hist
P említést Priscus görög filozófus, aki Theodosius császár üzenete elé került Hun hun vezetőhöz, a méhészkedésről írt a területünkön, így írt: "Az emberek a falvakból hoztak nekünk ételt, köles gabona és bor helyett mézet, ezért ezek a helyek hívják. " Abban az időben Priscus medókkal köszöntötte a szlovák medos szót.

A Morva Fejedelemség híres korszakából Mojmír uralkodása alatt II. jön az arab útleírási Út- és országkönyv, amelyet 907 előtt írtak. A szlovákokról szóló szakasz többek között kimondja: „Van egyfajta fadobozuk az állványokon, amelyekbe lyukakat fúrnak a méhek és mézeik számára, és ezeket a fadobozokat úgynevezett ulidž. A mézből italokat készítenek. sok italuk és mézük van, és köztük vannak olyanok is, akiknek száz nagy üveg edényük van. "

A magyar állam korának legrégebbi méhészeti írásos emléke, amelybe Szlovákiát a morva fejedelemség összeomlása után beépítették, a hronský beňadik-i kolostor alapító okmánya, amelyet I. Gejz 1075-ben adott ki, amelyben szerepel. írott: ". ahol adakoztam (a kolostornak). méhészek. Ezeket a kötelezettségeket évente XII. vödör mézet. ".

Ahogy valaki vadat vagy halat próbált megfogni, méheket és mézüket is megfogni próbálta. A primitív méhész megfigyelte, hogy a méhek a tavasszal megrohamoztak, és új otthont keresnek. Az új fészek bezárása érdekében egy üreget (üreget) vágott egy megfelelő oldalfába, amelyet a főtt méhek szívesen elfoglaltak. Ez a méhészeti módszer, brtnictví néven, Kr. E. Utolsó évszázadokból ered, és a középkorban érte el csúcspontját.

Brtníci közösségekbe csoportosult. Egy polgármester vezette őket, aki képviselte a brtiteket a nemesség előtt, és gondoskodott arról, hogy a jogaikat és kötelességeiket tartalmazó cikkeket betartsák. Olyan dokumentumok segítségével is megoldották egymás között a nézeteltéréseket, mint a zsolnai raj törvénye 1378-ból vagy az alsó-ausztriai traktátus 1678-ból.

Idővel a méhészek fatörzseket hoztak méhekkel a házba, durva fatörzsekből rönköket is kezdtek szántani, durva deszkákból pedig csalánkiütést készítettek. Szőttek szalmából vagy fonott kosarakat is.

Az erdőkben és réteken bővelkedő Szlovákiában megfelelő körülmények voltak a méhészkedéshez, és a méhészet jó jövedelemforrás volt. A méz és a viasz után adót fizettek. A méhészkedésnek ezért nagy gazdasági jelentősége volt és a megfelelő privilégiumok. A méz volt az egyetlen édesítőszer, és a gyertyákat csak méhviaszból készítették. Amerika felfedezése és a tengeri utak megnyitása Kelet-Indiába sok cukrot hozott Európába. A következmények enyhítésére Mária Terézia 1775-ben és 1776-ban kiadott méhészeti szabadalmakat, amelyekkel az állam támogatta a méhészet fejlesztését. József király II. 1785-ben megszüntette a jobbágyságot, V. Ferdinánd 1836-ban megszüntette az ún egy kis eső, amely a méhekre kivetett adót is tartalmazta.

Érdekeik védelme és a megvilágosodás terjesztése érdekében a szlovák méhészek már a 19. században helyi és regionális szinten egyesületeket kezdtek alapítani. Elsőként a Méhészeti Barátok Társasága alakult meg Besztercebányán (1810). A gazdasági és kertészeti egyesületek keretében méhészeket szerveztek Szepesben (1841), Pozsonyban (1861), Szepesváron (1864), valamint Késmárokban (1865) és Kassán (1865), a Turnie apátságban folytatott tevékenységekkel, Gemer, Šariš, Spišská, Zemplínská, Berežská és Borožská.

A felső-magyarországi szlovák méhészek szövetsége kat. lelkész Št. Versenyzőként 1869-ben Pružinában már országos hatókörrel rendelkezett programjában. A magyar kormány azonban nem hagyta jóvá alapszabályát, ezért le kellett járnia, bár 11 évvel korábban hozták létre, mint az Orságos Magyar Meheszeti Egyesület (Magyar Nemzeti Méhészeti Szervezet). Mert a felvilágosodás terjedése ebben a multinacionális államban csak a magyar nyelv révén valósulhatott meg.

