Szia,
25tt vagyok, és a hangulatváltozásom már kezd nőni a fejem felett.
Még a terhesség előtt nem voltam éppen a legcsendesebb ember, amikor felrobbantam, olyan nagyon. Most tízszer rosszabb.
Mindezek, mintha "még a reklámban is sírnának", mindez rám vonatkozik. Legutóbb egy szórólap babakrémről vagy valamiről érkezett a postaládánkba. Nem is tudtam elolvasni, mert a „Welcome baby” szavakkal kezdődött - amit el fogok mondani, könnyeket hullattam.
Ezek meglehetősen ártalmatlan megnyilvánulások, de nekem is sokkal rosszabbak. A munkahelyemen abszolút mindent megkapok, egy kollégát, aki nem mossa le a WC-t maga után, egy másik kollégát, aki négyszer kért tőlem egy dolgot, aztán mégis megtette (és rosszul).
Otthon megint a hülyeségekre gondolok, például arra, hogy mi történne, ha a férjem megölné magát egy autóbalesetben, én pedig egyedül maradnék, terhes, ill. kis étrenddel.
Tudom, hogy az ilyen gondolatok haszontalanok, és hogy semmi vagyok. Ezért egyszerűen elnyomok valamit, és arra kényszerítem magam, hogy ne gondolkodjak rajta. Lenze, a szorongásom nem szűnik meg, csak kitolom az agyamból az ügyet. Nehezen lélegzem, nem tudok aludni.
Az interneten sok minden megtalálható arról, hogyan változnak a kedélyek a terhesség alatt, de nem tudtam meg, hogyan lehetne ezzel valójában bánni. A férfi portálokon meg van írva, hogy az embernek egyszerűen „szenvednie” kell, de a feleségéről semmit sem írnak.
Nincs tapasztalatod? Hogyan oldottad meg?
Nem csak a terhesség időszakára, hanem általában is - jó és részletes útmutató a megvalósításhoz: http://mracnahora.wordpress.com/1-pesta-prazdnoty/
Szia vietnámi, nem tudom, hogy kedvetlenül hívta-e, de valószínűleg szinte mindenre túlérzékenység. Az is felmerül bennem, hogy mit fogok tenni, ha a diétám szülés közben meghal, mi történne, ha valami történne a férjemmel, amikor szimatoltam - mi történne, ha valaki belém ütközne, stb., Stb. Amikor eszek valamit, miközben a gyomorban lévő kicsi csavarodni kezd, arra gondolok, hogy megbántottam-e vagy sem, és helyesen magyarázom-e, hogy boldog, ha domb vagy, amikor valami zavarja, de mi van?
És a munkahelyi kollégáim is szidták a légzésemet, az zavart, hogy nem figyeltem eléggé rám, hogy terhes vagyok, majd engem zavart, amikor túlságosan odafigyeltek rám, és öntudatlanul meg akarták érni a darálót ill. vita a gyermekeikről. és engem egyáltalán nem érdekeltek az ICH gyermekek (kuncogás)
De - valószínűleg természeténél fogva is, állandóan kemény önuralmat kell gyakorolnom magamon, hogy kezelhessem idegességemet, haragomat, bosszúságomat és hasonló hajlandóságomat, ezért nem hiszem, hogy különbség lenne a terhesség és a "normális" állapot között (rofl )