Szia, szeretnék leírni olyan anyákkal, akiknek harmadik babája van vagy vár.
5 hét múlva vagyok, nincs bátorságom abortuszhoz, ezért félek attól, hogy hogyan fogom kezelni. Remélem, anya ír:)

arra hogy

Szia,
nos, nem harmadik gyermeket várok, de ezzel a második lányommal foglalkoztam. Nem volt lakásunk, férjünk bizonytalan, semmi sem érintetlen, én terhes voltam, és már volt is ilyenünk. Egész éjjel sírtam, nagyon ideges voltam. Egy ponton elhatároztam, hogy a férjem tudta nélkül elvetélek. Aztán elmondtam neki, ő pedig azt mondta, hogy normális dolog, amivel foglalkozom, vagy sem, hogy hány embert akar és nincs. Végül megszültem, ez az én napsütésem, nagyon szeretem, el sem tudom képzelni, hogy nem kellene nekem. Amikor kicsi volt, nagyon beteg volt, és imádkoztam az Úr Istenhez, kérlek, ne vedd el tőlem, kérlek. A férjem megmentette az életét. Gondoljon arra, hogy mi fog történni ezután, egy abortusz után, egyet megold, de a halom megoldatlan marad. Drukkolás.

Ez a legjobb dolog, ami veled történhet
Tudom, miről beszélek, 3 srác fut otthon és egy férj. Komolyan gondolom. Abban is éltünk, hogy kettő is elég, mindent egyenként adtak át, megszabadultak a babakocsiktól és a kiságyaktól. .

Nem látok nagy különbséget kettő, három között.
Csak nem állhat abban a helyzetben, hogy semmi és sehol nem lehetséges, mert három gyermekem van (személyesen ismerem az esetet)
A manóim 6, 2 és 1 évesek. És 37 éves vagyok, a férjem pedig 45 éves.
Megtanítják őket autóról repülőre utazni, étterembe járni és normálisan viselkedni, nagy eseményekre, koncertekre, táborozásra.
Mivel a téteket mindig magunkkal vesszük (nincs segítségünk, a férjem heti hat napon dolgozik tíz-tizenkét órától). Gubót, hordozó hátizsákot, hordtáskát használunk, amely melyik alkalomra a legalkalmasabb.
Kiskoruktól kezdve képezik őket arra, hogy nappal hintóban aludjanak, így soha nem kell hazafelé rohannom semmilyen délutáni alvásra.
Nekem sincs gondom, amikor este valahol hosszabb ideig vagyunk, bárkinek is kitolom őket, gratulálok és úgy alszom, mintha vágnának.
Javaslom, hogy képezzék ki a gyerekeket az autósülés-kocik fordítására, hogy azonnal megszokják.
Családként nagyon "cselekvünk" a szabadidőnkben, és nagyon jól szórakozunk a gyerekekkel. Utazunk, utazunk, rendezvényekre járunk. Sosem éreztem őket teherként, mert részt veszünk - mindenki ismeri a "jogait és felelősségét", minden a megfelelő szervezete és személyes helyzete kérdése.
NAGY CSALÁDOK ROCK ! (virág)