A szervezési erőfeszítés azonban nem állt le. A helyi méhészegyesület Dvorníky nad Nitricou-ban (1871), Německá Ľupča-ban (1874), Spišská Nová Ves (1875), Predajná (1876), Štítnik (1881) és Oravský Podzámek (1882) alakult. A méhészeti egyesületet a szepesi Vlachy-i tanítóképző intézet (1883), a besztercebányai bányászok (1884), valamint a Demandice-i (1886) és a Sobrance-i (1892) gazdák hozták létre. Eperjesen alapítottak méhészeti egyesületet (1887), amely saját folyóiratot is kiadott. Két méhész egyesület jött létre Levočában, egy szlovák (1894) és egy német (1912). A 20. század elején méhészeti egyesületeket is alapítottak Galantában (1911), Dunaszerdahelyen (1913) és Pozsonyban (1914). A méhészek egyesületekké szervezése területünkön több mint 150 éves hagyományokkal rendelkezik.

A méhészek országos szintű megszervezésének feltételei csak a magyar fennhatóság alól való felmentésük után merültek fel. Az első kísérletet ev. S. Chorvát plébános, amikor 1919. április 7-én országos egyesületet alapított Turčianske Teplice-ben és megjelentette a Slovenský včelár folyóirat egyik számát, meghívással a méhészeket az egyesülethez.

A központi méhészeti egyesület megalakításához azonban először egy széles tagsági bázis létrehozására volt szükség. A prágai Földművelésügyi Minisztérium cseh kormányzati méhészeti szakértőket küldött Szlovákiába, akik 1919. április végétől elkezdtek segíteni a méhészeti egyesületek megszervezésében. 1919. augusztus 1-jével 44 egyesület alakult. Egy ilyen tagsági bázis már engedélyezte a Szlovákiai Méhészeti Egyesületek Tartományi Központjának első alapító közgyűlésének összehívását. 1919. augusztus 15-én került megrendezésre a pozsonyi Redután a 27 egyesületet képviselő küldöttek jelenlétében, akik elfogadták az alapszabályt és megválasztották a bizottságot.

A felvilágosító egyesületek mellett könyveket, újságokat és folyóiratokat is terjesztettek. Az első méhészeti könyv Szlovákiában jelent meg az emberek nyelvén. 1775-ben Skalicán megjelent egy rövid tanítás a méhekről, hogy egy ismeretlen szerző különös érdeklődéssel egész évben különös érdeklődéssel használható. 1792-ben megjelent Ján Glosyus könyve. Besztercebánya. A méhek szétszóródnak, és képesek lesznek gondozni őket. Nemzeti Ébresztő, kat. Juraj Fándly lelkipásztor, a szegény közemberek felemelkedése érdekében megírta a Piľní domajší a polňí hospodář eszméletlen, reményteljes gazdálkodót oktató könyveket, 1–4 (Nagyszombat 1792), Beszél az angolnáról és a méhekről Nagyszombat 1802.

A szlovák méhészek a Slovenské noviny-ben (1849, 1861) kezdték közzétenni a méhészkedésről szóló jelentéseiket és ismereteiket, helyet kaptak az Obzor című folyóiratban is (1863 - 1886), amely a gazdasággal, a kézművességgel és a háztartással foglalkozott.

A Martinban A. M. Čerňanský kiadta a Včelár a ovocinár című folyóiratot (1893 - 1896), a Spišská Nová ves-ben M. Pomekáč a Praktický včelár (1904 - 1908) folyóiratot jelentette meg. Értékelni kell, hogy Pomekáč a legkeményebb magyarosítás idején szlovák nyelven adott ki folyóiratot, amikor Szlovákiában nem engedtek meg mindent, amit szlováknak jelöltek. Méhészeinknek csak magyar irodalom állt a rendelkezésükre, mert méhészeti könyveket és folyóiratokat nem jelentek meg szlovákul.

Csehszlovákia 1919-es megalakulásakor a szlovákiai Méhészeti Egyesületek tartományi központja elfogadta azt az ajánlatot, hogy a Český včelár magazin, ha Szlovákiában nem stabilizálódnak a viszonyok, közös egyesületi magazin lesz. M. Pomekáč a szepesi Szlovákiában (1922 - 1923) adta ki a szlovákiai Včelár című folyóiratot. A szlovákiai méhészeti szövetségek tartományi központjának közgyûlése 1922. augusztus 15-én Pöstyénben elfogadta a Slovenský včelár szövetségi folyóirat kiadását 1923-tól. 1953-ban szlovákellenes politikai okokból megszüntették, 1957 óta méhész néven jelent meg.

