, hogy maga a tanulási folyamat pozitív légkörben és az öröm szellemében zajlik, mert ez a légkör támogatja a gyermekek tanulási vágyát. A Grunnlaget alapvető munkaeszköze a nyelv és a különféle tantárgyak összessége. Jó használni azokat a tárgyakat, amelyeket a gyerekek ismernek a környezetükből, vagy amelyek tetszenek nekik. A tárgyaknak színükben, alakjukban, méretükben, anyagukban és hasonlókban különbözniük kell. A könyvek képei nem elegendők, valódi tárgyakat kell használni.

A Grunnlaget módszer három folyamatot foglal magában:

  • szelektív asszociáció,
  • szelektív diszkrimináció,
  • szelektív általánosítás.

Szelektív társulás

Az egész folyamat elején asszociációt kell létrehozni az egy csoporthoz tartozó jelenségek között, egy fogalmi rendszer alapján, amely megadja a csoport nevét. Például, ha kimondjuk a hatos számot, akkor a szót szám kifejezi a csoport nevét és hat egy kutatott fogalom. A rendszer ismételt használatakor ez a szó nemcsak a hat kifejezést aktiválja, hanem más, korábban megtanult számneveket is. Ily módon a szülői koncepció segít a struktúra kialakításában és a további tantervhez szükséges kontextus biztosításában.

A Grunnlaget-ben minden új kifejezést gyakorlatok vezetnek be, amelyek során a gyerekek egy csoportot jelölő szót adnak az objektum kiválasztott tulajdonságához. Például egy olyan gyakorlatban, amelyben a vörös kifejezés származik, a gyerekeknek társítaniuk kell a vörös kifejezést azokkal a tárgyakkal, amelyekkel dolgoznak. Nem csak a szemükkel érzékelik a színt, hanem kézzel is megérintik a tárgyat. Arra késztetik őket, hogy az új koncepciót a lehető legszélesebb értelemben a képzeletben tartsák meg. Ez azt jelenti, hogy annyi piros színnel kell asszociációt kialakítaniuk, amennyit csak elő tudnak találni. Fontos az is, hogy a tanítás során használt tantárgyak más paraméterekben, például alakban, méretben, anyagban és hasonlókban különbözzenek egymástól. A gyakorlat során hangsúlyt fektetnek arra is, hogy a gyerekek mind az ingatlan, mind a fogalmi rendszer nevét közöljék. Nem elég azt mondani, hogy az autó piros. A gyerekeknek azt kell mondaniuk, hogy az autó piros. A tanárnak így kell kifejeznie magát. A tanár másik feladata, hogy újra és újra megerősítse a válasz helyességét. A gyermekek számára az a megerősítés, hogy valamit jól csináltak, olyan jutalom, amely motiválja őket a munka folytatására. Ily módon a tanár a gyerekek partnerévé válik, akik segíteni akarnak nekik, és nem valaki, aki a hibáikat keresi.

Szelektív diszkrimináció

A második szakaszban meg kell tanítani a gyermekeket, hogy különböztessék meg a csoportos objektumot a többi objektumtól. A gyerekek fokozatosan megtanulják keresni a különbségeket a tantárgyak között. Meg kell tanulniuk, mi a különbség az, ami egy bizonyos fogalom csoportjába tartozik, és ami nem, Először a gyakorlat során egy tulajdonságra összpontosítanak, a tanár fokozatosan összetettebb feladatokat ad hozzá. Még ebben az esetben is igaz, hogy a tanár az, aki megalkotja a beszéd modelljét és kialakítja azokat a válaszokat, amelyeket a gyerekek használnak. A mondatok e konkrét megfogalmazása pozitívan járul hozzá a tanuláshoz, mert nekik köszönhetően a gyerekek megtanulják a pontosabb gondolkodást.

Szelektív általánosítás

Ezután a gyermeknek meg kell találnia, hogy milyenek a hasonlóan nevezett tárgyak. Ha egy csoportot hatnak hívnak, hasonlósága a szám. A gyermeknek fel kell ismernie, hogy a hatos szám létezik, függetlenül attól, hogy számítunk-e. A szelektív degeneráció révén a gyermek megtanulja felfedni a részleges hasonlóságokat. Ebben a szakaszban a gyerekek elkezdik maguk leírni, mit találtak, ami ismét motiválja őket a tanulásra. Az általánosító gyakorlatok gyakran olyan feladatokkal kezdődnek, amelyek egyesítik a diszkriminációt a hasonlóságok felderítésével. A gyerekek válaszolnak a kérdésekre: „Kérjük, mutasson meg olyan tárgyakat, amelyek hasonlóak, mivel pirosak. Hogyan néznek ki azok a tárgyak, amelyekre mutatsz? ”Miután a gyermek megállapíthatja a hasonlóságot, a tanár elkezd kérdezni tőle a különbségekről. A gyermek így megtanulja összekapcsolni a már megtanult fogalmi rendszereket, például a színt, az alakot, a hosszúságot, ami természetesen formálja elemző gondolkodását.

Fontosak a pozitív érzések

A pozitív érzések a motiváció erősítéséhez kapcsolódnak. A feladat tapasztalata bátorságot és energiát ad a gyermek továbblépéséhez. Ez a gyermek önbizalmát is növeli. Ezért van szükség a tanár pozitív reakciójára. A hatóság visszajelzése befolyásolja, hogy a gyerekek hogyan érzékelik magukat a tanítási folyamatban. Amikor a tanár megmutatja nekik, hogy miben vannak, pozitív érzéseik aktivizálódnak, és nő az általános motiváció.