A magyar szántásügyi minisztérium Ausztria és Németország mintájára 1882-ben vándortanárok testületét is létrehozta. Az állam fizette őket. Télen méhészetet tartottak a tanárképző intézetekben, áprilistól októberig pedig terepi képzéseket és tanfolyamokat tartottak. Ezek közül csak M. Pomekáč tartott előadásokat és szlovákul publikált.

A szlovákiai méhészeti egyesületek tartományi székházának polgármestere JUDr. 1923-ban J. Gašperík felkérte a pozsonyi Mezőgazdasági Tanácsot, hogy biztosítson képzést méhész tanároknak. 40 jelentkezőből 22 pályázó adott be kötelező írásbeli munkát. Közülük 15 sikeresen letette a vizsgákat 1924 márciusában Pozsonyban.

A mézhasznosítás tanárainak 11 jelöltjének első tanfolyamára a Kráľová pri Senci Včelárská pasekában került sor 1936 októberében.

A szlovák méhészetnek is kutatási bázisra volt szüksége. Ezért 1921 tavaszán kísérleti méhészeti telepet hoztak létre Svarínban. A liptói hrádoki méhészeti állomást 1928-ban állították üzembe. 1934-ben végeztek tudományos kutatást, és 1939-ben kutatóintézeti státuszt kapott.

1926-ban JUDr. J. Gašperík azzal a gondolattal, hogy méltó társadalmi, kulturális és oktatási standot állítsanak fel a szlovák méhészek számára. M. Pattermann 1930 márciusában kezdett el méhészeti tisztást építeni Kráľová pri Senci városában J. Tvarožek projektjei alapján. Az ünnepélyes megnyitóra 1932. augusztus 15-én került sor. Amikor az 1938-as bécsi választottbírósági eljárás után a szlovák méhészek elvesztették tisztásukat Kráľová pri Senci városában, JUDr. Koloman Novacký a pótépítésről Prievidzában. 1939-ben új sivatagot, Cígeľ-t épített. 1961-ben eladták a Cígeľ bányát.

A fiatalok 1952 óta tanulhatnak méhészetet a liptói Hrádoki Méhészeti Iskolában, 1966 óta a Myjava, Želiezovce és Stará Ľubovňa Mezőgazdasági Szakiskolákban, 1969 óta pedig a Pöstyén Mezőgazdasági Szakközépiskolában is. A méhészetet a nyitrai Mezőgazdasági Egyetemen, 1953 óta pedig a kassai Állatorvostudományi Egyetemen tanították. A hétköznapi méhészeket a Méhészeti Népakadémiákon képezték ki.

Az 1971 és 1975 közötti időszakban a Kráľová pri Senci Včelárská paseka területén méhészeti szabadtéri múzeumot építettek, amely több mint 150 kiállításból áll. Méhészetekből és szabadon álló kaptárakból állnak. A jobb ültetésű fák sikátorában a mi és külföldi fontos méhész személyiségek tiszteletére rönkök, habarcsok, különféle rendszerekből álló kaptárak, valamint domborművek, figurális és építészeti kaptárak találhatók. A kaptár kialakítása tanúskodik embereink tehetségéről, külső kialakításuk viszont a méhek iránti tiszteleten és szereteten alapuló művészi érzésükről.

Juraj Fándly (1750 - 1811), a szlovák mezőgazdasági irodalom úttörője, JUDr. Ján Gašperík (1876 - 1949), a Szlovákiai Méhészeti Egyesületek Tartományi Központjának alapítója (1919) és első elnöke (1919 - 1939), a Kráľová pri Senci méhészeti tisztás építője (1932), JUDr. Koloman Novacký (1897 - 1969), a szlovákiai méhészeti egyesületek központjának polgármestere (1939 - 1957), a méhészeti folyóirat szerkesztője (1929 - 1959), a Prievidza-i méhészeti tisztás építője (1939), a méhészeti termelés alapítója szövetkezet Prievidzában (1946), Prof. Dr. Doc. Ing. Ján Hejtmánek (1905 - 1978), a liptói székesegyház első kutatója, ügyintézője és igazgatója (1934 - 1974).